Miért nem kötelező az Áfa összegét automatikusan a NAV-nak utalni a vállalkozóra bízás helyett?
1000 bocsi, de vállalkozóként nem bírom feldolgozni a kérdést.
leírnád magyarul?
Pl. Építési vállalkozó vagy. Elvégzel egy munkát, igazolják a teljesítésedet, kiállítod a szerződésszerű számlát. Pl. 10.000.000,- Ft + Áfa. A megrendelődnek, amikor utalja a számlát netbankból, úgy kell utalnia, hogy az netbanki utalási felületen külön tünteti fel a neked járó összeget a te céged számlaszámával, majd a 2.700.000,- Ft Áfát külön rubrikába kell írnia, és bepipálni, hogy ez Áfa. Ezután Te csak a nettó díjadat kapod meg, mivel az Áfát egyenesen a Nav kapta meg.
A könyvelőd elkészíti az Áfa bevallásodat, összefésüli a bevétel és költség számláid Áfa tartalmát, és bevallási időszak végén az esetleges Áfa túlfizetésedet a Nav visszautalja. Majd az egész kezdődik elölről.
Ezzel a módszerrel nem “fájna” az Áfa befizetése, ugyanis az áfás vállalkozók a számlájukon kezelt teljes összeget sajátjuknak érzik, és ha ők kezelik az Áfát, az jobban ösztönzi őket arra, hogy pl. kamu számlákat “vásárolva” csaljanak ezzel az adóval.
Ez egy technikai probléma. Ha egy termék sok lépcsőn át lesz végtermék (a többség ilyen), akkor vagy minden lépcsőben szétválasztjuk a termék árát és az adót, vagy halmozzuk és csak a végfelhasználó fizet.
Az első esetben annyi adóelem folyik be, ahány végterméket vettek. Ekkor a számolgatás a közbülső cégek feladata, az utolsó tétel pedig az adóhatóságé. A visszaszámolás programozható, és így az eredmény ellenőrizhető. A cégek többletmunkát végeznek, eközben csalhatnak is. A hatóság annyi adatot tárol, ahány végtermék forgalomba került.
A második esetben annyi adóelem folyik be, ahány lépcső és ahány végtermék volt (ezek szorzata egyenként). Ekkor a cégek élete egyszerűbb, a csalás azonban percek alatt kiderül, a hatóság viszont néhány nagyságrenddel több adattal dolgozik (ehhez apparátus, eszközpark, infrastruktúra, épület stb. is kell).
Most jön a mérlegelés. A hatóság a tisztességből indul ki (ártatlanság vélelme). Tisztán becsületes közegben a cégek és a hatóság összmunkája valamennyi, de a hatóságé kevesebb, tehát kevesebb állami kiadás, kevesebb adó. Kevés csalás esetén aránylag kis többletráfordítással kiderítik ezeket, behajtják és kész. Ahogy nő a csalások száma, egyre nehezebb a kiderítés, egyre hosszabb ideig tart, egyre több a munka. Annyira, hogy növelni kell miatta az adókat. És lesz egy pillanat, mikor a csalások elviselhetetlenek lesznek, muszáj lesz bevezetni a második esetet.
Csakhogy, ha az első működik, a második bevezetéséhez új programok, új gépek, sokkal több adat (olyan is, ami eddig nem volt), nagyobb infrastruktúra, más tudás kell. Amit a hatósági alkalmazottaknak meg kell tanulniuk. Nagy rendszer átállása rendkívül sok problémával jár, és mind a hatóság nyakába szakad, ha vétlen, akkor is. Ezért a hatóság ezerszer meggondolja, mikor váltson. Ha a csaláson visszaszerezhető pénz fedezi a (nagyon tetemes) többletköltséget, akkor megéri. Egy jó évig előkészít, sok balhé, aztán átáll, még több balhé, egy év múlva helyreáll az új rend. A románoknál eljött ez a pillanat. Nálunk nem. Ugyanis rohadtul nem mindegy, kik csalnak. Ha a leleplezés túlnyomórészt a hatalom „támaszainál” következik be, nem lesz váltás. Ez minden dolog magyarázata.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!