A kognitív disszonancia redukciója tényleg működik a politikában? Tuudnátok példákat írni rá? Amikor két ellentétes politikai álláspont van ugyanattól a párttól vagy politikustól, de a szavazóknak feloldják ezt valamilyen látszólagos magyarázattal?

A példáid nem jók az állításodra.

Ilyen amikor a momentum büszkén kiteszi reklámba, hogy ők voltak akik elérték, hogy ne jöjjenek uniós pénzek az országba, majd másnap felelősségre akarták vonni a parlamentben a kormányt, hogy miért is nem jönnek az uniós pénzek az országba. A szavazóik még mindkettőnél tapsolnak nekik.

Alapvetően a politika PR szempontból a keretezésről szól. Magyarul: mesélsz egy sztorit, és bármi történik, azt megpróbálod a saját mesédnek megfelelően narrálni. A mesének nem tökéletesnek kell lennie, hanem hihetőnek.

Itt jön képbe először a kognitív disszonancia: ha a mese kellemesen illeszkedik a hallgató értékrendjébe, akkor kognitív konszonancia, ha szembemegy, akkor disszonancia alakul ki. Magyarul: a mese nem attól lesz hihető, hogy tökéletesen koherens minden részlete, hanem hogy úgy meséli el a sztorit, ahogy a hallgató hallani szeretné.

Aztán ha sikerült megfognod az illetőt a meséddel, akkor ezen a csatornán keresztül már befolyásolni is tudod az értékrendjét (propaganda). Magyarul képes leszel változtatni azon a rendszeren, amivel harmonizálnia kell a mesédnek, ezért egyre kevésbé kell disszonanciától tartanod.

Na és itt jön a lényeg: minél régebben hallgatja valaki a mesédet, annál önműködőbbé válik a rendszer; egy pont után neked már egyre kevesebbet kell törnöd magad, hogy feloldd a hallgatóid kognitív disszonanciáját, megteszik ők maguknak. Egy idő után már annyira durva lenne pszichésen szembesülni, hogy az ember pszichés önvédelmi célból tartja fenn a saját hiedelemvilágát.

Olvastam egy világvége szektáról, ahol eljött a végítélet napja, de hoppá-hoppá: az ígért apokalipszis elmaradt. Azt gondolnánk, hogy a tagok itt felháborodottan továbbálltak, de pont ellenkezőleg: komolyabban csinálták tovább, mint valaha. Képtelenek voltak szembenézni azzal, hogy elhagyták a családjaikat, a vagyonukat odaadták a szektavezérnek, ezért inkább kreáltak egy narratívát, amiben pont az ő imáik miatt maradt el a világvége, és így ami történt, pont a szekta létjogosultságát igazolja.

Ehhez képest azt megmagyarázni, hogy a nemzeti-keresztény-demokrata párt muszlim diktátorokkal és magyarellenes nacionalistákkal szövetkezik, semmiség.