Melyen időszakok számítanak a magyarság és/vagy Magyarország aranykorszakainak, legjobb éráinak?

Én is írtam a kiegyezés utáni korszakot a 4. válaszban, de jó volt nekünk igazából a Ferenc Jóska?

Elgondolkodtam és talán nem is volt olyan jó.

Leverte a szabadságharcot 49-ben, aztán hosszú ideig, a Bach korszak alatt keményen elnyomta hazánkat, a kiegyezés után tényleg sokkal jobb lett, de besorolták országunkat a mezőgazdasági régióba, ami akadályozta az iparosodást, visszafogta annak lendületét.

Aztán ugye az agg császár - mindent meggondolt, mindent megfontolt - , de ez nem a legjobban sült el és kirobbantott egy világháborút, vagyis összességében nézve mégsem lehet az ő kora aranykor.

Szerintem a XIV. század, Károly Róbert, Nagy Lajos kora viszont annak nevezhető, Magyarország ekkor gazdag, ereje teljében van és tényleg nagyhatalom.

A 14. századi válság itt nem éreztette hatását, akkoriban egész Európát nézve nálunk volt a legjobb az élet.

[link]

Nyilván most, azaz 1945/1956 után.

Soha nem volt még ilyen hosszú békés időszak az ország történetében, és nyilván összehasonlíthatatlanul magasabb életszínvonalon és nagyobb szabadságban élünk, mint más korszakokban.

'1945-1989.'

Nem tudtam, hogy egyeseknél a Rákosi-korszak is annak számít..

Számomra egyértelműen Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és a dualizmus kora. Horthy-é már annyira nem számít annak, de tré helyzetből a miniszterei kihozták a legjobbat.

~1310-1490

A népnek nem mindig volt jó, de az ország nagyhatalomnak számított.

Érdekes, hogy a többség olyan korokba vágyik vissza, amikor az átlagember kiszolgáltatott, jogfosztott és szinte nincstelen volt.

Ami a nagyhatalmi státuszt illeti, Európában ilyen nem volt a 17-18. századig, így Magyarország sem lehetet az :) Az OMM idején valóban az volt, csakhogy ekkor nem voltunk szuverének. Vagy ha ez nem számít, akkor viszont most az EU és a NATO tagjaként sokkal inkább nagyhatalom vagyunk :)

Az első aranykorszak szerintem a honfoglalás és a kalandozások kora volt (kb. 860 - 950). A korábbi időszakról nincs megbízható információ, azt nem lehet helyes értékelni. Viszont a kalandozások kudarcát követően válságos helyzetbe került a Magyar Nagyfejedelemség, amely csak Géza fejdelem tevékenysége és Szent István trónra lépése következtében oldódott meg.

A második aranykorszak ezért szerintem Szent István király uralkodása (1001-1038), aztán pedig a harmadik aranykorszak Szent László király uralkodásától egészen a tatárjárásig tartott (1077 - 1241). A két szent király uralkodása között a pogánylázadások, trónharcok, német és szláv betörések, keleti népek gyakori támadásai miatt volt nagyon válságos a helyzet.

A tatárjárást követően pedig a nagy pusztítás, újjáépítések, belharcok miatt. IV. Béla és fia, V. István közötti folyamatos harcok, majd pedig IV. László idejében a kunokkal történő szembenállás, aztán a tartományurak harcai az Árpád-ház kihalását követően.

Ezt követte az Anjou királyok kora (Károly Róbert, Nagy Lajos), amely biztosan aranykornak nevezhető (1308 - 1382).

Az oszmán-török és az osztrák megszállás (1526/1541 - 1867) semmiképp sem tekinthető aranykornak, de szerintem már a komolyabb oszmán-török fenyegetés kezdetétől sem számít annak (Luxemburgi Zsigmond uralkodásától kezdődően - 14. század vége és 15. század elejétől). Hunyadi Mátyás uralkodás eléggé ellentmondásos, de egy kis fényt vitt a válságos időszakba.

Az osztrákokkal történt kiegyezés (1867) és az első világháború kitörése (1914) közötti korszak valóban nevezhető aranykorszaknak. De még azt is meg merem kockáztatni, hogy a két világháború között (1920 - 1941) sem volt rossz magyarnak lenni, ekkor még élt az a komoly nemzeti öntudat, ami a Nagy Magyarországhoz kapcsolódott, világhírű és Nobel-díjas tudósok, feltalálok éltek és alkottak ekkor Magyarországon (pl. Szent-Györgyi Albert, Békésy György), nagyszerű költők és írók kötődnek ehhez az időszakhoz (Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Miklós, Babits Mihály stb.), Seress Rezső és Jávor László világhírű zenedarabot alkottak, a labdarúgó csapatunk világbajnoki döntőt játszott 1938-ban, az olimpiákon is kiemelkedően teljesítettek a magyarok, de ezen felül még számos híres üzletembert, színészt, művészt, politikust adtak a világnak.

A második világháború aztán egy nagy törést jelentett, a zsidókat deportálták, a németeket és szlovákokat erőszakkal kitelepítették, ezzel elveszett az a réteg, akik a magyarság elitjét alkották minden téren, hiszen ne felejtsük el, a legtöbb magyar költő, író, tudós, feltaláló, sportoló zsidó, német vagy szláv származású volt eredileg (pl. Puskás Ferenc is német volt, Seress Rezső és Radnóti Miklós pedig zsidó..)

A második világháborút követően aztán még hírmondónak maradtak a régi korszakból is nagy karakterek, például a labdarúgó csapat páratlan sikere is ennek köszönhető.

Aztán szép lassan eltűntek, kivándoroltak, háttérbe szorította őket az állami vezetés, mármint a kommunisták, de még ebben a kommunista időszaknak is volt egyfajta feeling-je, olyan egyedi érzés volt magyarnak lenni, ez pedig még a 90-es években és a 2000-es évek legelején is érzékelhető volt.

Azonban a 2000-es évek közepe óta se színe, se szaga a magyarságnak, teljesen jellegtelen és szürke lett az egész ország.