Demokratikus kommunizmus miért nem létezik/létezett?

Az szocializmus volt. A kommunizmust még nem értük el!

Kommunizmus az az, elvtársak, ha bemegy az egyszeri ember a boltba, mert szüksége van egy almára, és csupán egyet vesz el, mert egyre van szüksége.

A szocializmus álcélja a kommunizmus elérése, de bevallottan sem demokratikus a rendszer, "proletár diktatúra".

Ellent mond az ember önös érdekeinek az, amit a szocializmus, mint célt meghatároz, és ebből egyenesen következik, hogy a vezetők lesznek az élen a visszaélésekben.

Az ugyanis nem természetes, hogy azért kell többet dolgozni, hogy szegényebb legyél, mert attól majd a szegényebb gazdagabb lesz... ennek következménye, hogy dolgozzon, aki szegény, én többet akarok... és nem dolgozik senki, keresik a lehetőséget a "többre", amihez szorosan hozzá tartozik, hogy kell ellenség, akiket okolni lehet mindenért.

Az 1980-as évek felé beszéltek már demokratikus szocializmusról meg demokratikus centralizmusról.

2-re:

A kommunizmus alapelve ez volt: mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki igényei szerint részesül a javakban.

Ez egy ország szintjén, pláne egy olyan "slampos" országban, mint nálunk, megvalósíthatatlan.

De pl. az izraeli kibucok közel állnak ehhez. Ill. a szerzetesi közösségek is. Mindkettőnek jellegzetessége, hogy nem kényszerítik rá senkire, önként csatlakozol hozzájuk, ha akarsz. És ha akarsz, ki is léphetsz belőle (a szerzetesi közösségből macerásabb, de a kibucból minden további nélkül kiköltözhetsz).

Valójában a szocializmus / kommunizmus nagyon is demokratikus lenne elméletben, hiszen minden kis közösségnek tanácsokat kell alakítania, akik igazgatják a maguk életét. Csak aztán jöttek Leninék és totalitárius diktatúrát csináltak belőle.

Még 1956-ban is az volt az egyik fő követelés, hogy legyenek munkástanácsok.

Erre voltak kísérletek: a párizsi kommün, a szpartakista felkelés, mahnyovia, a zapatisták, a CNT-FAI, és újonnan a ma is létező MAREZ Chiapasban illetve a kurdok Rojavaban.

A történelmi példákra mind jellemző, hogy az autoriter erők leverték őket, míg a bolsevik forradalom egy többnemzeti koalíciót is szétvert az orosz polgárháború idején. Ez a tapasztalat sokakat abba az irányba terelt, hogy a bolsevik módszer az egyetlen biztos, működőképes rendszer a szocializmus megvalósítására. Természetesen ez nem mindenkit győzött meg, de Lenin halála után Sztálin és utódai természetesen csak azokat a kommunista pártokat segítették ki, amelyek marxista-leninista alapokra építkeztek, minden demokratikus kommunista törekvést ugyanúgy elleneztek, mint ha fasiszták lettek volna (sőt, gyakran ezeket a pártokat "szociálfasisztáknak" titulálták és üldözték őket, lásd a katalán anarcho-kommunisták esetét, akiket a sztálinisták vertek le). Így a demokratikus szocializmus híveinek nem sok tér maradt a baloldalon. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió bukása után ismét van egy demokratikus szocialista mozgalom, például a korábban említett MAREZ és a kurdok, de Dél-Amerikában is egyre több országban nyernek a szocialisták demokratikus választásokat.

Alapvetően ellent mond a demokráciának, hogy elvenni a gazdagoktól, amijük van, és a szegényeknek adni azt.

Ez már a kezdeteknél félre is csúszott tobbnyire, "elvenni, és megtartani magamnak" lettbelőle, plusz még az egykori gazdagok leszármazottait is üldözték, akik akkor már nincstelenek voltak.

Erőszakra, diktatúrára épült az egész eszme, másra nem is épülhetett, hisz azzal tisztában voltak a kezdetektől, hogy arra nem számíthatnak, önként mondanak le a vagyonukról a tehetősek, rájuk kezdetektől fogva ellenségként tekintettek, a demokratikus megvalósítás lehetősége fel sem merült, nem is merülhetett.