Mitől lett ennyire értelmiségellenes a magyar lakosság?

A Tudományos Akadémia mindenesetre szintén megérett egy alapos reformra.

Vissza kell alakítani azzá a Tudós Társasággá, amiként az alapítói elképzelték a Royal Society mintájára.

1. Egy tudományos társaság ne foglalkozzon tudományos fokozatok odaítélésével, mert ez az egyetemek dolga.

2. Egy tudományos társaság ne legyen közpénzek elosztó intézménye, mert az adófizetők pénzének elosztása azok dolga akiket demokratikus politikai felelősség terhel. (Felelőtlen kézbe nem adhatunk közhatalmat.)

3. Egy tudományos társaság ne tartson fenn kutatóhelyeket, a tudományos kutatás kutatóegyetemek feladata.

4. Ha kiérdemesült emeritus kutatóknak szeretnénk életjáradékot fizetni ezt lehet, de ne maguk döntsenek arról, hogy kit vesznek fel maguk közé, mert az kontraszelekcióval jár. Az állami tiszteletdíjban részesülők klubja váljon le a tudományos társaságról.

5. Egy tudományos társaság ne "köztestület" legyen, hanem kiemelten közhasznú egyesület, aminek a programjait, folyóirat és könyvkiadás, konferenciaszervezés saját tagdíjaikon felül az állam is támogathatja.

6. Egy tudományos társaság vezetőit a teljes tagság válassza meg, a tagok között nincsenek egyenlők és még egyenlőbbek.

Utolsó: az biztos, hogy az Akadémián rengeteg mindent kéne változtatni, de se a jelenleg az ITM által kijelöl irány, se az általad vázoltak nem igazán előremutatóak.

1: Miért ne? PhD fokozatig bezárólag most is az egyetemek ítélik oda a címeket. Rengeteg országban vannak a PhD-nál magasabb címek, ezt van ahol szintén az egyetemek, van ahol az adott ország akadémiája, vagy annak megfelelő testület ítéli oda. Amíg szakmai alapon történik a döntés, addig mindegy szerintem. Az egyetemeken is ugyanúgy lehet uram-bátyám viszonyt létrehozni mint máshol.

2. A közpénzek elosztását most sem az MTA végzi. A kormány hozza meg a döntést, hogy mennyi pénzt szán kutatásra, egyetemi oktatásra stb. Kijelölhetnek területi prioritásokat is, amikre mindenképpen fordítsanak x összeget, mert nagyon fontosnak tartják a kutatását. De hogy a keretek szétosztásánál a szakmai döntéseket, ne a hozzáértők hozzák meg, az nonszensz. Ha Győzikét szavazzák be a Parlamentbe, akkor ő döntse el, hogy melyik részecskefizikai pályázat nyerjen? Komolyan?

A pályázati rendszerre nagyon ráférne az átalakítás, de akkor már inkább azt kéne végre elérni, hogy legyenek nyilvánosak a szakmai pályázatok és a rájuk adott bírálatok. Nagyon gáz, hogy jelenleg mindenféle szakmai visszajelzés nélkül dobnak vissza anyagokat, és nem tudni, hogy miért nyert egy adott pályázat és nem nyert a másik.

3. Erről megoszlanak a vélemények, mindkét modell működik. Az viszont semmiképpen sem visz előre, ha Palkovics elképzelése szerint összevonják az MTA-n és az egyetemeken párhuzamosan zajló kutatásokat. Ezzel pont azt a szakmai versenyt szüntetnék meg, ami a minőséget hivatott volna biztosítani.

4. Ezzel viszont maximálisan egyetértek, ez nagyon régóta rákfenéje az MTA-nak, teljesen összeférhetetlen, és borzasztó mértékben rontja az intézmény jóhírét. Ha csak ezt sikerülne valahogy átverni, már azzal is mérföldekkel előbbre kerülnénk.

5. Ez igazából részletkérdés, mindkét esetben az a lényeg, hogy azt a célt, amire alakult, a lehető legjobban tudja ellátni.

6. Ez most is így van, az MTA vezetését az MTA közgyűlése választja meg, amin az összes MTA tag részt vehet.

Kedves 12#

Nem mindenben értünk egyet.

1. Az MTA ne ítéljen oda tudományos fokozatokat, hanem tartsuk be a törvényt mely szerint a legmagasabb tudományos fokozat Magyarországon a PhD. A legtöbb országban a PhD a legmagasabb fokozat. Egyrészt röhejes, hogy ha egy full professor a Harvard-ról vagy a Yale-ről hajlandó lenne idejönni, akkor mivel se habilitációval, sem MTA doktorival nem rendelkezik legfeljebb adjunktusnak lehetne kinevezni. Másrészt ne legyenek olyan tudományos fokozatok ami mögött nincs képzési rendszer és nincs megnevezhető felelőse. Ha egy egyetem ad ki egy címet, akkor az egyetem neve egy márkajelzés, ami lehet gyenge márka vagy erős márka. Az MTA árnyékában a felelősség elvész, mert csak ad hoc gazdája van. Ráadásul nem helyes, hogy egy egyetem ne rendelkezhessen saját professzorainak kinevezéséről, ne terjeszthessen fel bárkit akit akar, ez sérti az egyetem autonómiáját és a magyar egyetemeket versenyhátrányba hozza. Ha valaki nem épített ki jó urambátyám kapcsolatot a befolyásos akadémikus don-okkal, akkor az életében sem lesz professzor. Igen, az egyetemen is lehet összefonódás, csakhogy az egyetemet ott lehet hagyni és át lehet menni egy másikra. Az MTA-t nem lehet otthagyni, mert csak egy van belőle. Na ez a korrupció és a kontraszelekció melegágya! Ezért nem szabad eltűrni.

2. A kutatási pénzekről semmilyen bizottságosdi titkos szavazás ne dönthessen. (Szentgyörgyi Albert számos esszéjében kifejtette, hogy miért ne.) A döntéshozó adjon meg objektív minőségi mutatókat és döntési algoritmust és az alapján dőljön el egy pontrendszer alapján, teljesen átlátható módon, hogy ki mennyi pénzt kap.

3. Egy tudományos társaság ne tartson fenn kutatóhelyeket, a tudományos kutatás kutatóegyetemek feladata. Magyarország kis ország, ide nem verseny kell hanem együttműködés. A világ élvonalába tartozó kutatóegyetemeken az oktatók óraterhelése negyede sincs a hazainak, mert egy oktatóra jóval kevesebb hallgató jut. Érdemi tudományos kutatómunkához idő kell, élvonalbeli egyetemi oktatást pedig élvonalbeli kutatók tudnak biztosítani, ha nincsenek túlterhelve. Az egyetemek és az MTA kutatóintézetek összevonása és valódi elit egyetemek létrehozása elengedhetetlen.

4. Egyetértünk.

5. Nem részletkérdés. Egy normális tudományos akadémiának a tagjai tagdíjat fizetnek, nem pedig tiszteletdíjat kapnak. Aki nyerészkedni akar és pénzekért lobbizni az ne legyen az akadémia tagja. Aki a tudományért kész áldozatokat hozni és fontosnak tartja, hogy tagdíját befizesse annak a véleménye is többet nyom a latba.

6. Ebben tévedsz. Az MTA közgyűlésében csak az akadémikusok és a köztestület által hozzájuk beválasztott választott közgyűlési képviselők szavazhatnak jelenleg. Ez feudális közröhej. Vannak tehát egyenlők és még egyenlőbbek. Én azt javasoltam, hogy minden köztestületi tag azonos szavazati joggal rendelkezve válassza meg saját vezetőit, ne legyenek kivételezett szent tehenek.

Én azzal értek egyet, hogy az adófizetők pénzének elosztása azoknak a dolga akiket az adófizetők választottak meg.

A Győzike példát szemforgatónak érzem. Ezek szerint Győzike nyugodtan dönthet arról, hogy

+ tagjai maradunk-e az EU-nak vagy kilépünk-e,

+ hadat üzenünk-e Ukrajnának vagy nem,

+ megszüntetünk vagy létesítünk-e egyetemet, nemzeti parkot, kórházat, iskolákat, tűzoltóságot, mentőszolgálatot,

+ milyen adókat fizetünk vagy ne fizetünk,

+ milyen nemzetközi egyezményeket ratifikálunk vagy sem,

+ mi lesz az ország költségvetése, ...

Csak abban nem dönthet, hogy tíz egyaránt tudományos fokozattal rendelkező kutató közül, melyikben bízik meg jobban, hogy hasznosan használja fel azt a pár milliócskát?

Már bocsánat, de inkább hadat ne üzenhessen, ha már választani lehet!

A Magyar Tudományos Akadémia címadományozási inkompetenciájának legjobb bizonyítéka, hogy ebből a Palkovics László járműmérnökből, akadémiai doktort, majd akadémikust csináltak.

Tessék megnézni a tudományos teljesítményét az MTMT-n!

Összesen 43 tud. publikációja van és még ebből is csak 22 nemzetközi folyóiratcikk, Hirsch-indexe mindössze 13. Egyetlen könyvet írt és nemzetközi könyvfejezete is csak kettő van. Ha megnézzük a cikkeit: kummulált impact factora sem lehet éppen toronymagas.

Ilyen alapon a mi intézetünkben adjunktuson felül mindenkinek akadémikusnak kellene lennie, és több olyan kolléga van, akinek háromszoros akadémikusnak kellene már lennie.

Na, hát ezért nem szabad, hogy a MTA döntsön arról ki jelentős tudós és ki nem az.

De a fenti példa eddig a kivételek közé tartozott, akik politkai érdekérvényesítés és kapcsolati tőke alapján lettek kinevezve.

Most majd sokkal több ilyen eset lehet...

Sajnos eddig sem volt kivételes. Az akadémia tele van kamuakadémikusokkal akik soha semmilyen érdemi tudományos eredményt nem értek el. Ezen kívül van jópár akiknek van ugyan némi eredménye, de nem jobb a többi hasonlónál, csak jobban helyezkedett. Persze a különböző korszakokban más más érdemek számítottak, de sohasem a tudományos érdemek. A mostani sikeresen átment "jelöltek" közül sem mindenki Nobel-díjas, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.

Ugyanakkor vannak kiemelkedő kutatók akik nem foglalkoznak kapcsolatépítéssel így sokkal jobb mutatóik és ismert eredményeik ellenére sem lettek/lesznek akadémikusok.

Elismerem, hogy van néhány jó tudós aki ennek ellenére akadémikus lett, de ez a ritka kivétel.

Kedves 13#

Valóban nem mindenben értünk egyet, de azért pár dologban igen.

1. Abban úgy tűnik egyetértünk, hogy a tiszteletdíj kontraproduktív, és jó lenne megszüntetni. Viszont ezen túl én nem látok semmi kivetnivalót a PhD-nál magasabb címek létezésében - feltéve ha tényleges teljesítmény van mögötte (ami amúgy már a PhD címnél sem mindig áll fenn, hiába van mögötte képzési rendszer). Továbbá:

"ha egy full professor a Harvard-ról vagy a Yale-ről hajlandó lenne idejönni, (...) legfeljebb adjunktusnak lehetne kinevezni." - Ebben viszont te tévedsz, semmilyen egyetemi beosztásnak nem feltétele az MTA doktori cím. A habilitáció sem feltétlenül, de az meg amúgy is teljesen az egyetemek hatáskörében van, az MTA-nak nincs köze hozzá.

"Ráadásul nem helyes, hogy egy egyetem ne rendelkezhessen saját professzorainak kinevezéséről, ne terjeszthessen fel bárkit akit akar" - lásd előbb. Az MTA-nak semmi beleszólása nincs az egyetemi kinevezésekbe. Ha valahol mégis megkövetelik az MTA doktori címet az kizárólag az adott egyetem saját döntése, ami ez esetben szigorúbb a törvényi előírásnál.

2. Ebben is egyetértünk, én is ezt írtam, hogy átlátható bírálati folyamat kell. E mellett viszont fontos a szakmaiság is. Ha politikusok döntenek konkrét szakmai (és nem politikai) kérdésekben, az már rég rossz.

3. Ebben viszont nem értünk egyet. A kormány által hivatkozott Max Planck Társaság tudományos társaság létére elég sikeres kutatóintézet hálózatot tart fenn. A kutatóegyetemi modell is működőképes, de a kettő simán létezhet egymás mellett, sőt elég jól kiegészíthetnék egymást. Az együttműködésnek is csak az egymást kiegészítő tudással és infrastruktúrával rendelkező intézmények között van értelme. Attól semmit nem fog javulni a kutatás színvonala, hogy a hasonló kutatást végző intézeteket összevonják. Leépítéshez persze jó ürügy, csak akkor ne a színvonallal érveljünk. Pláne, hogy nem szakmai alapon fog történni a leépítés, hiszen politikusok hozzák meg a döntést.

5. Ez a probléma is megszűnne, ha megszüntetnék a tiszteletdíjakat. Csak mellesleg teszem hozzá, ha már az áldozathozatalról van szó, hogy az MTA-s kutatók (is) elég gyakran a saját fizetésükből kénytelenek venni a kutatásukhoz szükséges anyagokat és eszközöket, különben a jelenlegi bürokrácia mellett nem lehetne normálisan dolgozni. Értem én, hogy az akadémikusokat utáljuk, csak most nem róluk van szó, hanem arról a 4-5000 kutatóról, akik az intézetekben dolgoznak. Megint az történik, hogy tudatosan vagy nemtörődömségből összemosnak dolgokat, és aztán azok isszák meg levét, akik amúgy a sok sz@r ellenére is itt maradtak eddig és próbálnának itthon élni és dolgozni. Vagy épp voltak olyan naivak, hogy hazajöttek és hazahozták a tudásukat.

Kedves 18#

1. A PhD-nál magasabb címek létezése, nem elvileg rossz, hanem egyrészt rossz, ha nem nemzetközileg egységes mindenhol értelmezhető dologról van szó, mert a tudomány viszont nemzetközi és ezt a nemzetköziséget káros gátolni.

Másrészt rossz, ha az MTA és nem egy egyetem adja, ezt már leírtam miért.

Harmadszor rossz, mert nem valódi tudományos teljesítmény van mögötte, hanem MTA urambátyám mutyi. Akkor lenne valódi teljesítmény, ha mindenkire egyformán vonatkozó objektív kritériumok döntenének és nem bizottsági titkos szavazás, amely mutyi nélkül is kontraszelektív, de ráadásul nincs mutyi nélkül.

2. Rossz ha hozzá nem értő politikus dönt, de még rosszabb ha a döntésben személyesen és kapcsolati hálójukon keresztül érdekelt kutatók a "bírók".

3. Csökkenő és egyébként is a világátlag alatti GDP arányos kutatási ráfordítás mellett, nagyon hátrányos ha több különböző intézményhálózat van. Ilyen kevés pénz és ilyen rossz helyzetű egyetemek mellett őrültség, hogy még másik gyengén finanszírozott mta intézeteket is fenntartunk. Az MTA intézetek beintegrálása a magyar egyetemek egyetlen esélye és ez nemcsak kutatási, hanem utánpótlásnevelési érdek is.

5. Akik hazajöttek jobban járnának, ha stabil munkahelyre jöttek volna haza, ami nemcsak egy lábon áll. Nagyobb intézmények megtartó ereje is nagyobb lenne, az együttműködések szinergiák száma is magasabb lenne.

Ja igen, az MTA doktori címet nem az egyetemek írják elő, hanem a MAB alkalmazza követelményként a professzori kinevezésekben, ezért kénytelenek az egyetemek is előírni. Ha nem lenne ilyen cím, akkor senkinek nem juthatna eszébe, hogy törvényellenesen fokozat funkcióban használja, hanem érdemben a tudományos teljesítményekkel kellene foglalkozni.

Az MTA címek fokozatkénti léte nagyon káros, az nem lenne gond ha tiszteletbeli cím lenne, mint egy kitüntetés.