Magyarországon miért van ilyen nagy igény a keményvonalas jobboldalra?

A momentum se kivétel, törődj bele.

Jelenleg nincs alternatívája a fidesznek, és félreértések elkerülése érdekében nem azért, mert a legkisebb rossz, henem mert az egyetlen jó.

Na, innen szép a győzelem.

"Ennek a mi tengernyi bajjal küzdő kicsiny országunknak nem a legkisebb fátuma, hogy a hazug szájakra s mindig a szájakra ad legtöbbet. Egy ügyesen csaholó száj már szédítni tud nálunk. Vannak here osztályaink, pártjaink, nagyságaink, kiknek minden jogcímük a szájuk s kik a szájukkal nem csak élni, de ölni is tudnak.

Romantikára hajló nép vagyunk. Frázis-imádásunknak is ez az oka. S ez az oka annak is, hogy keleti módon szeretjük a tömjént. Faji büszkeségünk, patrióta képzelgéseink üstökénél lehet bennünket legjobban megfogni. Ez a bűnünk burjánoztatta föl a csaholó hazafiságot. Ezért utazik reánk minden csalás ámítás, hazugság és cselvetés a hazafiság nevében. Ez a húr mindig meghat és mindig megfog bennünket. A lényeget és valóságot nem keressük, mihelyst hazafisággal csaholják hazug módon tele a fülünket."

(Ady Endre - Csaholó hazafiság, Nagyváradi Napló - 1902. július 5.)

"A momentum se kivétel, törődj bele."

Ezt már hallottuk párszor. Most már azt is jó lenne tudni, hogy miért.

Egy eléggé új és fiatal alakulatról van szó, még bármi lehet belőlük. Ha választanom kellene, akkor egyelőre őket mondanám a legkisebb rossznak, nem a Fideszt.

"Korrupt országokban a panamákon szokás legjobban felháborodni. Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember is panamázik. Ne tessék ezt cinizmusnak venni. Ez a korrupció természetrajzának egyik erős, tapasztalati igazsága. A magyar társadalomban, mint minden fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető státusférfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek. Ilyen bizalmas diskurzusok alkalmával, kaszinókban, kávéházakban, vendéglőkben, zsúrokon, redakciókban, folyosón tessék hallgatni előadásokat a magyar közéleti erkölcsről. A nyilvánosság előtt ellenben gentleman társadalom vagyunk. Gentleman mindenki. Aki párbajozik és aki a liga tagja. Nálunk ritkán pattannak ki panamák. Mert mi regarddal vagyunk egymás iránt. Én panamázom, te panamázol, ő panamázik. Mind panamázunk. A lelkünk fölujjong, ha például olvassuk, hogy a francia parlamentben ismét panama sült ki. Na, ugye hogy nem mi vagyunk a legrosszabbak? Persze azt nem ismernők be semmiért, hogy az az állapot, amely mellett a panamák kipattanhatnak, aranyállapot. Hiszen bárcsak nálunk is mind sűrűbben pattannának ki a panamák. Ez etikai erősödést jelentene. Ám nálunk a nagyon ritka leleplezések is voltaképpen még nagyobb panamákat lepleznek. Ne tessék megbotránkozni. Így van ez. A magyar társadalomnak annyira vérében van a panamázás, hogy aki netán a puritánt meri játszani, elveszett. Olyan erkölcstelen bátorsággal sehol sem mernek beszélni az emberek, mint nálunk privát körökben."

(Nagyváradi Napló - Panama és anarchia, 1903. július 30.)

Kérdező

A probléma ott van, hogy te a skálán a neked tetsző módon állítottad be az értéket. Amit te szélsőségesnek meg keményvonalasnak nevezel, az egyáltalán nem az.

Ma a jobboldaliak többsége egyáltalán nem keményvonalas, pontosan azt képviselik és akarják, ami egy polgári jobbközép fogalmába tartozik bele. Ezért van a fidesz-kdnp-nek akkora támogatói bázisa, annyi szavazója.

A valóban keményvonalas, szélsőjobbos, reakciós politikát egy marginális kisebbség vallja csak és a kettő között volt korábban a jobbik, ma meg talán a Mi Hazánk mozgalom.

Ami valóban hiányzik, az a baloldalon a hatalom megszerzése érdekében elvtelenül összefogni akarók tömege helyett az értékeken alapuló pártok megjelenése.

Egyáltalán nem igénylik sem a reakciós, sem a szélsőjobbos politikát. Ha igényelnék, akkor reakciós és szélsőjobbos kormányunk lenne, ezt pedig - bár nem kedvelem őket különösebben - a legnagyobb rosszindulattal sem tudnám elmondani róluk. Szívesen náciznék, de nem tudok, rohadjanak meg, ez még nekik sem fér az arcukra... :-) Belegondolni is szörnyű lenne, hogy ... hogyishívják ... ja! Toroczkai (Tóth - szlovák) lenne a miniszterelnök, Dúró Dóra (Dzuro - szlovák) lenne az EMMI főfeje, Budaházy (na, ez legalább a kutatások alapján tényleg Árpád-kori) meg a nem is tudom, legfőbb ügyész? Erre mindig vannak hangok, aztán amikor választani kell, hát akkor inkább ezt ne... így jártak Le Pen-ék is.

Persze ráerősít a jobboldali toposzokra, és szívesen látja a Kárpátiát a rendezvényein, de ettől ők még nem azok. Én is meghallgatom, csak kell mellé egy alaphangulat, meg jópár sör, és mindjárt 15 percre revizionista leszek, de ez nem jelenti azt, hogy másnap pofán rúgom az indiai kollégát, és számon kérem Orbánt, hogy a Trianonnal ugyan most már mi lesz. Mi lenne, semmi.

A szélső bal sem jobb ennél, elődeik - bár kétség kívül vannak szimpatikus elemek - is rászolgáltak arra, hogy követőit ma elutasítsuk. Che Guevara, Fidel Castro, és elvsaik, elvsnőik, bbbbbarátaik.

Ha létezne bármilyen nyilvános csoport, ami képviseli a jobboldalt, azt rövid úton terrorszervezetnek nyilvánítanák.

A valódi jobboldal az abszolút monarchiával és a szekularizmus felszámolásával kezdődik -- egyébként szóba sem jöhet.

Ami ma létezik, mint jobboldal, az valójában csak egy anti-baloldal, és minél inkább eltolódik az elfogadható diskurzus tere a baloldalra, annál inkább baloldali lesz a "jobboldal" is. A szélsőbaltól az egyszerű bal is jobbra van -- kiváló példa erre a nacionalizmus felkarolása, ami eredetileg egy baloldali eszme, de az úgynevezett "jobboldal" magáénak tekinti már, mert a baloldal tovább ment az internacionalizmus felé.

Még a mai ún. "szélsőjobboldal" (nem a Jobbik meg a többi anyaszomorító, hanem mondjuk a nemzetiszocializmus és a fasizmus) is tele van baloldali elemekkel, >ezért< elutasítandó.