A 80-as években Magyarország mind a Nyugatnál, mind a Keletnél értelmesebb társadalom volt. Mit rontottunk el, hogy most már a szemétdomb alján vagyunk?

"Az 1980-as években tárgyaltunk a közel-keleti arab vezetőkkel, többüket még Budapestre is befogatunk tárgyalni, mert itt nyugalom volt, miközben a Nyugattal, tehát az NSZK-val, Franciaországgal, az Egyesült Királysággal, és az USÁ-val is tárgyaltunk. " Ezt így ebben a formában elég meredek dolog kijelenteni. Tény, hogy nem voltunk annyira elszeparálva a kapitalista országoktól, mint a keleti blokk 95%-a, de még amikor az ellenzéki kerekasztal felállt sem látszott, hogy hónapok vannak hátra a szovjet katonák kivonulásáig, meg a szabad választásokig. Senki nem tudta, hogy a Szovjetunió össze fog omlani (jó a pártelit tudta, meg Moszkvában is bőven tudták, de Tölgyessyék vagy a közvélemény nem).

"Mi volt a híd Kelet és Nyugat között. Egy kis sziget, ahol minden rendben van, és az emberek megértőek és haladó szelleműek." Mi voltunk a híd. Ez igaz, de nem voltunk sem megértőek sem haladó szelleműek. Egyszerűen az volt, hogy két berendezkedés létezett: a szocialista és a kapitalista, mi a kádári alkuval nem a kapitalizmust éltük át, hanem a szocializmus szabályait szegtük meg következetesen. Mindent és mindenkit a rendszer következmények nélküli átb4szása motivált és mindenki a pénzre hajtott teljesítmény és következetesség nélkül. Ezért nem megy a kapitalista berendezkedés sem. Ezért van, hogy nem voltunk képesek 2-3 évig '90 után megmaradni a seggünkön és átvészelni az átmeneti válságot hatszor tíz a huszonharmadikon havi nyugdíj nélkül. Ha ezt megtettük volna most menne a kapitalizmus és nem hagyna le minket lassan Szerbia is.

"Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy 1988-ban Magyarország volt a világ legelfogadóbb, legintelligensebb, és leghaladóbbszellemű országa. Az emberiesség, az egyenlőség és a béke krémje voltunk." Hát én finoman szólva nem arról vagyok híres, hogy alábecsüljem ezt a nemzetet, de ennél azért ritkán hall az ember nagyobb túlzást. A magyar társadalom egyáltalán nem emberies és elfogadó és csak a mostani bajokon, tüneteken látszik, hogy mennyire nem. Szinte minden politikai csoport gyűlöletből meríti az identitását, mindenkit az önzőség mozgat, ezért kell ciklikusan csődbe vinni az országot a nyugdíjasok kedvéért.

"Ezek után hogyan fejlődtünk vissza abba az állapotba, amiben most vagyunk? A Baloldal miért hülyeségekkel foglalkozik? A Fidesz és a Jobbik miért Xenofób és Neofób? A fiatalok miért nem látják át a világot, amiben élnek?" Ebben az állapotban voltunk mindig is. Talán Horthy idején volt még egy minimális verseny ebben az országban, de az is döcögött. A Kádár-korszak egy generáció morálját döngölte földbe és szinte a mai napig azt nyögjük. A bal oldal 1953 óta próbál megújulni, de valahogy sosem sikerül. A bal oldaliság már bizonyíthatott a keleti tömbben... Láttuk az eredményeket '56-ban. Az LMP meg feladta az identitását, hogy közösséget vállalt velük. Nem xenofóbia útlevelet kérni a határon. Amúgy a Fidesz egyáltalán nem következetes a "migránsellenességében". Csak a frázisok szintjén. Amúgy a Kádár-nosztalgia mellé megjegyezném, hogy Kádárnak esze ágában nem lenne beengedni a menekülteket. Egyet sem. A fiatalokról meg annyit, hogy már ne is haragudj, de ne rajtuk kérd számon, hogy mennyire látják át a világot, ha szerinted a magyar társadalom 1988-ban a világ leghaladószelleműbb társadalma volt

Bocs, de ez túlzás. Elég erős.

1982-re már elég rendesen szét volt b. a szocializmus. Volt zsenikultusz, VGMK meg ájemef. No és ami mindezzel jár: csövesek, munkanélküliség. Emberkék porig alázása a munkahelyeken, rendelőkben, iskolákban... A TV-ben Hofit Nagybandót, meg Bacsó Tanúját nyomatták. -- Hozzá Kupa vigyorgó pofát.

A nagyokosok mai napig nem gyalázzák annyira habzó szájjal Kádárt (Hruscsovot) mint Rákosit (Sztálint)... és ennek - mint mindennek a Világon - oka van.

Ott a Mariahilfer Strasszze, Gorenje, Balaton, Zsiguli - Az ilyesmi akkor már egyre kevesebbnek jutott. De azok meg inkább Merdzsót akartak.

A többség meg kussolt és menetelt szépen a nyomor felé.

Tehát nem "fejlődtünk vissza" - nem ez történt. Hanem végigjártuk szép csendben-alázatosan azt a bizonyos kapitalista utat. [link] Amin még 1953-ben elindultunk, és aminek csupán egyik állomása volt a "Legvidámabb Barakk" - ami kb. annyira igaz, mint manapság a Nekik (románoknak, cseheknek, oroszoknak) Már Sikerült Duma. Szegény Kádárt az orránál fogva vezették a korabeli észkombájnok: Fekete János, Kornai, Kupa Mihály: nyomukban nagy valag megfizethetetlen géniusz és kandidátus.