Miért kezd egyre gyakoribbá és nyilvánossá válni a Fideszen belüli belharc?

Politikai törvényszerűség: ahol nincs színes többpártrendszer és kialakul egy túlsúlyban levő, stabil hatalmi tömbb, ott az érdekütközések átkerülnek a pártok közötti térből a párton belüli mezőbe.

Az ember természetéből adódó szükségszerűség: mindig spotán érdekcsoportokba tömörül, a közös érdekek mentén, amelyek ellentétbe kerülve más csoportok eltérő érdekeivel, érdekütközést eredményeznek. Ha ez nem pártok között, többpártrendszerben történik, akkor párton belül valósul meg.

Ez a jelenség, amit észrevettél, kérdező, a stabil, egypólusú politikai rendszerek sajátsága: az egypártrendszerű vagy kirakatellenzékkel működő diktatúrák, autokráciák, vagy abszolutista monarchiák legfőbb jellemzője, de nagyon ritkán előfordulhat de jure sokpárti, de facto azonban csak kétpárti demokráciák esetében is (az angolszász modellben, ahol két nagyon nagy párt váltogatja egymást stabilan, mások nem jutnak be a parlamentbe).

Amerikában felfedezve ezt a veszélyes jelenséget, a két nagy párt egyenesen intézményesítette párton belüli konfliktusokat, hogy azok ne vessék szét a pártokat. Létrehozták a párton belüli előválasztások szokását, amely lehetőséget teremt rá, hogy a párton belüli pártok, érdekcsoportok szabályozott keretek között kiéljék a konfliktusaikat, megméretkezzenek, majd utána a fölösleges feszültségektől megszabadulva újra összezárjanak a győztes elnökjelölt mögött.

Ahol ezt nem sikerült szabályozni, ott viszont sokkal durvább következményekkel járt: a szovjet utódlási harcok során akár számüzetés, halál is várhatott a legyőzött félre, az ázsiai kommunista diktatúrákban a győztes a mai napig tisztogatással kezd: árulással vádolják meg ellenfeleiket, akiket kivégeztetnek.

A császári, királyi udvarok kamarásainak, tanácsadóinak intrikáit a történelemből jól ismerjük, ugyanígy a náci vezetők egymás elleni küzdelmeit (pl. Göring - Gobbels ellentét vagy Göring - Himmler ellentét).

Az erőskezű vezetők generálják is ezeket a feszültségeket, egymás ellen kijátszva a kegyeikért versengő ellenfeleket, az "oszd meg és uralkodj" elve alapján biztosítják, hogy ne emelkedjen ki ellenfelük a pártból, azaz nagyjából azonos erejű ellenpárokra osztják a párt másodvonalát, akik egymással háborúzva mindig eléggé meggyengítik egymást ahhoz, hogy ne emelkedhessen ki közülük a fővezér számára valódi ellenfélnek számító hatalmi tényező.

Ezért is szoktak ezek a konfliktusok mindig az utódlás kérdésében elszabadulni, addig ugyanis szinten tartja őket a teljhatalmú vezető, de amint leköszön, meghal vagy visszavonul, elszabadul a pokol.

Semmi új nem történt ez esetben sem, csupán ez a gyakori és minden esetben szabályszerűen felbukkanó jelenség ütötte fel a fejét a Fideszben: kirajzolódtak az érdekcsoportok és egymás ellen fordultak az érdekellentéteik mentén, mivel valódi külső "ellenség", azaz erős ellenzéki erő nem fenyegeti őket, nincs ki ellen összezárjanak.

Ráadásul a nagyvezér is zöld utat adott a küzdelemnek, Tusnádfürdőn, méghozzá nyilvánosan. Nyilván úgy ítéli meg, most időszerű egy kicsit hagyni marakodni őket, mert épp nincs választási helyzet.

A konfliktusokat erősíti az erőforrásokért zajló gazdasági harc is, erős hatalom- és pénzkoncentráció mellett, egy szűkös piacon.

Például a média világában ez egy elég nyilvános háború: adott egy kb. 2-3 millió közti kicsi médiapiac, ennyi Fidesz-szimpatizáns van.

Paradox módon a fideszes hatalomkoncentráció árt a piaci szereplők nézettségének, ami ugyan most nem számít, de üzletemberek révén mindig reflexből stresszeli őket, ha érzik, hogy nincs valós nézettsége, hallgatottsága az adott orgánumnak, csak kormányzati hirdetésekből él. Ez ugyanis kiszolgáltatottá teszi a vállalkozást, egy kormányváltás esetén nem maradna talpon még átmenetileg sem nézettség nélkül.

Paradox módon az ellenzéki sajtó folyamatos leépítésével egyre növelik a még talpon maradó orgánumok látogatottságát, mivel a felvásárolt, bezáratott, tönkretett, frekvenciájuktól megfosztott baloldali orgánumoktól átvándorol a korábbi fogyasztói gárda a még létezőhöz.

A 2-3 milliós kormánypárti piac viszont az orgánumok szaporodásával fragmentálódik és kialakul egy piaci verseny a jobboldali oligarchák között.

Egy tévénéző nem tudja egyszerre nézni a Habony Árpád uralta közmédia valamelyik csatornáját (M1, M2, M3, M4, M5, Duna, Duna World), Andy Vajna TV2-jét, Nyerges Zsolt HÍR TV-jét és Mészáros Lőrinc ECHO TV-jét. Éles verseny van kialakulóban egy szűkös piacon.

A megyei lappiacon hasonló versengés alakult ki Andy Vajna és Mészáros Lőrinc között.

A nyomtatott lapok piacán a legdurvább a verseny, mert ezeket a legnehezebb fenntartani, nem véletlenül itt megy egymás listázása és ócsárolása is a legdurvábban.

És még csak most fog újra megjelenni a Magyar Nemzet, ami által gyakorlatilag két darab Magyar Idők lesz a piacon...

Ugyanez megy minden más gazdasági területen és a politikában is. Eddig is ez volt, csak most nyilvánossá vált a belső feszkó, amiről lehetett hallani azért, hogy létezik.