Lesz még valaha élhető Magyarországunk?

Nem akarok nyafkának tűnni, 39 éves férfi vagyok és mélységesen elkeserít, hogy nem bízhatok abban, hogy a saját hazámban rettegni kell, állandóan aggódni és nyomasztott közérzetben élni. Félni mindennap attól, hogy megint mivel akarják mégjobban ellehetetleníteni az ember életét, megint milyen abszurd intézkedést hoznak stb. Én a rendszerváltáskor jártam ki a középiskolát, majd a húszas éveim nagyon jól teltek. És egyszerűen képtelen vagyok megemészteni ezt az évről-évre elharapódzó életminőség-beli hanyatlást. Igaza van annak is, aki azt mondja, hogy az ember a maga sorsára hatással van és nem szabad a felelősséget áttolni és mindig mindenért másokat hibáztatni. De ugyanakkor a társadalmi szituációra nem tudok hatással lenni. Én nem tudom egy személyben megoldani, hogy ne Magyarországon legyen a világ legdrágább ivóvize, nem tudom megoldani, hogy a közműáraink legalább a németországi szintig (!) le(!)mehessenek, hogy ne 80-100ezer legyen sokhelyütt ma is egy-egy fizetés. Egyszerűen teljességgel abszurd az, ami ma itthon megy. Amikor árakról, meg büntetésekről beszélnek, akkor mindenki puffogtatja az uniós szinteket (bár nagyon sokmindenben drágábbak vagyunk az uniós átlagnál), amikor meg a keresetekről beszélünk, akkor meg Peru, meg Bolívia az etalon???

És mégegy adalék, a saját szemszögemből: én egy olyan korszakban nevelkedtem, amikor biztos lehettem abban, hogyha tanulok, lesz szakmám, akkor lesz is munkám és olyan fizetésem, amiből meg fogok tudni élni. Tehát nem ez az "árak és a bérek köszönőviszonyban sincsenek egymással szindróma", hanem mivel kötelező volt dolgozni, és kötelező volt az embereknek munkahelyet adni(!!!!!!), így az ember úgy érezte, hogy azzal, ha kitanulok egy szakmát, érettségizek, esetleg valami felsőoktatást is elvégzek, azzal már mindent megtettem a jövőmért és biztos lehetek abban, hogy tudok majd létezni. Nem vagyok komcsi, de pont emiatt mélységesen megdöbbenek, amikor a régi rendszert CSAK rossznak tüntetik fel, holott a jövőkép százszor különb volt, mint ma. Amikor meg azt hallom, hogy még minimum tíz évig ilyen balkánafrikai-délamerikai etalon marad az életszínvonal, akkor teljesen lezsibbadok. Ha ez lecseng, addigra ötven éves leszek! Nem vagyok az a most főiskolás, soknyelvet tanuló és beszélő pörgős fiatal, aki von egyet a vállán és elhúz innen. Lehet, hogy az lenne a helyes, volt is egy kérdésem ezügyben: http://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__karrier-fi..

de azért könyörgöm, ez abszurd. Megetettek minket azzal, hogy milyen jó lesz, kapitalizmus, aztán unió, aztán felzárkózó civilizáltság és egy fejlett jóléti állam képe lebegett a szemek előtt. Nem tudom, mit kellene tenni. Mivel nem vagyok bűnöző, nem vagyok ügyeskedő dörzsölt gazember, akkor elveszett lennék?

hogy nem bízhatok abban, hogy a saját hazámban rettegni kell,

Kiegészítve, bocs kimaradt:

hogy nem bízhatok abban, hogy létbiztonságban élhetek, hogy a saját hazámban rettegni kell,

így helyes

07:12

"Én a rendszerváltáskor jártam ki a középiskolát, majd a húszas éveim nagyon jól teltek."

Aki a rendszerváltáskor érettségizett, az nagyon jókor volt jó helyen. Egy kis angoltudással és informatikai vagy pénzügyi ismeretekkel ő lehetett a császár. A 90-es évek közepén ezekből az emberekből lettek a betelepülő multik irigyelt középvezetői, míg az akkor 40-50 évesek a munkanélküliségtől rettegtek és az átképzéssel kínlódtak. Szóval te egy sikeres generációba tartozol. Mondjuk az 1980-85-ben születettek helyzete sokkal kevésbé irigylésreméltó, de az 1965 előttieké is kedvezőtlenebb.

"És egyszerűen képtelen vagyok megemészteni ezt az évről-évre elharapódzó életminőség-beli hanyatlást."

Egyesek életszínvonala csökkent, másoké nőtt. Az átlagos életszínvonal az országban összességében nőtt 1990 óta.

Egyetértek a másodikkal.

Sok dolog van, amit mi nem befolyásolhatunk.

Akik meg megtehetnék, azoknak szemmel láthatóan nem érdeke egy élhető Magyarország, inkább pont az emberek ellehetetlenítésén dolgoznak.

Kreatív ember vagyok, de hiába találok ki bármit, amivel egy kis mellékeshez juthatna a család, csak az derül ki, hogy ha dolgozok vele látástól Mikulásig, akkor talán, esetleg, mindenféle csodák mellett annyit sikerülne kitermelni, hogy az adót és a járulékokat befizessem, nem beszélve az ilyen-olyan engedélyről, vállalkozás indításáról, amit ha ki tudnék csengetni mellény zsebből, nem lenne szükségem plusz jövedelemre.

Más országban ennyi tenni akarással, ennyi ötlettel már rég milliomos lehetnék, és munkát adhatnék 5-6 alkalmazottnak is.

Itt meg... remélem, el tudok menni egy gyárba gyártósor mellé, rabszolgának.

A válasz írója 53%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 07:22

Nőtt ám az....!!!! Majd mindjárt leírom, hogy micsoda.

Apám akkor annyit keresett, hogy egyedül eltartotta a családot, nagymamástól mindenestől, elmentünk évente két hétre a Balatonhoz nyaralni, és untam hogy minden vasárnap rántott hús van meg húsleves.

Élete végéig a szakmájában dolgozott, de elég korán elhunyt, mivel egy 50 feletti embernek nem való a három szak, pedig végül már ezt is vállalnia kellett. Annyit keresett, hogy a számlákra épp elég maradt, se hitel, se jelzálog nincs a házon, de a maradékból van zsíroskenyér, meg ami kertben terem, hó elejétől hó végéig, és nem hogy nyaralni... arra nincs pénz, hogy átmenjen a másik városba havonta kétszer állásinterjúra.

Amikor elvégeztem az iskolám, még két kézzel kapkodtak a szakmámbeliek után, és nettó 120-150 ezer volt az átlagos fizetés. Ma nem tudok elhelyezkedni, és ha valahová behívnak, bruttó 80-85 ezres fizetésről beszélnek.

Arról nem beszélve, hogy rám végig vigyázott a nyugdíjas nagymama, nekem meg nincs hová eltenni a gyerekeket, mert a nagyszülő dolgozik, bölcsőde, meg céges óvoda a mesékben van...

Ha eltöröm a lábam, fél napot várhatok, mire egy orvos megnézi, műtétekre hónapokat kell várni.

Hiába születik kevesebb gyerek, mi még 18-20 fős osztályban tanultunk, ma a gyerekek 30 fős osztályban tanulnak írni-olvasni, és nincs pénz fűtésre meg WC papírra, mi csináljuk nyáron a felújítást, saját erőből.

Ezek mind-mind az életszínvonalat jelentik.

Azt, hogy milyen az életminősége annak, aki itt él.

Bármilyen tagadásban képesek egyesek élni, azt kénytelenek vagytok elismerni, hogy a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás, az oktatás, az álláskeresés és az átlagfizetés vásárlóértéke is sokat romlott.

Csak hogy jellemezzem: ismerősöm nem rég ment ki Mexikóba, és ott sokkal jobban megél, mint itt!

Tehát egy Dél-Amerikai, drogbárók által elnyomott, fejlődőfélben lévő országban jobban megél valaki a munkából, mint "Európa közepén".

Vagy hazudozol, vagy végtelenül ostoba vagy.

Még hogy nőtt.... amin ülsz, az nőtt azóta folyamatosan, semmi más.

" Én nem tudom egy személyben megoldani, hogy ne Magyarországon legyen a világ legdrágább ivóvize, nem tudom megoldani, hogy a közműáraink legalább a németországi szintig (!) le(!)mehessenek, hogy ne 80-100ezer legyen sokhelyütt ma is egy-egy fizetés."

Miért nem tudod egyszemélyben megoldani? Mások is egyszemélyben oldják meg. Kútfúrás 1000ft/m, napelem 400-900ft/db igaz hogy sok kell belőle, de ha nincs pénzed apránként is meg lehet venni ötezer forintonként.

A fizetésed is egyszemélyben tudod növelni, egyszerűen csak csinálni kell valamit, nem elmenni egy céghez vállalkozóhoz alkalmazottnak vagy csak mellékállásban.