1990 előtt MSZMP tag csak a munkahelyén lehetett valaki? Azaz a munkahelyén kellettek ajánlók neki a párttagsághoz, máshonnan nem is ajánlhatták?

Úgy érted 1989 előtt...

Mert az mszmp a rendszerváltás előtt egy évvel megszűnt, átalakult, osztódott.

1-es, mivel rengeteg párttag volt (a '80-as évek elején kb. 800 ezer fő), ezért a kisember a párton belül is kisember maradt. Nem volt neki hatalma bárkit kicsinálni, pláne, hogy simán lehetett, hogy a másik is párttag volt.

A magasabb beosztásúak között több volt a párttag. Gyárigazgatók, iskolaigazgatók között kifejezetten ritkaság volt, ha valaki nem volt párttag. Így aki kicsinált egy kisembert, az nem a párttagsága révén, hanem a hatalmi helyzete révén tehette ezt meg. De ezek - mostani legendákkal ellentétben - nem voltak gyakoriak. A '80-as években ez ritkább volt, mint manapság. Aki nem volt párttag, és elfogadta, hogy sose lesz belőle főnök, sose lesz megmondóember, azt békén hagyták. Aki tehetséges volt, ott előfordult, hogy ki akarták emelni, főnöknek akarták megtenni, és egy szint fölött már be is akarták léptetni a pártba. Tehát inkább az előléptetés múlott a párttagságon, de aki nem vállalta, az beosztottként simán tovább dolgozhatott.

#3

Hát nem tudom...

A családban, ismeretségi körömben csak egyetlen párttag volt. Forradalmár egy sem. Középvezető több is.

Nekem nem tűnt úgy, hogy a párttag többre vitte volna volna, mint a pártonkívüliek, vagy hogy az utóbbiakat bármilyen hátrányos megkülönböztetés érte volna, amiért nem voltak párttagok.

Persze más nyilván mást tapasztalt, de szerintem így utólag jó sok legenda meg rémtörténet rakódott arra korra.

A Pártba javasolta a felvételét, nem az adott alapszervezetbe.

A javaslat lényege az volt, hogy szerinte az illető méltó arra, hogy a Párt tagja legyen. Ha pl. később munkahelyet változtatott valaki, akkor is másik alapszervezethez került át.

Gyanús vagy nekem nagyon te Goldmund papa :-D

Teljesen igaz amit írsz, például az én szüleim nem voltak párttagok és állandóan hívták őket pártgyűlésekre mert szükség volt olyan "független párton kívülire" mint ők, persze formálisan hogy mégse mondhassák hogy a rendszer diktatúrikus. Természetesen folyamatosan próbálták őket fűzni hogy lépjenek be de ők soha, hallani sem akartak róla. Ezért aztán csoport vezetői állásól szépen csendben lefokozták irodai munkára őket, fizetés is csak alig, aztán jöttek a plusz mások helyett is kell dolgozni szitu. És amikor említést tett a szülőm a párttag munkatársra hogy mégiscsak jöjjön már dolgozni hogy legalább meglegyen az óra minimumja, két perc sem telt el és fennhangon jött a telefon a pártbizottságból hogy meri dolgoztatni xy-t.) Így mentek ezek a dolgok akkoriban. És amikor már úgymond meglett a piris könyves csapat akkor ment a szabadrablás is vállalatokon cégeken belül amíg csak az bírta.