A magyar cigányok miért nem tudtak olyan tudományos, szakmai sikereket elérni a 19-20. században, mint a magyar zsidók?

A dualizmus korában az egyenjogúságot elnyerő zsidók a kereskedelemben, iparban és pénzgazdálkodásban találtak megélhetést, amelyek felé akkoriban a hagyományosan agrárbeállítottságú magyar társadalom kevésbé érdeklődött, ezért nem jelentkezett számottevő konkurenciaharc. Emiatt a zsidók köréből került ki a magyarországi nagypolgárok döntő többsége is. A gyorsan polgárosodó zsidó családok pedig megengedhették maguknak, hogy gyermekeik megjelenjenek az olyan értelmiségi pályákon, mint az orvos, ügyvéd, színész, újságíró stb. Az egyetemeken például a zsidó hallgatók aránya ötszöröse volt a zsidóság országos számarányának.

Ezzel szemben a sokáig vándoréletvitelt folytató cigányság akkoriban még csak épp hogy áttért a letelepedett életmódra, nagy részük pedig alkalmi munkákból élt (pl. zenész, lókereskedő) vagy pedig az iparban dolgozott (pl. kovács), ami nem igazán tette lehetővé, hogy gyermekeik felsőfokú oktatásban részesüljenek.