A fideszes média mostantól egymással fog háborúzni?

Teljesen természetes, hogy igen. Ez minden történelmi pillanatban pontosan így történt, kivétel nélkül mindig. Egy szabályszerűségre csodálkozol rá, ami az emberi természet sajátja.

Az emberi közösségek minden szinten rétegződnek, érdekcsoportok alakulnak, amelyek érdekkülönbségek mentén érdekütközésekbe keverednek egymással.

Egy többpárti demokratikus jogállamban ezek a csoportok külön pártokat hoznak létre és a pártokon belüli relatív egység mellett az ütközések a pártok KÖZÖTT zajlanak.

A diktatúrákban, autokráciákban, abszolút monarchiákban, illiberális demokráciákban, és minden olyan esetben, ahol egyetlen párt, szervezet, uralkodó osztály hoz létre egy hatalmas, egypárti hatalomkoncentrációt, a politikai ütközetek a pártok közötti térből "átköltöznek" a párton BELÜLI mezőbe.

Ahogy a kommunista egypártrendszerekben is párton belüli érdekcsoportok harcoltak, akár fizikailag is megsemmisítve egymást (mint a szovjeteknél a leninista-trockijsta konfliktus, az észak-koreaiaknál a katonai vezetők körül kialakuló táborok, akik egymást végeztetik ki árulás vádjával, vagy egyes ázsiai kommunista pártokon belül a maoista-marxista csoportok vérre menő ellentétei, a náciknál a Goebbels és Göring közti mélységes gyűlölet, vagy a Göring és Himmler közti versengés, stb.).

Ezek a harcok sokszor a színfalak mögött zajlanak, megpróbálják eltitkolni a nyilvánosság előtt, mégis egy-egy nagyobb "összecsapás", vagy annak következményei kiszvárognak.

Miután Magyarországon a liberális demokráciát felváltotta a nemzeti együttműködés rendszere, egy új, egypárti hatalomkoncentrációjött létre, jelentéktelen és széttöredezett ellenzék mellett:

a kormány mellett a parlament kétharmada fideszes, minden megyei önkormányzat, a helyi önkormányzatok többsége fideszes, a főpolgármester fideszes, az államelnök fideszes, a legfőbb ügyész fideszes, a polgármesterek elsöprő többsége fideszes, az állami vállalatok vezetői, a közintézmények, sajtóorgánumok vezetői szinte kivétel nélkül fideszesek. És így tovább.

Elkerülhetetlen, hogy ilyen helyzetbe az állampártként működő kormánypártokon belül jöjjenek létre érdekcsoportok, azok pedig egymással versengve létezzenek és küzdjenek a korlátozott erőforrásokárt (közpénz, EU-pénzek, kormánytámogatás vagy kormányzati hirdetések a médiában) és a párt teljhatalmú vezérének a kegyeiért.

Ugyanilyen ellentétek és verseny alakul ki az oligarchák között is: már nem az a kérdés, hogy fideszes vagy ellenzéki oligarcha jut állami pályázathoz, tenderhez, földhöz, trafikhoz, médiához, hanem az, hogy MELYIK fideszes oligarcha kapja az adott koncot a zsákmányból.

Minden megyei lapot felvásároltak a fideszesek, de ezáltal egy versengés is létrejött párton belül: az Andy Vajna-féle fideszes médiabirodalom versenytársává vált a Mészáros Lőrinc által uralt lapoknak, a Matolcsy György fia (Ádám) által tulajdonolt médiatermékeknek, és mindezek egyfajta versengésben állnak a Habony Árpád által meghatározott, évi nyolcvan milliárd forint közpénzből gazdálkodó közmédiának (M1, M2, M3, M4, M5, Duna, Duna World, Kossuth, Petőfi, Dankó, Bartók stb.).

A pénz az pénz, a piac az piac, és a fideszes oligarhák között kiéleződő versenyben nem mindegy az érdekelt feleknek, hogy a médiapiacból Andy Vajna TV2-je, Mészáros Lőrinc Echo TV-je vagy Habony Árpád M1-e kap-e nagyobb szeletet és részesül több közpénzben.

A párton belüli ellentétek rég köztudomásúak (a Lázár körüli hatalmi tömb látványos bukását nem is leplezték nagyon, tudható volt a Goebbels-Göring ellentétre emlékeztető Lázár-Rogán konfliktus is, ahogy Tarlós istván renitens volta és a fővárosi fidesz köré csoportosuló különutas politikája, és a Fidesz-KDNP közti ellentétekről is lehetett tudni, pl. vasárnapi boltzár kapcsán).

Nem ez az újdonság, hanem az, hogy most NYILVÁNOSAN csinálják.

Amit eddig egyféle kremlinológia mentén lehetett csak kibogozni, az ádáz belső viszályok és érdekharcok furcsa szövevényét most mintha már nem is kellene tényfeltáró cikkekben leleplezni, mert egyszerűen kiteszik az asztalra.

A Magyar Idők nekiesik a PIM fideszes igazgatójának, erre L. Simon nekiesik a Magyar Időknek, Schmidt Mária nyilvánosan helyesel L. Simonnak és rosszallóan csóválja a fejét amikor Orbán János Dénes cenzúrát követel.

Ez a meglepő a dologban: eddig is tudtuk, hogy ez megy, de most Tusványoson egyszerűen kiterítették a lapokat az asztalra és nyíltan egymásnak mentek, szinte veszekedésig ment a dolog, ingerült, dühös felszólalásokkal. Ennek persze már a Magyar Idők előre megágyazott, a párton belüli "árulók" és a "túl puhány" fideszesek listázásával.

A legfurcsább nem is ez a nyílt egymásnak esés, kamerák és mikrofonok kereszttüzében, hanem az, hogy rá pár napra megjelenik a miniszterelnök és HELYESLI A VITÁT!

Azaz zöld utat ad a belharcnak, korábbi beszédeitől eltérően, amelyben mindig az egységet és összefogást hangsúlyozta, olyanokat mond, hogy NAGYON HELYES, hogy vannak viták, mert bőven van mit megvitatni, és kellenek ezek a szópárbajok, az érvek ütköztetése.

A fidesz, amely a párbeszéd és a vita legnagyobb ellenzője volt eddig, most fordulni látszik, és maga a vezér ad engedélyt nyilvánosan a nyilvánosság elé tárt párton belüli küzdelmek lefolytatására.

Ez érdekes és szokatlan fordulat...