Te hogyan ünnepelted a választásokat? Közösségben vagy családban? Mivel?

Nem igazán ünnepeltem.

Szavaztam a fideszre, megnéztem az eredményt. Meglepődtem.

Másnap nem röhögtem ki az ellenzéki ismerősöket. Megy az élet tovább. Ha nem lenne kétharmad, vagy nem a fidesz nyert volna, akkor is menne tovább.

Az újraszámolás mozgalmakat szánalmasnak találom, különösen úgy, hogy ismerem a választási rendszert. Az Önámítás magas fokának tartom. A gyászt se lehet úgy feldolgozni, hogy nem temetjük el a halottat.

Jelenleg néhányan továbbra is rázogatják kedvenc kidőlt pártjukat (álmukat)

Ünnepi szavazatszámlálással töltöttük az estét. :)

Egyébként az újra számlálás nem feltétlenül hülyeség. Belülről látom a rendszert és tényleg rengeteg a hibalehetőség. Napközben is, este számláláskor is.

Ennek ellenére sajnos sok helyen 30 éve ugyanazok az öregek csinálják. Olvashattuk is hány helyen tévedtek.

Nem ünnepeltem, mert nincs mit ünnepelnem egy totalitárius rendszer kiépülésén.

Nem is csalódtam, mert pontosan ezt az eredményt vártam.

Nem is haragudtam a Fidesz-szavazókra, mert személy szerint őket gondolom ártatlanul megtévesztett embereknek, akik nem látják át, hova tart az ország.

Amúgy az ellenzéki oldalon sem nagyon látják, nem azért szavaztak Orbán ellen, akik szavaztak, mert értenék, hogy mi a tét, hanem apró, piti elégedetlenségek miatt.

Sajnos a magyar embert a benzinár mindig jobban érdekelte mondjuk a szabadságnál vagy a jogállamiságnál. Az alkotmányról a többség azt se tudja, miért jó, ha egyáltalán van olyan, eszik-e vagy isszák.

Ebben semmi különbség kormánypártiak és ellenzékiek között: a magyarok általában a belpolitikára figyelnek, a külpolitikát nem értik, nem látják át, legfennebb a félelmeiken keresztül fogják fel valamennyire (ezért lehet ilyen gátlástalanul építeni a fóbiáikra).

Ez van, ilyen a társadalmunk. Ha a kormányt le is lehetne váltani, a népet nem lehet. És mivel ilyen a nép, az egymást követő kormányok a félelmeire építenek (ebben a legjobb: rettegni és féltékenyen őrizni a saját kis semmijét, amit a politikai osztály még nem lopott el tőle a nemzetmentés jegyében).

Nálunk ez megy: ha nem egy hülye Gyurcsány riogat huszonhárom millió románnal, akkor egy hülye Orbán riogat egy millió bevándorlóval, a magyar ember meg szavaz, csak eléggé riogassák. Minél jobban riogatják, annál jobban szavaz, csak mumus legyen, aki ellen meg kell védeni az országot...

Arra pedig, hogy Magyarország orosz befolyás alá kerül, miközben egyedül marad az EU-ban, senki nem figyel, vagy nem fogja fel a súllyát. Az ország 90%-a azt sem tudja, hogy Magyarország egyedül vétózott az EU-Afrika csúcson, szétbarmolva egy életképes megállapodást, de már a V4-ek közül sem áll mellé senki, mert vállalhatatlanná vált.

Hangoztatják itt a lengyel-magyar barátságot, csakhogy a lengyelek sosem fognak Magyarországgal tartani a putyinizálódásban, mert történelmi okokból az oroszellenességük a balti népekével és a románokéval vetekszik.

A kvótaperben már kettecskén maradtunk a szlovákokkal és tandemben veszítettünk jogerősen, fellebbezési lehetőség nélkül.

Három per folyik Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán EU-s alapelvek (!) megsértése miatt.

Egy idióta a külügyminiszterünk, a diplomatává avanzsált futsal-csapatával egyetemben, aki szembeállít minket az EU-val, a szomszédainkkal, a V4-ek többi tagállamával, mindenkivel és a gazdaságilag és pénzügyileg is harmatgyenge orosz tömbhöz közelít bennünket.

A külpolitikának egy ilyen kicsi és kiszolgáltatott ország esetében legalább akkora súllya van mint a belpolitikának, és ennek a kormánynak a külpolitikája botrányos, csúfos és vállalhatatlan.

Ezt persze nem érti a nép, az sem, aki Orbán ellen szavaz (valami húszadrangú nyugdíjproblémáért szavaz ellene) - mint ahogy a jogállam, a fékek és ellensúlyok rendszerének szétverését, az igazságszolgáltatás függetlenségének a felszámolását, a legfőbb ügyész politikai kinevezését és a bűncselekménnyel felérő médiatörvényt is tüntetések nélkül nézte végig ez a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes, ámde módszeresen elhülyített nemzet. Bezzeg pár száz forintos internetadóért az utcára rohant mindenki, de hónapokkal korábban az Alkotmánybíróság kiheréléséért ugyanez az ellenzéki tömeg meg se pisszent, nemhogy tüntetett volna.

Egy szó mint száz: nem volt ünnepi kedvem, bár csalódott sem voltam (az lett, amit vártam).

Viszont végtelen szomorúság szállt rám, amiért mindez újra és újra megtörténhet. El voltam keseredve.

És elkezdtem mondani a feleségemnek, hogy kb. mi fog itt következni. Az is lett. Mondjuk azt nem sikerült megtippelnem, hogy az első és legsürgősebb intézkedésük a saját fizetéseik megemelése lesz, pedig rájuk vall a gesztus. De azt már akkor mondtam, hogy kiteljesedik a kultúrharc, folytatják az oktatás és a felsőoktatás szétverését, mert valami megmagyarázhatatlan, perverz oknál fogva az értelmiséget tekintik a legfőbb ellenségükek. És lám: egyetemeket támadnak meg, szakokat záratnak be, elvonják a Magyar Tudományos Akadémia önrendelkezését, tovább centralizálják az oktatást, hagyják összeomlani az egészségügyi rendszert, miközben épülnek a stadionok, gazdagodnak a strómanok, az országot pedig Európa szégyenévé züllesztik.

Sajnos igazam lett.

A szomorúság mellett önkéntelen pironkodást, szégyent is éreztem, mert erdélyi vagyok. Időről időre úgy tűnik, hogy az erdélyiek a leghülyébb birkák a fideszes szavazógépek között, pedig én tudom jól, hogy nem így van, hiszen onnan származom, ott él a családom. Pontosan tudom, hogy az erdélyiek több mint fele nem is állampolgár, a háromnegyede eleve nem is szavaz. Akik szavaznak, azoknak jelentős része, mint mi is a feleségemmel, Magyarországon bejelentett lakcímen szavaz, ezért nem számolnak minket az erdélyi szavazókhoz. A levélszavazatokat pedig gyártják és hamisítják (mivel még csak saját kezűleg sem kell feladni őket), önkéntes "segítőemberek".

De mégis, bár fiktív az egész, rosszulesett látni a 90% fölötti arányt a levélszavazatoknál. Olyan érzés volt, mintha engem is minősítene. :-(

És közben mély sajnálat és szeretet is fogott el azokkal az otthoniakkal szemben, akik tényleg csak az M1-en és a Kossuth Rádión keresztül ismerik Magyarországot, no meg az Orbán Viktor által személyesen küldött nemzeti konzultációs levelekből, és őszintén elhiszik, hogy itt valami nagyszerű, tiszta, jó rendszer épül, olyan mint a mesékben, sokkal őszintébben hiszik, mint akár a legelvakultabb fideszes nálunk, mert azt néha még pofán veri az utcán a valóság, ami Csíkszentdomokosról nem látható.

Ezek jórészt idős emberek, mint az én öreg, nyugdíjas szüleim is, akik az örök Duna Televíziónak, a "királyi tévének" meg a Kossuth Rádiónak mindent elhisznek, és mindent igaznak vélnek, "hiszen bemondta a magyar tévé", anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne róla, milyen századrangú, silány pártállami propagandagépezetté züllesztette ezeket a kormány.

És akiket már mi, a saját gyerekeik, unokáik sem akarunk kirángatni abból a tündérszép álomvilágból, amiben élnek, inkább rájuk hagyjuk: Igen, anyu, Orbán Viktor megvédte Mária országát a migránsveszedelemtől, hadd örüljenek, áll még Magyarország!

Rájuk nem, és senki másra sem haragszom, csakis azokra, akik kihasználják a jóságukat és hiszékenységüket és átverik őket, miközben valójában balek szavazógépeknek gondolják őket... :-(

Ezen is mi ünnepelni való lett volna? Meghallgattam a telefonban édesanyám örömködését, hogy hála Istennek, s mondtam, jól van, édesanyám, feküdjön le, mostmár megnyugodhat. Mi mást mondtam volna?

Aztán másnap jött a düh és a felháborodás: olyan munkakörben dolgozom, ahol az ember nem dicsekszik azzal, ha ellenzéki, nem is tettem, értelemszerűen. Este egy vacsorán egy asztalhoz keveredtem fideszes bennfenntesekkel, akik startból fideszbirkának gondoltak engem is (tudják, hogy erdélyi vagyok, talán ezért), és huncut mosollyal, büszkén eldicsekedték nekem, hogy milyen ügyes módszerrel is lett ilyen szép az eredmény: hogy láncszavaztatták a közmunkásokat. Nem hittem volna el, ha nem fideszes politikus dicsekszik vele!

Ettől dühös lettem, bár továbbra sem gondolom, hogy pusztán emiatt győzött a Fidesz (annak sokkal mélyebb és szomorúbb társadalmi okai vannak). De azért felbosszantott.

Utána meg fogtam magam és hazamentem pár napra Erdélybe, és régóta nem tapasztalt megnyugvást és boldogságot éreztem, hogy végre egy kicsit messze lehetek Magyarországtól. Hát így "ünnepeltem" én...

Most, utólag meg már csak az ellenzékre vagyok dühös, kimondhatatlanul. Alaposabban átnézve az eredményeket, még jobban dühít és bosszant, hogy ilyen idióta, semmirevaló ellenzéke van ennek a gátlástalan kormánynak.

A választás előtt 24 órával is meg tudták volna akadályozni a kétharmadot a szerencsétlenek, de még erre sem voltak képesek. A recept egyszerű volt, minden politológus elmondta: a baloldali, LMP-s, Momentumos stb. jelöltek mindenhol, minden körzetben vissza kellett volna lépjenek egymás javára, a Jobbik pedig csak ott, ahol LMP-s jelölt az esélyes (máshol viszont nem, hogy gyengítse a Fideszt, mert a szavazói úgysem szavaztak volna át baloldalra).

Ennyi lett volna az egész, és akkor nincs kétharmad. Az egész országban összesen kettő darab billegő körzetet kellett volna valahogy elvigyenek, két darab mandátumon múlt a kétharmad.

Ez a szerencsétlen, tökkelütött, vagy - muszáj ezt gondolnom - kilóra felvásárolt banda még erre az egyszerű, óvodások által is átlátható taktikai lépésre sem volt képes.

Sőőőőt: most utólag azok ellen folyatnak fegyelmi eljárásokat (az MSZP után az LMP-ben is), akik tárgyalni, koordinálni mertek más ellenzéki pártokkal, ne adj' isten saját fejük után visszaléptek, mert felfogták, hogy ez az egyetlen esély a kétharmad megakadályozására.

Azaz e világraszólóan kretén ellenzék most utólag azokat bünteti sorra, akik legalább megpróbáltak javítani a saját ellenzéki táboruk esélyein, és legalább a kétharmadot meg próbálták megakadályozni.

És akkor ne gondoljam azt, hogy a Fidesz megvette már rég kilóra őket?

Szánalmas... :-(