A kommunista időkben hogy tudtak mindenkinek saját lakást/házat biztosítani állami forrásokból, amikor kevesebbet termelt a gazdaságunk?

1. nem volt kommunista időszak.

2. nem adtak mindenkinek ingyen saját tulajdonú ingatlant.

1968-ban házasodtunk.70-ben született az első lányom, 75-ben a második. Ha hiszed, ha nem, albérletben laktunk. Persze, beadtuk az igénylést állami lakásra. '76 telén kaptunk egy másfél szobás bérlakást. Ki kellett fizetnünk 16 ezer forintot. Akkor, amikor az én keresetem 900 forint volt.

Akik kicsit jobban kerestek, szövetkezeti lakást vehettek kedvező feltételekkel.

Szóval szó nem volt ingyen saját tulajdonról.

Megkérdezhetem hány éves vagy kérdező?

(Az a tapasztalatom, hogy a huszas éveik elején járók között nagyon gyakori ez a minden ismeretet nélkülöző nosztalgia a Kádár-rendszer és úgy átalában a kommunisztikus ideológiák iránt. Ha egy hatvan éves, aki akkor volt fiatal, nosztagiázik, azt megértem, még ha nem is értek vele egyet.)

"Annak idején mindenki kapott saját tulajdonú ingatlant, vagy ingatlan részt. "

Melyik mesében hallottad ezt?

Soha nem volt magántulajdon osztogatva a kommunistáknál. A legnagyobb részben a városi lakások állami tulajdonban voltak a szocializmusban, a vidéki településeken épített családi házak voltak magán tulajdonban és a városi lakások, lakótelepi lakások kisebb része.

Egyiket sem osztogatták. A lakásokra évekig kellett várni és utána ki kellett fizetni - hitellel. A többiek meg kis bérlakásokban laktak továbbra is. Az építkezésekhez mindent mutyival, haveri alapon kellett megszerezni, nem lehetett bemenni a tüzépre és venni pár mázsa homokot, mert nem volt. Vártál, vártál és vártál, majd amikor végre megkaptad, kifizetted és saját kezűleg, a rokonokkal, barátokkal felépítetted hétvégenként. Típustervet lehetett használni, nem ugrabugrálni, hogy neked nem úgy jó, ahogyan a többinek. Volt 3 terv - válassz. aztán ha sikerült megbeszélned a szakikkal, akkor a falat picit arrébb rakták fel.

Következő "értelmes": "sokan nem is termeltek GDP-t egyáltalán"

Utána nézhetnél mi is a GDP. Azt nem termelik ugyanis, az ma a Bruttó Nemzeti Termék.

Csak hogy megértsd miből is lett akkor minden: dolgozni akkor is kellett, sokat, sok embernek, sokkal keményebben és rosszabb körülmények között, mint most. Heti 6 napos munkahéten ám, iskola is volt szombaton. Nem volt munkanélküli, mert kötelező volt a munkahely. Ők tényleg nem sokat dolgoztak. De a többiek igen - esetleg nem volt haszna, értelme.

Ha most mindenkit aki nem dolgozik, munkanélküli, azt beterelnél a munkahelyekre és ott kellene lenniük napi 8 órát de nem csinálnának semmit - attól a többiek kevesebbet dolgoznának? Azért épült fel az ország mert az emberek felépítették. Éppen úgy nem mindenki, ahogyan most sem.

Most jutottam el a "akkor miből telt mindenkinek Kádár palotára" részhez. Ez már annyira nevetséges, hogy tuti csak provokáció ez az írás - így itt be is fejezem.

Ha igazam volt privátban megírhatnád.

Tévedés vagy hazugság. NEM kapott mindenki saját tulajdonú ingatlant vagy ingatlanrészt. Akkor sem, ha jött a gólya.

Ha valakinek három gyereke volt, a tanács soron kívül utalt ki neki tanácsi bérlakást - ha épp volt bérlakás. Illetve olyan is előfordult, hogy volt ugyan bérlakás, csak épp csökkentett komfortfokozatú: aprócska, szigeteletlen "szegényház" az ONCSA-időkből, hat-nyolc lakásnak egy sor kerti budi az udvar végében, fürdőszobáról szó sincs, cserében legalább jött a bűz a gyárból.

Ám amíg nem volt meg a három gyerek, lehetett nyomorogni. Szülőknél a nyárikonyhában (egy helyiség, ott oldj meg mindent főzéstől alváson át a fürdésig), albérletben (protézist csattogató, SS-Obersturmbannführer jellegű házinéni, magánéletet élni tilos), ágyrajáróként (nap közben csinálj, amit akarsz, éjszaka örülj, ha tudsz aludni a többi nyomorulttól), munkásszállón (ha nem lopnak meg az első héten, majd később eljön az is, amúgy meg ha addig voltak is igényeid magaddal kapcsolatban, majd ott elmúlnak, csak pia, kártya meg k***a legyen). Persze beadhattad az igénylést a tanácshoz valami bérlakásra, de ha nem csúsztattad jó helyre a borítékokat, demizsonokat és komatálakat, még tíz év múlva sem kaptad meg a kiutalást. Ám ha megérkezett, azonnal költözhettél is be a szemközti házsorra néző, kicsit beázó, csótányos, nyolcadik emeleti (lift van, de nem működik) lakásba. Ha tetszett, ha nem. Hej, micsoda daliás idők voltak azok!

Ha lehetőségeid engedték, lehetett építkezni is, főleg vidéken. Pénzed biztos, hogy nem volt rá, így okosítani kellett. Kalákában építkezés, melózik apa, anya, testvér, sógor, após. Az a jó, később a válásnál veri az asztalt az asszony, hogy "dejazéééjnapám a saját két kezivel építette fő esztet a házat". Cement csak akkor volt, ha a TÜZÉP-telepen megkented az irodista Mancikát, hogy tegyen már el neked, ha ne adj' Isten érkezik. Gerendáért mehettél az ország másik felébe, mert a műszakvezetőd sógorának a szomszédja onnan tudott intézni. Teherautóról ne is álmodj, az állami gazdaság platós IFÁ-ja van csak, vihetted a demizson bort Jóskának, a sofőrnek, hogy kerüljön már feléd egyet a sóderral. Már ha van sóder (lásd: TÜZÉP-telep). Ha tégla éppen van, biztos, hogy nincs mész a malterhoz. Ha sikerül tetőlecet venni, akkor pala nincs, amivel befedd. Majd jövőre talán lesz. Nekiálltok építkezni, szabadságról egész évben szó sincs, az egész család nyáron veszi ki az összeset, mer' meló van, még táppénzre is kiíratod magadat a körzeti orvossal (disznóöléskor megy majd a kóstoló, pályinkafőzéskor pedig a butella, el ne felejtsük majd, mama), dolgozol reggeltől estig, egy nyár alatt összejön a nagyja. Szoba-konyha. Fürdőszoba majd akkor, ha lesz csempe, WC és fürdőkád. De már van hol lakni úgy nagyjából. Mosakodás a lavórban, aztán jó 10-15-20 év alatt, minden nyáron melózva csak összejön a házikó. Fürdőszoba, nappali, gyerekszoba, apának műhely, garázs, az udvaron betonozott járda, hogy érjen nyakig a sár. Mire felépítettél mindent, a gyerekek elköltöztek, te meg összehúztad magadat az asszonnyal az eredeti szoba-konyhában, mert nem bírtad fűteni a hodályt.

De igazad van, tényleg varázslatos volt a "cuclizmus". Csak épp akkor sem vágták hozzá az emberhez lakást, ugyanúgy, ahogy most sem.

"Annak idején mindenki kapott saját tulajdonú ingatlant, vagy ingatlan részt."

Erre egy forrást légyszíves!

# 6!

Precíz korkép vagyis kórkép.

Nem tudtak, és nem is akartak. A "lakásigénylés" BÉRlakásra vonatkozott. Ezeknek a lakbére persze igen nyomott volt, emiatt jelentős értéket képviselt a "bérleti jog". Innen ered egyébként az "albérlet" kifejezésünk, hogy a kvázi-tulajdonos főbérlő bérbe adja a bérleményét.

De bérlakáshoz nagyon nehéz volt hozzájutni. Az egykori bérlakások állami bérlakásokká változtak (leginkább Budapesten), ezeket még a kapitalizmusban építették, az állam csak elkobozta a tulajdonosaitól. Utána nem igazán épültek bérlakások - voltak szükséglakások a nagyon rászorulóknak, meg falun ha oda akartak csábítani diplomásokat (orvos, állatorvos, tanító) akkor egy-egy szolgálati lakást építettek, de alapvetően nyomor volt. Nézd meg pl. az "Álmodozások kora" c. filmet: [link] A fiatal mérnöknek arra nincs pénze, hogy egy önálló albérletet béreljen, egy idős néninél lakik egy szobában, ahová "idegeneket" nem vihet fel. Ma egy fiatal mérnök simán kifizeti egy garzon bérleti díját, és nem kényszerül ilyen kompromisszumokra. Szóval jobb a helyzet szerintem.

"Ez érthető, ilyen volt a rendszer természete, de akkor miből telt mindenkinek Kádár palotára? "

Volt egy egyszerű szó, hiánygazdaság. Autóra 6-8 évet kellett várni. Minek legyen több tv, mikor két adást lehet fogni vagy a határ mentén többet, mint például a cseh 2-t. Kádár rendszer megteremtette a jólétet, csak mellé nem volt áru, amit megvegyenek.

"Manapság egyre inkább az van, hogy a saját lakás a mostani fiatalság számára elérhetetlen, és a legtöbb fiatalnak nem is lesz saját lakása ilyen árak mellett soha. Vagy albérletben élik le az életüket, vagy kimennek külföldre és megkeresik, összespórolják kint egy itthoni ingatlanra valót, de a magyar bérekkel ez lehetetlen."

Ez volt a rendszer lényege, legyen jólét és akkor nem háborog a nép. Rákosi- és Kádár-rendszer előtt természetes volt, hogy több generáció egy háztartásban él, minden rokon ugyanazon a településen él.

Nem véletlenül hívják ezt a saját lakás tulajdonmániát Poszt-szocialista gondolkodásnak.

Na meg elkészíteni is egyszerűbb volt, nem kellett tervezéssel nagyon bajlódni, engedélyezéssel. Volt kockaház és panelház, amik szabványok egyszer megtervezték és akkor onnantól jó volt Hegyeshalomtól Záhonyig bármelyik településre.

Mindenki nem kapott, pl. egy egyedülálló fiatalnak azt mondták, be se adja az igénylést, míg nincs családja. A szüleim akkor kaptak egy egyszobás lakást, mikor már megvoltam. A nagybátyámnak három fia volt, ők egy másfél szobás lakásban laktak végig.

Aki egyedülálló volt, vagy nagyobb lakást akart, az vehetett szövetkezeti, magántulajdonú lakást, de annak sokkal magasabb volt a törlesztője, mint a tanácsi lakás bérleti díja.

Egyébként a mai lakótelepek mind a szoci időkben épültek, először a téglaépítésűek, aztán mikor rákezdtek a panelépítésre, akkor gyorsabban ment a dolog.