Mennyire fontos nektek a keresztyénség?

Válasszuk szét a történetet:

Keresztény egyházszervezet és keresztény kultúrkör

A keresztény egyházszervezet baromira nem érdekel.

Minden szervezet saját magáért felel, ha nincs rá igény, akkor meg szépen elsorvad idővel.

A hülye harangzúgás egyébként külön még bosszant is sokszor... Mi az átkozott franc olyan fontos délután fél hatkor hogy kongatni kell 10 percig...

A keresztény kultúrkör viszont más. Nem tartok egy háromnegyed órás kultúrantropológia és európai eszmetörténeti előadást, a lényeg az hogy a kereszténység, a judaizmus, a görög mitológia és tudományok, a római jog, és államszervezés, és a különféle germán-szláv-kelta hitvilágok keveréke az évaszázadok alatt megszülte a ma ismert, kizárólag Európára jellemző kultúrát, ami némileg exportálva lett Észak-Amerikába és Ausztráliába.

Namármost, ebből az ezer szálból összeálló, kibogozhatatlanul összetett történetű kultúrának a kereszténység egy elidegeníthetetlen tényezője, jellemzője. Nem a misére járás, nem az úrvacsora, nem a szertartások. Hanem az eszmeiség.

A kereszténység fejlődése során a társadalomban hagyott lenyomata is változott. A reformációt követően új mederbe kerülhetett, a szekularizáció, és egyházreformok ezt tovább foozták, Ezekkel párhuzamosan változott a társadalom eszmeisége is. Az élet idővel egy olyan dologgá vált amit egyre kevesebb indokkal szabadott elvenni, az emberi nyomor pedig egy egyre kevésbé elfogadható, tűrhető dolog lett. A modernitás embere már becsülte az emberéletet, és a jézusi tanokból sokmindent átemelve, vallási kontextusából átültette azokat univerzális emberi jogok körébe.

A kereszténység egy 2000 éves szűrésen átment dolog, egyértelmű hogy vannak értékes aspektusai, amiket eszmeáramlatok megalapozói is felismertek.

A messianizmus, az ideákhoz való közeledni vágyás, a jóra való törekvés, az egyén önmaga előtti elszámolása, a megbocsátásra való képesség, az utópiákban való hit, ezeknek mind van keresztény háttere.

Törvénykezést, általános együttélési normákat, családszerkezetet lehet levezetni a kereszténységből.

Ha a kereszténységet kitépnék Európából, az körülbelül olyan lenne mintha a bőrödet nyúznák le rólad, vagy a csontjaidat távolítanák el maradéktalanul.

Sok másból is állsz a bőrödön és csontodon túl, de előbbbiek nélkül nem vagy egész, nem vagy életképes.

A kultúrát védeni kell, mert az ad egy mindenkitől elválaszthatatlan támaszt. Bárhová is vetődsz az életben, akár egy másik kontinensre, a kultúrádat viszed magaddal, mert az ivódott beléd, és az ad keretet önmagadnak. Ha kimosnánk a kultúrát az emberekből, akkor csak munkára fogható gépek maradnának emberek helyett.

Fontos vagy sem, ha a keresztény kultúrát nézzük, nem pedig a keresztény vallást, akkor vallásos vagy vagy sem, a keresztény kultúra alapjai szerint élsz. Nyilván nem tartod be minden főbb pontját, de az elsöprő többségét igen.

Ezzel a kifejezéssel egyébként gúnyolódni próbálsz vagy mi a helyzet? Mert én tartom magam ahhoz, hogy a keresztény az a katolikus, a többi keresztény vallás pedig a keresztyén és ennél fogva a kérdés maga megválaszolhatatlan számomra... Tiszteletben tartom a vallások többségét de miként nyilatkozzak katolikusként arról, hogy fontos-e számomra pl. a református vallás? Legyen fontos a reformátusnak, én meg tartsam azt tiszteletben.

Ha kíváncsi vagy egy katolikus véleményére is, számomra is inkább tanításaiban fontos, szóval nem vagyok az a templomba járó, bár gyerekkoromban minden vasárnap ott voltam. Voltam elsőáldozó, bérmálkozó, karácsonyi "rendhagyó misén" rendszerint pásztor vagy József szerepét játszottam, mindkettő kényelmes volt, mert hát egyikőjüknek sem kellett megszólalni. :D

1. osztályos koromtól 8. osztályos koromig jártam hittanórára, nyaranta hittan táborba, de ez nem volt kényszer, szerettem járni. A vasárnapi misékre nem, na valószínűleg ezért nem járok most, felnőttként. Tök fölöslegesnek tartom! A templom az, ahol hallgatsz, a hittanóra, a hittantábor viszont az, ahol beszélsz, közösségépítő ereje van. Példának okáért unokaöcsém pogányként jár hittanórára, mert eldöntötte, hogy Ő szeretne járni. Az anyja keresztény, az apja pogány, de az anyja sem vallásos, otthon erről nem hallott. Ennek ellenére számára fontos és a közösség miatt nyilván, nem a vallás miatt. Szélsőségekre vagy kíváncsi, úgy érzem, hogy szélsőséges hozzáállásokat vársz, de a szélsőség legyen szó bármiről is, az sosem több 20%-nál, csak nagyon hangosak!

A Biblia sem egy olyan dolog, amitől bárkinek is undort kellene éreznie vagy éppen unalmat, vagy megfogalmazódna benne az a gondolat, hogy: Jajj, ne má'. Semmi többről nem szól, pusztán történetekről, hogy adott szituációban miként viselkedik az ember és ez van szembeállítva azzal, hogy miként kellene viselkednie, csak ebből rendszerint azokat a sztorikat ismeri az is, akitől távol áll a vallás, ami ilyen hókusz-pókusz.

Teljesen lényegtelen, súlytalan történetek ezek rendszerint. A mainstream az mindig ilyen, bármiről is legyen szó, nem? Ilyen semmilyen, súlytalan, hígfos...

Lényeget kellene meglátni benne, na de abban a világban, ahol a szövegértéssel általánosan súlyos gondok vannak...

Én leginkább "keresztény ateistának" mondanám magam, bár úgy is mondhatóm, hogy hogy nem vagyok hívő, viszont pár elidegeníthetetlenül a népszokásainkba épült elemet, amik egyébként nem épp keresztény gyökerűek én is megtartok, pl. Karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot, húsvétkor sonka, tojás, torma,-locsolás.. , de nem járok templomba, nem tartom a böjtöt még nagypénteken sem, és nem érdekel, hogy a bibliába mit ollóztak össze pár ezer éve.

A templomokról azt gondolóm, hogy ugyan fontos kultúrtörténeti értékkel rendelkeznek, de meg kell(ene) oldani, hogy önfenntartóak legyenek, vagy az őket látogató hívők egyház adójából, vagy mint múzeumoknál belépő szedéssel, de nem állami pénzzel tömni őket.