A devizahitelek felvétele előtt miért nem nevezett ki a kormány közgazdászokat, akik segítettek volna?

6-os válaszoló.

Közel jársz az igazsághoz, csak az a probléma, hogy a kockázatot a bankoknak kellett volna feltárni. Ennek a feladatnak azonban csupán formálisan tettek eleget (néha még úgyse), de a valóságban igyekeztek bagatellizálni az árfolyamkockázat valós nagyságát (ártott volna az üzletnek).

régi Hpt. 203. §

Hpt. 203. §

(6) Olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek FEL KELL TÁRNIA a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell

a) devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre,

Ha bankban megmutatták volna, hogy 1949 óta akár 10 éves megszakításokkal nő az árfolyam, akkor mindenki számára nyilvánvalóvá vált volna, hogy a devizahitel semmivel sem olcsóbb mint a forinthitel, mert az árfolyam emelkedés felemészti a látszólagos kamatelőnyt.

Ehelyett a bankban azt mondták, hogy "a néhány napos nagyobb árfolyamingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Nem kell tehát attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik"

"Alex Fly nevű felhasználó válasza:

Gondolom az az apróság elhanyagolhatób hogy az első fideszkormány idején kezdődött a devizaalapú hitelezés..."

Tévedsz.

Az első Orbán kormány azt a törvényt hozta meg, ami lehetővé tette később a devizahitelezést - mivel ez az EU-hoz való csatlakozáshoz jogharmonizációs kötelezettsége volt az országnak. A törvény 2002.januárral lépett életbe, aztán áprilisban már kormányváltás volt. Devizahiteleket a választási kampány idején kezdhettek csak felvenni és az első szerződéseket már csak utána köthették meg.

# 7 Az mindig is egyértelmü volt hogy a frank árfolyama után kell fizetni. Az hogy az emberek mindenféle utána járás nélkül eladosodtak 30 évre nem a bankok hibája alapvetően.

Ugyan az a logika, mint aki beperelte a micro gyártot. Nem volt ráírva hogy a microban nem lehet macskát száritani.

Ugyanazért, amiért a vihar előtt sem nevezünk ki meteorológusokat, hogy figyelmeztessék az embereket.

1) Nem tudjuk előre, hogy mikor jön a vihar - vagyis azt sem tudjuk megítélni, hogy mikor van épp szükség a meteorológusokra. A devizahitel pont olyan hétköznapi jelenség volt, mint egy erősebb szellő - ennyiből senki nem tudja előrejelezni, hogy azonnali szigorításra van szükség. Ahogy írták is, aki a megelőző 50 évben vett fel svájci frank alapú hitelt, az mind jól járt. Akinek 2008-tól volt ilyene az meg nem - előfordul.

2) A meteorológusok tévedhetnek is - ők sem tudják jobban megjósolni a jövőt, mint a közgazdászok. Vannak mindkét ágazatnak jó modelljei, amikkel azt is ki lehet mutatni, hogy minden évben válság/hurrikán lesz, meg azt is, hogy épp nem lesz semmi.

3) Ha vannak meteorológusaink és 1 héttel a hurrikán előtt még nem tudták, hogy jön a vihar az nem azt jelenti, hogy csapnivaló a szaktudásuk, hanem azt, hogy nem tudnak időutazni. Ha valamelyik kormánytagnak lett volna egy időgépe és 2007 nyarán előremegy 2-3 évet akkor biztos intézkedett volna. De nem volt.

Szakály György nevű felhasználó!

Az 1. pontban írtakhoz annyit tennék, hogy az én szerződésemben beleírta a bank, hogy nyithatok devizaszámlát és devizában is teljesíthetünk egymásnak, de kívánságomra átszámítja a mindenkor teljesítendő devizát forintra és forintban is teljesíthetek. Valójában egyik megoldás sem hozott volna kedvezőbb helyzetbe a másikhoz képest.

Tehát a probléma gyökerét nem abban látom, hogy volt-e deviza váltás-e, vagy sem.

2.

A kormányzati felelősségről azt gondolom, hogy a devizahitelt mint terméket fel lehet használni nemes célra is, meg butaságot is lehet vele csinálni. Ha például valaki Svájcban dolgozik, de hazánkban építkezik, annak hasznos a devizahitel, hiszen az árfolyamkockázatát ki tudja küszöbölni, tehát számára ez egy jó termék. Számunkra két dolog miatt butaság, egyrészt a kamatelőny miatt hosszú távon nem lehet olcsóbb a devizahitel, mert a látszólagos kamatelőnyt az árfolyam emelkedése felemészti (kamatparitás elv), másrészt az árfolyam ingadozások kockázatát semmilyen előny nem kompenzálja, azaz kockáztatjuk a házunkat a semmiért (tehát számunkra a devizahitel rosszabb mint a lóverseny).

Egy egyszerű kés alkalmas az élet kioltására és kenyér szeletelésre is. Én ehhez tudom hasonlítani a devizahitelt is.

A kormányzatot annyiban tartom felelősnek, hogy 2001 előtt még állami monopólium volt a devizakereskedelem, ezért a lakosság semmilyen oktatást nem kapott a devizaárfolyamok mibenlétéről. A kormánynak elsősorban arra kellett volna felhívni a lakosság figyelmét (akár óriásplakátokon is), amire a DH törvények miniszteri indoklása utólag már utalt, hogy nem jobb egyik devizában eladósodni mint a másikban. Amit nyer az ember az alacsony kamaton, azt felemészti az árfolyam emelkedése. Ezt kellett volna kihangsúlyozni. Ehhez képest a biztosan növekvő árfolyamhoz képest persze lehetnek ingadozások, ami árfolyamnyereséget, vagy árfolyamveszteséget okozhatja, de ami biztos, az a folyamatosan növekvő árfolyamtrend, amit a két ország eltérő inflációs politikája miatt van.

3.

A kormányzat áthárította a kockázat feltárási kötelezettséget a bankokra.

Nos a bankoknak rontották volna az üzletét a tudatos fogyasztók, ezért formálisan ugyan eleget tettek a törvényi kötelezettségnek, de gondosan ügyeltek arra, hogy a tájékoztatás semmilyen érdemleges információval ne szolgáljon és igyekeztek inkább eloszlatni minden kétséget.

Az MNB nem avatkozott be az árfolyamok alakulásába, sőt az árfolyam az intervenciós sáv erős oldalához közelített, 2007-ben a Bankszövetség már azt nyilatkozta, hogy a forint árfolyama 30%-al túlértékelődött.

Ezt a túlértékeltséget többnyire az okozta, hogy a bankok a saját kockázatuk kezeléséhez használt pénzügyi termékekkel a tőzsdén kereskedtek, amivel a hitelexpanzió idején (2001-2008) között jelentős forint felértékelő hatást fejtettek ki.

Az MNB a 2008-as évek előtt még igyekezett fékezni, akadályozni a devizahitelek térnyerését, de 2008 után már inkább a kormányzatot is óva intette, hogy hirtelen leállítsa a devizahitelezést, mert annak olyan lett volna a hatása, mintha 200 km/órával betonfalnak ütköznénk, úgy elszállt volna az árfolyam. A devizahitelezés végül a fizetőképes kereslet hiánya miatt állt le.

Erősen témába vágó rendezvény volt pár napja:

Király Júlia és Kásler Árpád vitaest • 2019. március 7.

https://www.youtube.com/watch?v=jSuJhgX4w_E

Pár idézet:

Király Júlia: A 2000-es években felelőtlen bankolás folyt.

Báró Lámfalussy Sándor (magyar származású jegybankár, tőkepiaci szakértő, az euró „atyja”) mondta 2008-ban egy konferencián:

Nincs felelőtlen hitelfelvevő felelőtlen hitelnyújtó nélkül.

A bank a hitelezés során pénzt teremt, amely bekerül az ország gazdasági vérkeringésébe, így növeli a GDP-t is és az adóbevételeket is.

Mind a bankoknak, mind pedig a kormányzatnak az az érdeke, hogy pörögjenek a hitelek, tehát ők ellenérdekeltek voltak abban, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatást kapjanak.

Az MNB jobban átlátta a problémát, folyamatosan figyelmeztette a kormányt és a bankokat a magas kockázatra, de intézkedési tervet nem mutattak be, nem súgtak a kormánynak, hogy milyen intézkedésekkel lehetne elkerülni egy későbbi katasztrófát.

Mert ez egy szabad ország és a devizahitelesek szabadon lőtték lábon magukat.

Az hogy aláírsz valamit, amit nem értesz nem mások hibája, hanem a tiéd, még akkor is ha könnyebb mást hibáztatni.