Miért nálunk a második legalacsonyabb az életszínvonal az EU-ban, ha a VILÁG 9. legkeményebben dolgozó országa vagyunk?

Itt komoly szociológiai és pszichológiai tényezők is vannak. Legjobban szerintem Thomas Hobbes elgondolása illik ránk, miszerint az önzésünk (Adam Smith elgondolásával szemben) nem partnerekké, hanem ellenségekké tesz minket a gazdaságban.

A gazdagok képesek lennének többet adni a közösbe, de nincs hajlandóságuk rá. A szegények pedig nem tömörülnek csoportokba, nem hisznek a kollektív erőben, ehelyett egyszemélyükben próbálják megoldani a gondjaikat, ami sokkal kedvezőtlenebb feltételeket szab nekik.

A szegénységgel kapcsolatban nagyon fatalista és individualista gondolkodásunknak, miszerint, vagy önhibájukból szegények az emberek, vagy így hozta a sors. Persze érett felnőtt ember ennél jobban átgondolja a dolgokat, de alapvetően a kultúránkban van ennek az attitűdje.

Az alacsony termelékenységünk is egy nagyon egyszerű standard gazdasági kivetülés: Racionálisan az következik a minimumbérből, hogy a munkavállaló is minimumteljesítményt fog produkálni. (Megjegyzem a nagyobb vállalatoknál évről évre változik ez, és már az Aldiban is magasabb fizetéssel várják a kezdőket) Ehhez kapcsolódik az is, hogy a magyarok elég alacsony autonómiát engednek meg a munkavállalóiknak, szemben a nyugati társadalmakkal.

Legalábbis Csepeli György és Prazsák Gergő 2011-es kutatásai ezt hozták ki.