Milyen konkrét kritériumok alapján lehet megkülönböztetni a propagandád a normális újságírástól?

Az az újság, ami nem propagandát és csak egy nézetet terjeszt, leírja függetlenül, objektív nézőpontból is a véleményét egy dologról, továbbá beszámol egy adott dolog mellett és ellen szóló dolgokról is.

Például az index megvilágította, hogy a kirúgott szívsebész lehetett akár orvosbáró is, míg a TV2-origo-888-Magyar Idők-stb. egyértelműen meg sem említik, hogy akár a szívsebésznek is lehetett igaza.

A független híroldal azt is lehozza, ha tévedtek, és mondjuk nem a szívsebésznek volt igaza, de az Origo-n sosem látnád hírként, hogy a másik oldalnak volt igaza.

A független híroldal nem próbál manipulálni, befolyásolni, a szádba adni a véleményt, csak leírja a független tényeket.

Nincs független újságírás, mindegyik sajtótermék valamilyen irányú propagandát tol.

Egyes újságírók ezt nyíltan vállalják, mások sunyi módon függetlennek hazudják magukat.

Nem hiszem, hogy lenne ilyen. Mindenki mást tart propagandának. Majd mindjárt jönnek az "ellenzékiek", a nagyon toleráns, progresszívek és közlik, hogy ami kormánypárti az lakájmédia és propaganda, bezzeg a ....

A propaganda szöveg is lehet valóságos, hiteles, csak éppen azt mondja el újra és újra, amit a propaganda forrása akar, hogy mondjanak. Pl. propaganda az egészséges étkezésről írt rengeteg cikk, riport és egyéb, mert szeretnék, hogy minél többen egyenek egészségesen - de ettől még igazat írnak az ételekről és az egészségben játszott szerepükről.

Ahogyan nem propaganda az, ha cikket írnak mulvinjai ufó részvételéről a helyi rockbanda koncertje utáni botrányban - de nem is nevezném feltétlen normális újságírásnak.

Azt kell megnézni, hogy tényeket írnak-e, igazat állítanak-e vagy sem. Ha azt, akkor nem számít,, hogy propaganda szöveg-e vagy sem, ha hazudnak vagy csak állítanak dolgokat amiket nem tudnak igazolni tényekkel, akkor meg nem kell komolyan venni.

"Azt kell megnézni, hogy tényeket írnak-e, igazat állítanak-e vagy sem."

És ezt hogy lehetne megnézni? Mármint ha (csak példának írom) megírja itthon az újság, hogy a kalifoniai edrőtüzet illegális bevándorló okozta, már le is tartóztatták, azt hogy tudja lecsekkolni az egyszerű ember, aki még angolul se tud?

1. Az első gyanús jel, amit stiláris szinten is érzékelni lehet, a szöveg tartalmától függetlenül, az az INDULATI ELEM.

A propaganda mindig erős jelzőket, túlzásokat, retorikai fogásokat alkalmaz, az érzelmekre próbál hatni és általában információszegény (miközben indulatgazdag).

2. Nincs korrekt forráshivatkozás, vagy esetleg, ha mégis van, a hivatkozási alap egy másik, azonos szemléletű sajtóorgánum ugyanolyan elfogult terméke. Gyakori az egyoldalú hivatkozás is: pl. egy forrásnak csak az egyes részleteire világít rá.

3. Tudatos ELHALLGATÁS. A korrekt újságírásnak, még ha szubjektív is, a minimumai közé tartozik, hogy felsorakoztatja az ellenérveket is, akár úgy, hogy azokat megcáfolja (de nem hallgatja el!). A propaganda egyszerűen elhallgatja a neki nem tetsző, retorikájába nem illeszkedő információkat.

Ide tartozik az is, hogy nem szólaltatjuk meg, nem reagáltatjuk az ellenérdekelt felet, egyszerűen nem közöljük az ellenvéleményt. Fordított esetben, ha a mi pártunk a reagáló fél, a kiváltó okot hallgatjuk el és csak a reakciót közöljük.

4. Teljes hazugságok. Ez már a Fake News kategória, amikor az adott közlésnek semmilyen valóságalapja sincsen.

Ilyet kizárólag a fideszes lakájmédia és a bulvársajtó produkál ma Magyarországon, más példa nem is igen létezik rá.

Ez az a kategória, amikor az M1 Híradóban főműsoridőben leközlik - egy német viccoldal nyomán, de a forrásra egyáltalán nem hivatkozva -, hogy a németországi Essen nevét Fastenre változtatja a német kormány, a Ramadanra való tekintettel, a muszlimok kérésére. Vagy közlik, hogy Vona Gábor a Szürke Farkasok tagja, tiszteletbeli tagja, szimpatizánsa, stb. volt.

Ilyenkor a valóságnak a leghalványabb nyoma sincs a hírközlésben, gyakorlatilag nincsen szemernyi igazságmagja sem az álhírnek.

5. Az "ellenfél" bármi áron (akár hazugság árán is) történő lejáratása, a sajtóetika relativizálása.

Ez az a jelenség, amit fentebb Takács Zs5 hozzászóló is produkált: azt állítom, hogy korrekt újságírás ab ovo nem is létezik, s így megbocsáthatóvá teszek bármilyen hazugságot a magam számára.

Persze önmagában ez is egy hazugság. Léteznek az újságírásnak írott és íratlan szabályai, a SAJTÓETIKÁT tanítják az egyetemeken, főiskolákon is.

Egy szubjektív, de a sajtóetika szabályait betartó véleménycikket sem lehet egy lapra tenni a nettó uszítással, csúsztatással, vagy a fake news kategóriájába tartozó totális álhírrel.

És a fentiekhez hozzátartozó gyakori jelenség még a személyiségi és szerzői jogok figyelmen kívül hagyása, a törvények áthágása és a legálisan senki által nem megismerhető benfenntes információk gyakori közlése is.

Amikor egy sajtóorgánumnak MEGÉRI HAZUDNI, tudva, hogy el fogja veszíteni a sajtópereket is akár, akkor biztosan tudhatod, hogy propagandaorgánumról van szó.

A propaganda mögött mindig rengeteg pénz van, amit egy autokráciában az állampárt nyom bele az adott szócsöveinek a zsebébe.

Egy tisztességesen gazdálkodó, a piacról élő, állami hirdetésekben szűkölködő sajtóorgánumnak nem éri meg anyagilag sem nagyot hazudni, mert egy kártérítési per nyomán méginkább elszegényedhet.

A propagandagépezetek kötségvetésében előre elkülönített pénzforrások vannak fenntartva a hazugság finanszírozására, azaz elve kalkulálnak azzal, hogy el fognak veszíteni bizonyos sajtópereket, de ezek a mégoly nagy összegű kártérítések sem ingatják meg anyagilag őket.

Eleve gyanús dolog, amikor egy állítást mondjuk csak a pártállami média hoz le, és olyan valószerűtlenül vadnak tűnik, mint mondjuk Vona szürkefarkas-sztorija, vagy az, hogy Simicska egy Audival vásárolta meg. Vagy az, hogy Essen nevét tényleg Fastenre változtatják a németek...

Ezen eleve érezni lehet, hogy nettó hazugságok, de miután a sajtópereket rendre elvesztik, meg sem kottyan nekik. A propagandaorgánumok sosem közölnek kétségbeesett felhívásokat, hogy az olvasóik mentsék meg őket, bőven van fölösleges pénzük a hazugságok finanszírozására is.

Szintén gyakori dolog, hogy a propagandaorgánumok olyan információkat hoznak le, amelyeket egyszerűen nem tudhatnak máshonnan, mint a kormányzati vagy nemzetbiztonsági szervek szivárogtatásaiból (ezek is lehetnek épp úgy igazak mint teljes hazugságok, hiszen ezeket a szivárogtatásokat sem tudják ellenőrizni ők sem), de közös jellemzőjük, hogy mindig náluk jelenik meg először.

Gyakori jelenség, hogy előre tudnak bizonyos dolgokat. Például listázzák Prőhle Gergelyt, majd - mit ad isten - leváltják Prőhle Gergelyt...

Ja, és pont a legfontosabbat hagytam ki: az azonos toposzok ismétlését.

A független média érdeke, hogy SAJÁTOS legyen, azaz a piacon saját, külön brandként legyen jelen. Ezért igyekszik akár ugyanazt a hírt is kicsit másként megközelíteni, más módon megvilágítani mint a piaci versenytársai teszik, hogy érdemes legyen megvenni a lapot.

A propaganda állami pénzből él, nem érdeklik a fogyasztók. A propagandaoldal nem tekinti konkurensének a másik propagandaoldalt, mert ugyanazon hazugságipar részét képezik.

Ezért míg a független sajtóorgánumok, még ha egy véleményen vannak is, más-más módon tálalnak, igyekeznek nem egyformán fogalmazni, nem ugyanazt kidomborítani egy hírben, riportban, stb. mint versenytársaik, addig a propagandaorgánumok AZONOS terminológiával dolgoznak.

Ez nem véletlen, mivel nekik DIKTÁLNAK, tollba mondják a propagandát, illetve ők maguk is szívesen veszik át változatlan formában a kenyéradóik szóhasználatát, egy-egy sajtószvivő vagy propagandaminiszter kifejezését ismételgetik, nem ritkán szó szerint közlik egy párt sajtóosztályáról kiküldött anyagokat.

Ezért - és ezt az egyszerű, mezei olvasó is kiszúrhatja - ha ugyanazokkal a szófordulatokkal, terminusokkal, rendre azonos kifejezésekkel, érvrendszerekkel operál több, különböző tulajdonban levő, egymástól független orgánum, akkor gyanítható, hogy egy átfogó propagandagépezet részeit képezik.

Nem az a céljuk ugyanis, hogy eladják a lapot, amihez elemi érdekük lenne legalább formailag eredeti, a másokétól különböző stílusú sajtótermékeket létrehozni, hanem az a céljuk, hogy az általuk szolgált politikai hatalom üzenetét minél pontosabban ELJUTTASSÁK, azaz pusztán TOLMÁCSOLJÁK a befolyásolni kívánt választóhoz, sokszori ismétléssel egyenesen BELEÉGETVE az elméjébe egy-egy politikai üzenetet, terminust, jelzőt, stb.

Ez a legeklatánsabb különbség a sajtó és a propaganda között. A sajtó, még ha azonos politikai oldalon is áll a versenytársával, megpróbál valamilyen módon eredeti lenni, független sajtóorgánumok ritkán használják ugyanazokat a frázisokat, terminusokat, érvrendszereket, mint versenytársaik, mert különbözni próbálnak a konkurenciától.

A propaganda ellenben beégetni próbál egy politikai üzenetet az olvasó tudatába, ezért ha az egyikben megjelenik a "Soros-terv" vagy "Soros-bérenc" kifejezés, a többiben is pontosan ez a kifejezés fog megjelenni, nem valamilyen szinonimája vagy körülírása.

#6

Szépen példáztad is amit leírtál. Gyártottál egy fake news-t, elkezdtél felháborodni a saját hazugságodon, majd indulatokat gerjeszteni és lejáratni valakit vele.

"Ez az a jelenség, amit fentebb Takács Zs5 hozzászóló is produkált: azt állítom, hogy korrekt újságírás ab ovo nem is létezik, s így megbocsáthatóvá teszek bármilyen hazugságot a magam számára."

Mivel pár sorral feljebb tökéletesen elolvasható hogy NEM írtam semmi ilyet, ez a hazugság olyatén fokú butaságra vall, hogy arra már mérték sincsen.

Csak azt nem értem mire volt jó? Megmutatni mit szoktatok máshol és máskor is csinálni?