Hogy lehet valaki erősen konzervatív, monarchiapárti, vallásos, patrióta úgy, hogy közben önmagát kommunistának vallja (14. dalai láma)?

Ő mindegyik jelzőnek megfelel. Konzervatív nézetei vannak, hangsúlyozza a buddhista etika pontos megtartásának fontosságát (és erre alapozva erkölcsileg elveti, helyteleníti az olyan szexet is, ami nem egy férfi és egy nő között, házasságban, magvesztés nélkül történik, azon buddhista írásokra hivatkozva, amelyek ezt tiltják), hangsúlyozza a hagyományok, nemzeti tradíciók megőrzésének fontosságát is. Kiáll hazájának, Tibetnek a függetlensége mellett és hisz a nemzetek szuverenitáshoz való jogában. A tibeti buddhizmus vallási vezetője, emellett hivatalosan Tibet világi, monarchikus vezetője, királya is lenne, amennyiben a kínaiak nem lennének ott. Több évig uralkodott is, illetve most is az emigráns kormány vezetője.

Ugyanakkor Ő magára kommunistaként, gazdaságilag pedig marxistaként hivatkozik. Fiatalkorában ismerkedett meg a kommunizmussal, és szimpatikus is lett neki. Egy időben - mielőtt megtörténtek volna az ismert dolgok - szeretett volna a Kínai Kommunista Párthoz is. Azóta érthető okokból szembefordult vele, ugyanakkor a mai napig buddhista szocialistának (olyasmi, mint a keresztényszocializmus), illetve kommunistának tekinti magát, akihez gazdaságilag a marxizmus közel áll, bár kritizálta a történelmileg kommunizmust bevezetni próbáló államokat a társadalmi osztályokkal, csoportokkal szembeni erőszak miatt, ahelyett, hogy az együttérzésre helyezték volna a hangsúlyt és továbbra sem tagadja meg a konzervatív értékrendszert, sőt... Ugyanakkor a római pápára is hivatkozott a szocializmus, marxizmus pozitív aspektusait tárgyalva.

[link]

[link]

Hogy lehetséges egy ilyen ideológiát megvalósítani?