A magyar emberek már annyira liberálisak, hogy a szemükben egy szurikáta élete többet ér mint egy emberé?

"szemükben egy szurikáta élete többet ér mint egy emberé?"

A szurikáta már halott, mert az ember megölte. Tök irreleváns tehát, hogy ki ér többet. Megjegyzem, nevezhetsz liberálisnak (mekkora bűn, úristen), de szerintem nem ér többet egy ember élete, mint bármelyik állaté, és elítélendő, ha valaki sportból, szórakozásból, vagy mint ebben az esetben ostobaságból megöl egy állatot. Egyébként nem pont a keresztény értékrend része, hogy tisztelni kell Isten minden teremtményét? Kérdezem, mert én nem vagyok vallásos.

"De ha kigyullad a házatok, akkor gondolom (remélem) a gyerekedet mented nem a kutyádat."

Ez így elég egyértelmű dolog. Az érdekesebb kérdés inkább, hogy ha egy idegennek a gyereke és a saját kutyád között kell választani. Megmented a gyereket, akihez semmi közöd, csak annyi hogy fajtárs, vagy megmented a kutyát, aki családtag, ha úgy tetszik a falkád tagja.

" szerintem nem ér többet egy ember élete, mint bármelyik állaté, és elítélendő, ha valaki sportból, szórakozásból, vagy mint ebben az esetben ostobaságból megöl egy állatot."

Ezt a relációanalízisben 4., vagy D válasznak hívják. Vagyis a mondat első fele baromság és abszolút nem értek egyet vele, a második fele igaz. A kettő között pedig értelemszerűen nincs logikai/ok-okozati összefüggés. Állatot kínozni, ostobaságból, gonoszságból megölni nem azért elítélendő, mert "többet ér az embernél", ill. aki nem tartja többre őket, abból nem lesz szükségszerűen állatkínzó/állatgyilkos.

Amúgy, hogy az eredeti kérdéshez visszakanyarodjunk: ez nem liberalizmus, hanem mélységes ostobaság, vagy frusztráció. Egyetértek azzal, aki azt írta, hogy az ilyen halálért lihegő megnyilvánulások nem biztos, hogy beleférnek a szólásszabadságba. A gyereket nyilvánvalóan meg kell büntetni, amit tett, azt nem lehet egy legyintéssel elintézni, de egy ilyen dolog miatt a halálát kívánni beteg elmére vall.

Szerintem nincs értelme ezt a kérdést politikai kérdésként kezelni, és liberális-konzervatív binárisban gondolkodni róla.

Eleve hibás kétdimenziósra limitálni a politikai palettát, mert így a liberálisba bekerül minden ami kicsit is progresszív vagy új, a demokratáktól a kommunistákon és a keynesi elveket követő közgazdászokon át a feministákig és a radikális zöldekig, illetve mindenki akit nem szeretek ha konzervatívként határozom meg magam, míg a konzervatív oldalon összemosódik a gazdasági konzervatív szabadpiac-párti, a konzervatív-keresztény, a szélsőjobbos-nemzeti és a libertariánus értékrend, éa mindenki akit nem szeretek ha liberálisként határozom meg magam.

Ezzel nem lehet dolgozni, mert ha ennyi összemosást végzünk, az oldalakon amit végül meghatározunk, semmilyen érdemi értékközösség nincs.

Valószínűleg politikai kérdésként is mind más pontján fognák meg a dolgot, csak a "liberális" oldalon a demokraták például az egyén méltóságának védelmében a gyereket védenék, mondván hogy kapja meg jogos, törvényes kereteken belüli büntetését de ne országszintű megszégyenítés és halálra verés legyen a jussa, míg a radikális zöldek minden bizonnyal karóba húznák a kölyköt.

Ráadásul azt látjuk hogy még két azonos politikai csoportba tartozó egyén is vélekedhet máshogy. Ennek oka hogy a szurikátás cikkeket olvasva nem politikai hanem személyes és etikai kérdések merülnek fel az emberben. Az hogy hogyan reagálnak erre az emberek, sokkal inkább a saját állatokkal, gyerekekkel, családdal, büntetéssel és moralitással való viszonyuk kivetülése. Ezt pszichológiailag lehet leginkább elemezni, ahol sokkal komplexebb személyiségképekkel dolgoznak mint a "mocskos libsi-hülye náci" megosztás.