A kereszténydemokrácia azt jelenti, hogy be kell tiltani azt, ami nem a keresztény értékrenden alapul?

A gender nem tagadja a biológiai nemet. Azzal foglalkozik, hogy a biológiai nem hogyan jelenik meg a társadalomban, a társadalom a biológiai nem alapján milyen személyiségvonásokat tulajdonít az egyénnek, milyen szerepeket vár el tőle. Ezek a nemi sztereotípiák hogyan változtak a századok folyamán, és ez milyen hatással volt a család és az egyének viselkedésére.

„A fiúk nem sírnak,” „a lányok kevésbé érdeklődnek a matematika, illetve a természettudományok iránt”, „a nők rosszabbul vezetnek autót”, „a férfiak hűtlenek”, „a nők feladata a család illetve párkapcsolat összetartása”, „a nők kevésbé alkalmasak vezetői munkakör betöltésére”, „a nőket inkább foglalkoztatja a külső megjelenésük, mint a férfiakat,” „a nők emocionálisak ill. intuitívak, a férfiak racionálisak” – ezek mind-mind példák a nemiséggel összefüggő társadalmi sztereotípiákra illetve elvárt szerepekre.

Ezek a sztereotípiák nem alapozhatók meg a biológiával. Viszont már csecsemőkorunktól megtanuljuk, hogy milyennek „kell” lennie egy nőnek illetve egy férfinak. Ha valaki nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, azt abnormálisak bélyegzik.

A gender-elmélet azt mondja, hogy a nők illetve férfiak csoportján belül is hatalmasak az egyéni különbségek, és ezzel együtt minden egyénnek joga van saját tulajdonságai, képességei mentén érvényesülni.

Tehát ha egy férfi otthon részt vesz a házimunkában, tisztába teszi a gyerekét, attól még nem lesz kevésbé férfi. És ha egy nőt érdekli az autószerelés, és a műszaki dolgok, attól ő még nő marad.

Ha ezek a nemi sztereotípiák fellazulnak, attól még nem tűnnek el a nemek! Maximum kiteljesedettebb egyének, boldogabb nők és férfiak alkotják a társadalmat.