Hogy értékelitek Tamás Gáspár Miklós politikai munkásságát / szerepvállalását?

Liberálisból anarchista lett, újabban meg éppen szocializmust akar (ha azóta megint változott a világnézete, akkor elnézést, amiért nem vagyok belőle naprakész). :)

Kivételesen okos ember, de túl sokat hisz magáról. Úgy gondolja, hogy neki (már) nem kell az apró részletekkel foglalkozni, mielőtt véleményt mond, mert minden a kisujjában van és ilyenkor rendszerint jól pofára esik (pl. Mortimer-ügy).

Gyakran mond olyan meghökkentő dolgokat, amelyek után még a ballib műsorvezetők is csodálkozva visszakérdeznek, ő pedig magától értetődő természetességgel válaszolja, hogy "persze, hogyne". Vagyis teljesen egyedül marad a saját véleményével, de ez - szerinte - azért van, mert senki más nem képes arra a szellemi magaslatra eljutni, ahol ő van.

A vélemény-cikkei tele vannak egy sor idegen kifejezéssel, valamint töbszörösen összetett, már-már értelme(zhete)tlen mondatokkal, amelyekbe még az értelmiségi réteg is hajlamos belegabalyodni. Ezek semmi másra nem jók, mint hogy fitogtassa a műveltségét és amolyan hűdeokos filozófusnak látsszon.

A Mortimer ügyben tévedett, ezt elismerte és bocsánatot kért. Az elmúlt időkben hány közéleti szereplőtől olvastad, hogy "Én most tévedtem, elismerem, és

nagyon sajnálom."

Kimagaslóan művelt és értelmes szabadkőműves filozófus.

Ezzel együtt mégiscsak szabadkőműves célkat szolgál (most éppen pl. Orbán ekézését és a ballib oldal folyamatos szellemi erősítését) - ha nagyon ügyesen, és nem könnyen észrevehető módon is.

Nagyon művelt és intelligens embernek tartom, aki valóban hisz azokban az eszmékben, amiket hirdet. Emellett tartalmasak a nyilatkozatai, tudja, miről beszél, ami ma nagy ritkaság. Csak épp cseppet sem foglalkoztatja a gyakorlati valóság, teoretikus figura.

Emellett viszont egy irtózatosan arrogáns pózer, szeret a nagy bölcs figurájában tetszelegni, intellektuálisan elitista, ami szemben áll marxista ideológiájának egyenlőségközpontú nézeteivel.

A világképével nem tudok azonosulni, egy aszociális, valóságtól elszállt értelmiségi naiv, szélsőségesen idealista elképzelése a világról. Látszik, hogy TGM sose teszi ki a lábát az V. kerületből. Nem látja, hogy a világ nem olyan mindenhol, mint a szalonokban és a kávéházakban.