A kognitív disszonancia redukciója tényleg működik a politikában? Tuudnátok példákat írni rá? Amikor két ellentétes politikai álláspont van ugyanattól a párttól vagy politikustól, de a szavazóknak feloldják ezt valamilyen látszólagos magyarázattal?
Példák:
Fidesz
Békepárti miniszterelnök de állandóan háborúzik az Unióval Sorossal Usával. De Izrael háborúja mellett kiáll és Csádba magyar katonákat küld.
El akarja foglalni Brüsszelt. És utcai harcos ninjának nevezi magát úgy hogy évtizedek óta a parlamentben üldögél.
DK baloldal
Dobrev mondta az EP választás egy ellenzéki helyosztó lesz egyes baloldali pártoknak. Külön külön kiderül mely pártnak mekkora a támogatottsága.
Erre ők voltak az elsők és egyedüliek akik összefogtak DK-MSZP-P két törpepárttal választásra.
Tisza
Magyar Péter nem megy az EP-be, aztán megszavaztatta hogy menjen.
Mi Hazánk:
Toroczkai a AfD-vel akar egy frakcióba kerülni az EP-ben.
Azzal az Alternatív Németországért szélsőjobbos párttal, amelynek az elnöke egy nyíltan leszbikus nő aki egy migráns keleti nővel él egy családban házasságban fogadott gyereket nevelve. De elítéli az azonos neműek házasságát egyébként.
A példáid nem jók az állításodra.
Ilyen amikor a momentum büszkén kiteszi reklámba, hogy ők voltak akik elérték, hogy ne jöjjenek uniós pénzek az országba, majd másnap felelősségre akarták vonni a parlamentben a kormányt, hogy miért is nem jönnek az uniós pénzek az országba. A szavazóik még mindkettőnél tapsolnak nekik.
Ez nem az a pszichológiai jelenség amiről kérdeztem.
Ez a magamalá kérdezés.
Kb. mint mikor a Fidesz létrehozza törvényi támogatással a kis ellenzéki pártokat, és utána szidja őket, hogy ezek akarnak kormányozni, hisz még egymással megegyezni sem tudnak. Aztán amikor meg megegyeznek és szövetségre lépnek, akkor meg azzal jön, hogy a hatalomért Gyurcsánnyal is kiegyeznek.
Alapvetően a politika PR szempontból a keretezésről szól. Magyarul: mesélsz egy sztorit, és bármi történik, azt megpróbálod a saját mesédnek megfelelően narrálni. A mesének nem tökéletesnek kell lennie, hanem hihetőnek.
Itt jön képbe először a kognitív disszonancia: ha a mese kellemesen illeszkedik a hallgató értékrendjébe, akkor kognitív konszonancia, ha szembemegy, akkor disszonancia alakul ki. Magyarul: a mese nem attól lesz hihető, hogy tökéletesen koherens minden részlete, hanem hogy úgy meséli el a sztorit, ahogy a hallgató hallani szeretné.
Aztán ha sikerült megfognod az illetőt a meséddel, akkor ezen a csatornán keresztül már befolyásolni is tudod az értékrendjét (propaganda). Magyarul képes leszel változtatni azon a rendszeren, amivel harmonizálnia kell a mesédnek, ezért egyre kevésbé kell disszonanciától tartanod.
Na és itt jön a lényeg: minél régebben hallgatja valaki a mesédet, annál önműködőbbé válik a rendszer; egy pont után neked már egyre kevesebbet kell törnöd magad, hogy feloldd a hallgatóid kognitív disszonanciáját, megteszik ők maguknak. Egy idő után már annyira durva lenne pszichésen szembesülni, hogy az ember pszichés önvédelmi célból tartja fenn a saját hiedelemvilágát.
Olvastam egy világvége szektáról, ahol eljött a végítélet napja, de hoppá-hoppá: az ígért apokalipszis elmaradt. Azt gondolnánk, hogy a tagok itt felháborodottan továbbálltak, de pont ellenkezőleg: komolyabban csinálták tovább, mint valaha. Képtelenek voltak szembenézni azzal, hogy elhagyták a családjaikat, a vagyonukat odaadták a szektavezérnek, ezért inkább kreáltak egy narratívát, amiben pont az ő imáik miatt maradt el a világvége, és így ami történt, pont a szekta létjogosultságát igazolja.
Ehhez képest azt megmagyarázni, hogy a nemzeti-keresztény-demokrata párt muszlim diktátorokkal és magyarellenes nacionalistákkal szövetkezik, semmiség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!