Mit lehet tenni? Ti mit tennétek, ha lehetséges lenne számotokra? Van még remény?

Nem értek a politikához, 17 éves lány vagyok.

Csak annyit tudok, hogy rossz ez, ami itt van. Minden! A barátaimmal és a szüleimmel is mindig arról beszélünk, hogy szar az élet Magyarországon-tudom, hogy van ahol sokkal rosszabb. Ismétlem. Nem értek a politikához, csak igazság érzetem van. Egyszerűen annyira rossz látni, hogy a kisgyerekek utálják a tanulást, új dolgokat nem akarnak megtanulni, a fiatalok pedig már arról beszélnek 14 évesen, hogy kitűnőnek kell lennem, hogy mehessek egyetemre, mellette dolgozok, hogy legyen pénzem, mert a szüleimnek nincs annyi felesleges, kimegyek külföldre, hátha jobb lesz. Igen! Egy konkrét emberről beszélek. Nem, nem az a baj, hogy mit akar az életével, csak már 14 évesen ezen rágódni és aggódni, 0 baráti körrel, mert ugye "nem menő, ha okos vagy".

A szüleim mindennap dolgoznak, sokat. Persze csak a megélhetésért, mint mindenki más is, de..nem értem, miért kell napi 8-9 órát dolgozni, Munka után még a családoddal is legyél, takaríts, főz..stb. Mindezt úgy, hogy mutasd "boldog vagyok" a gyerekeidnek, mert nem akarod, hogy azt higgyék, hogy ennyira szar az élet, mellette viszont biztasd a tanulásra, nehogy elkallódjon és semmire ne vigye a gyerek.

A kórházi ellátásról nem tudok semmit. Nem voltam hosszabb távon, ameddig ott voltam: lassú volt, de nem szenvedtem ott.

De rengetegen panaszkodnak, hogy a milyen az étel, az ápolók, orvosok viselkedése milyen... tényleg? Ha van valakinek története ehhez, hogy kicsit megtudjam érteni. Azt megköszönném.

Az iskola rendszert jobban ismerem. De csak annyit látok, hogy valakit abszolút nem érdekel a jövője: leszar mindenkit, leszarja a családját, a tanárokkal és a diákokkal tiszteletlen; és akik aggódnak a jövőjük miatt: tökéletesen megtanulnak mindent, okosak, rendesek, de ha négyes lett egy dolgozata..sírni tudna! Nem, nem stréber! Csak aggódik. Nagyon és sokat, hogy jó állása legyen, legyen háza, akár gyerekei is..ha lesz rá pénze.

Sok diák szemében lehet látni, hogy nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Csak vannak. Tanulnak, vannak barátaik, néha aggódnak, és panaszkodnak. Ez vagyok én. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, pedig már itt lenne az ideje. Nincs problémám a tanulással. Sok az biztos, és túl sokáig vagyunk bent, mert mire haza érek. Nekem kb. délután 3. (Közel lakok, és jobb napokon érek ekkor haza.) Tanuljak, egyek, segítsek a háztartásban, mert a szüleim is ugyanolyan fáradtak, vagy még jobban. És még élvezzem az életet is. Beszélgessek barátokkal, nem az iskolaiakkal, külföldiekkel, más nyelven, hogy gyakoroljak. És nem. Nem akarok külföldre menni, mert szeretem az országom, gyönyörű, és a történelme nagyon gazdag(persze, rengeteg hibával..). De biztosan eljön az a pont, amikor beteleik nálam is a pohár. Lehet már 5 év múlva sírva mennék el, de lehet csak 40 évesen döntök úgy.

Elnézést, eltértem a tárgyról.

Biszexuális vagyok. Bár már régóta csak nővel látom magam idősen. (Én sem tudom biztosan.) Lényegtelen.

És nem lehet majd gyerekünk? Nem vehetem el feleségül? Még csak örökbe sem fogadhatunk, pedig mind jól tudjuk mennyien vannak szülők nélkül, szörnyű ellátás mellett.

Persze a házasság kicsit másabb, mert egy papír, de rengeteg érzelem mellett.

De akkor is! Nem mindegy az államnak, hogy kivel, hogyan élem az életem? Mivel ártok én nekik, ha egy nővel nevelem a gyermekem? Vagy mit csinálunk a négy fal között?

Szerintem a nő-nő kapcsolatot jobban elfogadják az emberek. Egyszerűen csak sajnálom a meleg férfiakat.

Transzneműek. Nem mindegy az államnak, hogy ő hogyan akar élni? Hogyan szereti magát?

És azt ne mondja már az állam nekem, hogy szakmát végezzek takarításból, hogy takaríthassak egy kocsmában. Úgy őszintén!

Ismétlem. Nem értek a politikához.

Tényleg fiatal vagyok, nem éltem még eleget ahoz, hogy tudjam milyen rossz is az igazi élet. Tudom. Azt is tudom, hogy sokkal rosszabb másnak. Sokkal, sokkal rosszabb. Lehet nem is akar ellene tenni, de lehet, hogy igen csak nem kapott rá lehetőséget, hogy változtathasson ezen.

A kérdésem: van még remény, hogy jobb lesz? Ti tudnátok megoldást? Van valami ötlet, hogy mitől is lehetne ez jobb. Azért merem ezt megkérdezni, mert sokan mondtak már nekem ötleteket. A kedvencem: Orbán fejezze be a stadionok építését, és költse a beteg ellátásra a pénzt. Őszinte, humoros, igaz.

Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akit megbántottam valamelyik gondolatommal.

Olyan hozzászólást nem kérek, hogy: Még egy zöldfülű, aki elégedetlen az életével, és unja a szabadidejét.

Nem értek a politikához, szóval ha valaki szeret erről beszélni(úgy, hogy én is megértsem) csak nyugodtan. Kíváncsi vagyok. Vagy csak panaszkodni akar valaki..Persze ez nem old meg semmit, tudom.

Van időm olvasni, és szeretek is, szóval csak nyugodtan.

Csak meg akarom érteni a dolgokat, legalábbis megpróbálom, mert egyről a kettőre nem megy.