Hány magyar ember nem eheti azt, amihez kedve lenne?

Szerintem nagyon kevés.

Szerintem se sok, legtöbb csövit pedig meg lehet nézni, hogy miért nincs neki, mert piára kell

Sajnos elég sok. Nem egy ilyen családot ismerek. Sőt, olyat is, ahol választaniuk kell, hogy a szülő vagy a gyerek egyen.

A tisztességes, munkából élő emberek többsége. Jómagam haszonállatokat tartok és nagy kertet művelek hogy meglegyen a minőségi étel. Számításaim szerint a valóban minőségi étel alapanyag (Nem kész étel, mert az több lenne.) kb. 100-150 ezer ft/fő havonta.

Én soha nem éheztem, de nem ehettem azt, amit akarok. Gyorsétteremben fiatal koromban csak főzeléket vagy tésztát vettem, és arrólábrándoztam, hogy milyen jó lenne finom húsételeket rendelni... Édességből, finomságból csak kevés telt, hónap végén annyi sem. És most, ötvenévesen, mikor a gyerekek már a saját lábukra álltak, megvehetnék mindent, amit csak megkívánok (na jó, az ésszerűség határain belül, nem kaviárt meg ilyeneket), erre most meg van egy csomó betegségem, és szigorú diétára vagyok fogva.

Nem tudom, de én (56) egész éltemben azt ettem, amit akartam, anyagi korlátja nem volt. Szerintem ehhez azért a mai Magyarországon sem kell Krőzusnak lenni, csak értelmesen kell gazdálkodni, nem kell (gyors)étteremben enni, nem kell lustának lenni és készételeken élni. Így lehet igazán egészségesen és változatosan, szélsőségektől mentesen táplálkozni, és ez nem kerül túl sokba.

Én azt eszem, amit a feleségem elém tesz, nem pedig azt, amihez kedvem lenne. Elég sokan lehetünk így. Az, hogy mindig (MINDIG!) azt egye az ember, amire vágyik, kevesek lehetősége. A legtöbben kényszerek, korlátok által meghatárzottan élünk - nem is értem a kérdést.

Ez most az n.-edik "húdeszarmagyarországonazélet" kérdés akar lenni? Mindenkinek más a hobbija. Van aki bélyeget gyűjt, van aki horgászik, és van aki siránkozik.