Az anarchia a természetes és legjobb államforma? Miért nem törekednek az emberek viszonylagos egyenlőségre?

# 18

Leírtad, hogy mi a baj a hierarchikus társadalmakkal, de azt nem hogy te hogyan képzeled el az anarchia 21. századi működését, és az arra való áttérést.

Köszönöm a részletes választ!

Nagyon sok minden szimpatikus abban, amit írsz, és nem először találkozom hasonló anarchista nézetekkel. Mondjuk úgy, hogy a "diagnózissal" teljesen egyetértek, a "terápiával" kapcsolatban viszont erős kétségeim vannak.

"Éppen ezzel a hierarchikus kapitalista felfogással kezdődik a probléma. A verseny köré épül minden, és az embereket is már egészen fiatal kortól arra nevelik, hogy ha magának jót akar, vagy hasznot, azt nem lehet másképp, csak ha eltaposol másokat. Taposs, vagy téged taposnak. Hányszor hallottam ezt én is gyerekkoromban."

Pontosan így gondolom én is. Viszont én meg vagyok arról győződve, hogy ez az emberbe sokkal mélyebben van belekódolva, és nem csak a rendszer indoktrináló hatása miatt alakul ki. Kétségtelen, hogy a rendszer erre épít, és jócskán ráerősít az emberi természetnek erre az oldalára, és a rendszer megváltoztatásával lehetne ezen a téren akár jelentős javulást is elérni. A nagy kérdés az, hogy mi lenne az az ideális rendszer, ami garantálná ezt a javulást. Mert az emberi természetnek kiszakíthatatlan része az önzés és a hatalomvágy. Lehet terelgetni, finomítgatni, de teljesen kiirtani lehetetlen. Az eddigi társadalmi kísérletek azt mutatják, hogy a meglévő rend felbomlásakor elemi erővel törnek elő ezek az emberi ösztönök, és nagy részben ezek alakítják ki az új rendet, ami így az ideológiától függetlenül embertelen lesz.

"A kérdés szerintem az, hogy a rosszindulat alkalomszerű egyéni kihágás, vagy pedig bele van kódolva a rendszerbe, és ezáltal szükségszerű és rendszeres. Egy kapitalista társadalomban, és általánosságban az osztálytársadalmakban, ahol az embereket anyagi érdekeik szembeállítják egymással, teljesen általános, hogy emberek csoportjai kölcsönösen azon dolgoznak, hogyan játsszák ki a másikat. Az a legszomorúbb, hogy ezt is tesszük a természetes gondolkodásmóddá."

Ebben is sok igazság van. Az mondjuk nem igaz, hogy ez senkinek sem jó, mert akik ennek haszonélvezői, azoknak nagyon is jó. Azok nem adnák fel ezt egy igazságosabb, emberségesebb társadalomért. Őket mintha valahogy kifelejtenéd a képből.

Én mondjuk mindig is úgy gondoltam, hogy lehetne másképp, csak azt nem tudom, hogy hogyan. A történelem során a különböző rendszerek és ideológiák (mint pl. a vallások) arra törekedtek, hogy az emberi természetet elfogadható mederbe tereljék, és egy működőképes társadalmat hozzanak létre. Nem mindegy persze, hogy milyen áron. Mondjuk ebben a tekintetben a kommunizmus kísérlete vizsgázott a legrosszabbul.

A közösség és társadalom szétválasztásával is egyetértek. Úgy gondolom, hogy a közösségek szerepe nagyon fontos lenne, és a mai társadalmi folyamatok egyik legnagyobb problémájának a hagyományos közösségek megszűnését, az egymástól elszakított egynék társadalmának létrejöttét látom. Valóban szervesen működő társadalom csak egymásra épülő közösségekből épülhet fel.

Amit az államról, illetve a "reprezentatív demokráciáról" írsz, azzal messzemenően egyetértek. Csak éppen én úgy gondolom, hogy bár ez a jelenlegi állami berendezkedésnek nagyon pontos kritikája, az államnak nem szükségszerűen kell ilyennek lennie. Ilyen, mert az ide vezető történelmi-társadalmi folyamatok így alakították. De ez nem azt jelenti, hogy ez az "Állam". Szerintem lehet más az állam :)

Viszont a leírásodból, és más általam ismert anarchista fejtegetésből sem tűnik ki, hogy akkor milyen is lenne, hogyan működhetne az állam nélküli társadalom. Eddig a vallások bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek az emberi természet kordában tartására. Erre gondolom azt mondod, hogy kiszolgálták a mindenkori hatalmat és az elnyomó osztályokat. Igen, kiszolgálták, de egyúttal kordában is tartották azt, bizonyos erkölcsi határokat szabva. Erre pedig azt fogod mondani, hogy de még ők maguk is folyton átlépték ezeket a határokat. Igen, ez is igaz, de legalább világosak voltak a határok, mindenki tisztában volt azzal, hogy ki mikor lép át azokat. Ma a vallások visszaszorulóban vannak, az erkölcsi határok meghúzását kénytelenek egyre inkább az államok kézbe venni, illetve ezt a területet egyre inkább egy alapvetően globalista szemléletű, haladó szellemi elit igyekszik eluralni, sokszor pont az államokkal is szembe menve. Kíváncsi lennék arra is, hogy az anarchisták hogy viszonyulnak ehhez a haladó elithez, amelyik tulajdonképpen erőteljesebben támogatja a globális kapitalizmus fenntartását, mint maguk az államok. De leginkább arra, hogy az anarchisták hogyan akarnak egy mindenkire érvényes erkölcsi rendet létrehozni és fenntartani. Elképzelhetőnek tartják-e ehhez a genetika vagy valamilyen más biológiai eszköz igénybevételét (nem a tudomány mai szintjén, hanem mondjuk, ha létezik olyan biztonságos módszer, amivel csökkenteni lehet az agresszivitást, vagy ki lehet szűrni a bűnöző hajlamot),

"Lehet meglepődnél, ha tudnád, hogy emberek mennyiszer tesznek olyan megjegyzéseket, amit mondjuk egy a anarchista is tesz"

Én nem lepődök meg, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az emberek mennyi átgondolatlan megjegyzést tesznek! :)

Itt az elképzelés az, hogy van egy társadalmi forma jó vagy rossz tulajdonságokkal, és valamilyenné teszi az embereket. És ha nem tetszik, társadalmi formát kell cserélni.

Nagyon kellemes elképzelés, kár hogy a valóság fordítva működik.

Van egy adott tulajdonságokkal rendelkező ember, összeáll tömegbe és elkezd valahogy viselkedni, hatnak egymásra, és kialakul egy társadalmi berendezkedés. Így működik! Azért az alakul ki, mert a hangadók azt hiszik az a jó. Hogy mégse, az csak később derül ki. A kiderülés azt jelenti, hogy eredetileg téves volt az elképzelés, és csak a gyakorlat mutatta ezt meg.

A fejlődés egy bizonyos fokán az ókori berendezkedés (ami addig jó volt, de legalábbis működött) nem bírta szervezni a fejlődésből következő új helyzeteket. Ugyanez megismétlődött a közbejött szocializmussal, most pedig a kapitalizmussal. Bebizonyosodott, hogy ez a rendszer nem tud mindent kezelni, például a túltermelést. A válasza erre a verseny fokozása, az meg elsilányosodáshoz és a hatalmi olló szétnyílásához vezet. Amikor a túlhaladottság kiderül, mindig anarchikus állapotok jönnek létre, mert a társadalom egyik fele szeretné a számára előnyös helyzetet fenntartani, a másik fele meg szeretne az új helyzet szerinti szabályokat. (viszonylagos) nyugalom akkor lesz, ha az egyik fél erős többségben lesz. És ha jó az elgondolása, sokáig fenn is marad.

Én a hatalomvágy determináltságában nem tudok egyetérteni, nem így látom. Szerintem az embereknek alapvetően a túlélési ösztön hajtja, a hatalom megszerzése nem. Ha az emberekben nem lehet teljesen kiírtani a hatalomvágyat, akkor például nem lett volna évszázadokon át rabszolgaság. De nem is kell ilyen radikális példát mondani, ma is (a tágabb értelemben vett nyugaton, ami ugye a "szabad világ") ugyanúgy megtalálható a társadalmak alsóbb rétegei között a saját helyzetükbe való beletörődés. Erről nagyon sok szociálpszichológiai kutatás folyt és folyik, de az eredmény ugyanaz. Azok az emberek, akik valamiféle hatalommal rendelkeznek mások fölött, általában még nagyon befolyáshoz, még nagyobb hatalomhoz szeretne jutni, és azok, akiken ezek a "hatalmasok" uralkodnak, belenyugszanak a sorsukba. Emberek millió élik le úgy az életüket, hogy nap mint nap felkelnek, elmennek munkába, rendezgetik az ügyeiket, gyereket nevelnek, de mégsem vágynak többre. Tehát nem is csak olyanok vannak, akik amúgy vágynának némi hatalomra, de csak a gondolataiban játszik el az ötlettel, hanem olyanok is, akiknek megfelel az, hogy nincs hatalmuk.

"Az mondjuk nem igaz, hogy ez senkinek sem jó, mert akik ennek haszonélvezői, azoknak nagyon is jó." Bocsánat, itt lehet kicsit rosszul fogalmaztam meg. Az emberek csoportjai alatt azokat a társadalmi csoportokat értettem, akik amúgy ugyanabba az osztályba tartoznak. Csak ma már ugye nem lehet ezt ketté osztani burzsoáziára és proletariátusra (már Marx sem tette, mert rájött azért ő is:D) vagy bármilyen más, két nagy osztályra. Sokféle társadalmi csoport létezik, akiket a rendszer így vagy úgy kizsákmányol, és ezért rászorul arra, hogy a társát (aki azonos osztályú) kijátssza. Ők a túlnyomó többség. Így tehát egyik félnek sem lesz jó. Persze, azoknak, akik csak "kívülről" nézik ezt kis harcot, akik a haszonélvezői ennek, azok élvezik.

"Amit az államról, illetve a "reprezentatív demokráciáról" írsz, azzal messzemenően egyetértek. Csak éppen én úgy gondolom, hogy bár ez a jelenlegi állami berendezkedésnek nagyon pontos kritikája, az államnak nem szükségszerűen kell ilyennek lennie. Ilyen, mert az ide vezető történelmi-társadalmi folyamatok így alakították. De ez nem azt jelenti, hogy ez az "Állam". Szerintem lehet más az állam :)"

Igen, persze, szükség van arra alkalmas emberekre, akik mondjuk egy ilyen közösség ügyeit is rendezni tudja, de amúgy egyetértek, a hangsúly azon van, hogy ezt a reprezentatív demokráciának nevezett valamit hogy vihetnénk át direkt demokráciába (bocsi, nem tudom ennek mi a magyar megfelelője, vagy hogy egyáltalán van-e). Sajnos, ahogy írtam, én sem tudok mindent.

"Eddig a vallások bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek az emberi természet kordában tartására."

Az alapelgondolás miatt nem érted. Feltételezem, hogy úgy gondolod, hogy az ember alapvetően egy vad, barbár lény, akit valahogyan kordában kell tartani. Az anarchizmus emberképe ezzel szöges ellentétben áll, mert úgy gondolja, hogy az ember alapvetően jó, azonban a társadalomban élés (normákhoz való igazodás, (túl)szabályozottság, hierarchia, a társadalmi elvárás, stb) szükségszerűen elrontja. Rousseaunak tulajdonítanak erről egy nagyon híres mondatot a Társadalmi szerződésből: "Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel {a társadalomban}."

" Kíváncsi lennék arra is, hogy az anarchisták hogy viszonyulnak ehhez a haladó elithez, amelyik tulajdonképpen erőteljesebben támogatja a globális kapitalizmus fenntartását, mint maguk az államok"

Én csak a saját nevemben beszélhetek, és ugyanazt mondom, amit a hierarchikus társadalmakról vagy az államról is mondok.

(De az "anarcho-kapitalisták" válasza mondjuk engem is érdekelnének:D Furán hangzik, mi? Vicc az egész.)

"De leginkább arra, hogy az anarchisták hogyan akarnak egy mindenkire érvényes erkölcsi rendet létrehozni és fenntartani. Elképzelhetőnek tartják-e ehhez a genetika vagy valamilyen más biológiai eszköz igénybevételét (nem a tudomány mai szintjén, hanem mondjuk, ha létezik olyan biztonságos módszer, amivel csökkenteni lehet az agresszivitást, vagy ki lehet szűrni a bűnöző hajlamot)"

A jelenlegi erkölcsi rend is mindenkire érvényes, de nyilván ugyanúgy nem tiszta és szűzies mindenki lelke. Ez nem hiszem, hogy azért bármilyen más társadalomban másképp lehetne. Ilyen nincs. A legtöbb bűncselekmény vagyoni indíttatású. Lopás, rablás, biztosítási csalás, és gyilkosság is. Ez annak a mára már szélsőségesen egyenlőtlen globális gazdasági elosztásnak a terméke, amit már ugye megbeszéltünk, hogy a kapitalizmus kialakított. Ha ez az egyenlőtlenség mérséklődik, akár mikroszinten is, kevésbé szorul rá egy ember, hogy mondjuk lopjon a boltból. Ezt, vissza vezetve az anarchizmus emberfelfogására, nem azért teszi, hogy ártson a másiknak, nem azért, mert ez "erkölcstelen", hanem mert szükségesnek érzi. Ha a szükség megszűnik, nem kell az erkölcsi rendet fenntartani. Hiába van visszahúzó ereje, ha valaki tényleg kénytelen még alapvető élelmiszereket is lopni. Az alapprobléma még soha nem szűnt meg a "rendtől". Röviden valahogy így tudnám elmondani ezt.

Az agresszivitásra és a bűnözői hajlamra is ugyanazt tudom mondani, amit már írtam az "emberi természet kordában tartását általában" is.

"Én nem lepődök meg, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az emberek mennyi átgondolatlan megjegyzést tesznek! :)"

Biztosan elég felfogni csak egy átgondolatlan megjegyzésnek azt, ami belülről jön, csak nem tudja az illető megfogalmazni?

Nézd el légyszi a hibákat, most nem néztem már át újra.

#21 Értelmezd.

Lényegtelen egyébként, hogy én hogy képzelem el, mert pont ez a baj, hogy ábrándozni akarunk ahelyett, hogy tennénk valamit. A közelében sem vagyunk semmiféle barmilyen-anarchista társadalomnak, valószínűleg ha létrejön, azt mi már meg sem éljük. Ezért inkább arra kell fókuszálni, ami jelenleg van. Szegénység, éhezés, egyenlőtlenség és esélyegyenlőtlenség, globális felmelegedés, és sorolhatnám, amik a legégetőbb problémák. Ezekre kellenek narratívák.

Nem !

A legjobbak :

-Szocialista Köztársaság,

-Népköztársaság,

-Demokratikus Köztársaság

# 25

Az hogy van egy jövőképed és gondolkozol a megvalósítás lehetőségein, az nem egy értelmetlen ábrándozás. Az emberekben szerintem sem a hatalomvágy determinált közvetlenül, viszont a már megszerzett javak és biztonság megtartása igen. A szegény ember pénzre vágyik (túlélés). Ha már van valamennyi pénze, anyagi biztonságra vágyik, ami egy ponton túl hatalmat igényel. Az embert rögtön a túlélés után a biztonságra törekvés motiválja. Főleg ha már van családja! Ehhez a biztonsághoz pedig kell valamennyi hatalom. Hatalom már az is, ha valakinek van egy kisvállalkozása, vagy egy plusz lakása, amit kiad bérbe. Ettől a ponttól kezdve kialakul a függő viszony, az alá-fölé rendeltség. Tehát kicsiben ez szükségszerűen így működik.

A másik lényeges kérdés a felelősség, számon kérhetőség. Minden feladatnak, eszköznek, ügynek kell lennie felelősének. Ha már egynél több felel valamiért, ott hamar konfliktus és széthúzás alakul ki, mert egyszerűen nincs két egyforma ember, az egyik gondosabb, a másik hanyagabb. Szóval egy dolognak egy felelőse kell legyen, és ha valaki valamiért felelős, az egyszerre hatalmat is jelent. Nyilván aki valamivel meg van bízva, az jobban belelát a részletekbe, jobban ért hozzá mint más. Nem helyettesíthető könnyen, ezáltal más emberek munkája, sorsa fog függeni az ő munkájától.

Eleve a társadalom alapsejtje a család is hierarchiára épül. Ha valaki anarchiát akar, akkor hozzá kell nyúlnia a jelenlegi család modellhez. Addig nem is érdemes tovább gondolkodni, amíg ennél jobbat nem találtunk ki.

"Itt az elképzelés az, hogy van egy társadalmi forma jó vagy rossz tulajdonságokkal, és valamilyenné teszi az embereket. És ha nem tetszik, társadalmi formát kell cserélni.

Nagyon kellemes elképzelés, kár hogy a valóság fordítva működik."

Ezt én is így gondolom. Van persze egy bizonyos kölcsönhatás a két dolog között, de alapvetően az ember formálja a társdalmat, és nem a társadalom az embert.

"Az anarchizmus emberképe ezzel szöges ellentétben áll, mert úgy gondolja, hogy az ember alapvetően jó, azonban a társadalomban élés (normákhoz való igazodás, (túl)szabályozottság, hierarchia, a társadalmi elvárás, stb) szükségszerűen elrontja."

Mások az alapfeltevéseink, ezért nem egyezik a véleményünk. Azt nem tagadom, hogy a társadalomban élésnek vannak olyan negatív kihatásai, amikről írsz, és hogy ez egy csomó determináltságot és megkötöttséget jelent az egyénre nézve. Viszont szerintem semmi nem támasztja alá azt az elgondolást, hogy az ember alapvetően jó, és minden tekintetben a társadalom rontja el. Vagy, ha mint egyént jónak tekintjük is, a társadalmi együttélés során szükségszerűen adódnak olyan helyzetek, ahol két, önmagában jó ember interakciója már konfliktust eredményez. Nincs olyan társadalmi forma, ami ezt ki tudná küszöbölni. Javítani vagy rontani lehet a helyzeten, de "tökéletes társadalom" nem létezik. Téged mi győzött meg arról, hogy az anarchizmus emberképe a helyes? Nem lehet, hogy csak azt szeretnéd, hogy ez legyen az igaz?

A hatalomvággyal kapcsolatban: én sem azt állítom, hogy mindenkiben van hatalomvágy. Az gyakorlatilag nyilvánvaló, hogy az emberek többségében viszonylag alacsony szinten van, vagy esetleg egyáltalán nincs hatalomvágy. De az alacsony szintű hatalomvágy adott körülmények között felerősödhet, vagy akiben nincs, abban kialakulhat. Akár úgy is, ahogy a 27-es írja, hogy az anyagi javak és a biztonság megtartása érdekében fejlődik ki, de szerintem más alapon is. A hatalom akarása nem ösztön ugyan, de tud olyan erős hajtóerő lenni, mint az ösztönök. És elég, ha csak kisszámú emberben ébred ilyen hatalomvágy, a történelem azt mutatja, hogy az bármilyen körülmények között utat törhet magának. Ez egyébként érdekes kutatási téma, ugyanúgy mint az, hogy az alsóbb rétegek miért vetik alá magukat a hatalomnak.

"Ha az emberekben nem lehet teljesen kiírtani a hatalomvágyat, akkor például nem lett volna évszázadokon át rabszolgaság."

Nem, ez pont az ellenkezőjét bizonyítja: azért lehetett fenntartani a rabszolgaságot, mert mindig voltak olyanok, akiben az átlagnál jóval több volt a hatalomvágy. Mert az átlag rabszolgatartó, aki csak anyagi érdekből és a társadalom hatására fogadta el a rabszolgaságot, a lelke mélyén érezte, hogy ezzel nem stimmel valami, és ha csak rajta múlt volna, valószínűleg szívesen véget vet neki (persze csak olyan formában, hogy anyagilag azért ne járjon rosszul emiatt). De mindig voltak olyanok, akik magát a hatalmat élvezték, azt, hogy élet-halál urai lehetnek, mások felett szabadon rendelkezhetnek. Ezek az emberek pedig mindent megtettek a rendszer fenntartása érdekében.

"Emberek millió élik le úgy az életüket, hogy nap mint nap felkelnek, elmennek munkába, rendezgetik az ügyeiket, gyereket nevelnek, de mégsem vágynak többre."

Ezzel kapcsolatban viszont fontos kérdés szerintem, hogy valójában ki a szabadabb: a sorsába beletörődő, többre nem vágyó, "elnyomott" ember, vagy a vagyonért, hatalomért folyamatos küzdelmet folytató, örökké elégedetlen?

"Sokféle társadalmi csoport létezik, akiket a rendszer így vagy úgy kizsákmányol, és ezért rászorul arra, hogy a társát (aki azonos osztályú) kijátssza. Ők a túlnyomó többség. Így tehát egyik félnek sem lesz jó."

Ezzel így, ebben a formában már egyet tudok érteni.

"Igen, persze, szükség van arra alkalmas emberekre, akik mondjuk egy ilyen közösség ügyeit is rendezni tudja, de amúgy egyetértek, a hangsúly azon van, hogy ezt a reprezentatív demokráciának nevezett valamit hogy vihetnénk át direkt demokráciába (bocsi, nem tudom ennek mi a magyar megfelelője, vagy hogy egyáltalán van-e). "

Közvetlen vagy részvételi demokrácia :) Én ezzel kapcsolatban erősen szkeptikus vagyok. Egy bizonyos szintig rendben is van a dolog, úgy gondolom, hogy például helyi szinten, egy településen sokkal jobban be kellene vonni a lakosságot a helyi ügyek alakításába. De egy bizonyos szint felett már egyszerűen a hétköznapi embernek nincs rálátása a dolgokra. Ráadásul maga az irányítás is szakértelmet követel, és az egyes részterületeken meg mind-mind a maga szakterületével kapcsolatban követel magas szintű szakértelmet a döntéshozatal. Egy gyárban történő műszaki beruházással kapcsolatban nyilván nem a takarítókat és a szalagmunkásokat kell megkérdezni. Annak eldöntését, hogy egy falusi utcában akarunk-e csatornázást (főleg ha ez a lakók részéről némi anyagi áldozatot is követel), nyilván a lakókra kell bízni, de azt, hogy ehhez milyen műszaki megoldást alkalmazzanak, azt nehogy már a zongoratanárnő Piri néni meg a nyugdíjas festő-mázoló Pista bácsi döntse el!

A másik dolog a közvetlen demokráciával kapcsolatban pedig az, hogy a média lehetőségeit tekintve meg vagyok győződve arról, hogy a megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező csoportok úgy befolyásolják a szavazókat, ahogy csak akarják. Ilyen szempontból a közvetlen demokrácia még nagyobb veszélyeket rejt, mint a képviseleti.

"A jelenlegi erkölcsi rend is mindenkire érvényes"

Az érvényes mindenkire, mert van egy egységes kultúra, amely az egy bizonyos erkölcsi rendet sajátjának tart. És ennek a kultúrának az egységét jobbára az állam biztosítja. Az állam nélküli felállás esetén mi a garancia arra, hogy a társadalom nem töredezik szét olyan kvázi önálló kultúrával rendelkező csoportokra, amelyek egymással akár szöges ellentétben álló erkölcsi elveket is vallhatnak?

"Hiába van visszahúzó ereje, ha valaki tényleg kénytelen még alapvető élelmiszereket is lopni. Az alapprobléma még soha nem szűnt meg a "rendtől"."

Én nem hiszem, hogy csak a szükség lenne az alapprobléma, és hogy minden rossz abból adódna. Nyilván sok bűncselekmény, vagy emberek közötti rosszindulatú megnyilvánulás szükségből születik, és ha ezt az okot megszüntetnénk, akkor az ilyen alapú problémák jelentősen visszaszorulnának. De szerintem az emberi psziché sokkal összetettebb, és létezik még jónéhány (talán ma még részben feltáratlan) motiváció, ami rosszra indíthatja.

#27 Tehát az, hogy én EGYEDÜL, EGYÉNILEG gondolkozok a jövő megváltoztatásán, az nem ábrándozás?😄 Végtelenül naiv dolog lenne azt hinni, hogy én, egy csepp a tengerben, majd megváltoztatom a dolgokat. Amennyit tudok, annyit megteszek. De ez nem megy tovább annál, amit például most is csinálunk. Vitázunk róla.

"Eleve a társadalom alapsejtje a család is hierarchiára épül. Ha valaki anarchiát akar, akkor hozzá kell nyúlnia a jelenlegi család modellhez. Addig nem is érdemes tovább gondolkodni, amíg ennél jobbat nem találtunk ki."

Ez így van. Ma már persze jóval kevésbé hierarchikus, amennyit változott és folyamatosan változik is a család fogalma és jelentősége, nem olyan nehéz hozzányúlni.

#29 "Viszont szerintem semmi nem támasztja alá azt az elgondolást, hogy az ember alapvetően jó, és minden tekintetben a társadalom rontja el."

Persze, hogy nem. Ezt lehetetlen alátámasztani. Ahogyan az ellenkezőjét is. Ezek csak elméleti kérdések.

Arra a kérdésre, hogy mi győzött meg róla, hogy ez az emberkép a helyes, nem tudok válaszolni. Mert én is nagyon sokat gondolkozom ezen, talán ez az egyik örök megválaszolatlan kérdés, amin a legtöbbet. Szeretném ezt hinni, hogy ez a helyes. Semmi több, csak hit. Nem akarnék egy olyan világban élni, ahol ez nem így van.

Egyébként én úgy érzem, hogy ennél többet már nem tudok hozzátenni, köszönöm az értelmes, kulturált beszélgetést.:) Lesz miket továbbra is átgondolnom.