A magyarok többsége miért így áll hozzá a munkához?

:D

Micsináltál????

Otthon sorvadsz a kisszobában anyád hátán te nyomorék.

"Ezt én is "imádom" mikor összefutok régi ismerősökkel vagy szóba állok idegenekkel és második mondata ez:

- Mit dúgozik?"

Egyébként ez is röhejes, hogy a magyaroknak körülbelül ez az életük és minden érdeklődési körük, hogy dolgoznak a munkahelyükön. Ennek a kivesézése is megérne egy misét.

Nyugaton van az embereknek élete, Magyarországon az az életük, hogy dáógoznak reggeltől napestig egész héten.

Ami nekem rohadt furcsa, hogy nem zavarja őket, legalábbis nem látom rajtuk ezt az "Ennyi lenne? Ennyi az életem?" vívódást.

Ha jobban belegondolunk, a munka csak eszköz a célok érdekében, nem pedig maga a cél.

Akinek az önmegvalósítása abban merül ki, h munkahelye van, az valójában csak egy fogaskerék a gépezetben.

cserélhető, helyettesíthető.

Mikor kötelező volt az államnak dolgozni, akkor mindenki maszekolt vagy maszek akart lenni, dübörögtek a balatoni lángossütők, magántaxik, Zimmer Ferik meg a háztáji gazdaságok.

Ma, mikor mindenki szabad lett és senkit sem lőnek agyon ha akár trópusi paradicsomba költözik vagy senkit sem visznek be a Terror Házába kmk (közveszélyes munkakerülő) miat ha önellátó, ma meg mindenki az államnak akar dolgozni, meg a multikért és a milliárdosokért.

Hmm, érthetetlen. A szocializmusban minden dolgozó azt beszélgette hogy minek az állami munkahely hisz otthon maszekolva többet keres és megélne belőle családostul és hát az a saját élete és saját tulajdona. Hát ma nem kötelező a munkahely. Az emberek mégsem akarnak szabadok és gazdagok lenni, sőt azért imádkoznak nehogy kirúgják őket és legyen munkájuk. A szocialista TSZ-ben mindenki azon siránkozott hogyan tudnák magukat kirúgatni, persze a sorkatonasághoz hasonlóan lehetetlen volt. Például az apám örült volna legjobban ha a sanyargató komcsi főnökei közölték volna vele hogy "Ki van rúgva, mától kezdve nem élősködünk magán, menjen haza és legyen újra módos gazda!"

Azt eddig is tudtam, hogy az emberek többségének téves fogalmai vannak a munkáról. Nyilván azért, mert utálja amit csinál (most lényegtelen, mi az utálat oka).

De arra nem számítottam, hogy ide kizárólag ilyenek írogatnak. Eszerint még mindig túl optimista vagyok. Talán ezért is szeretem a munkám, ezért is találok élvezetet benne, és ezért tudom elérni, hogy meg is fizessék. Eszerint én vagyok az egyetlen kivétel ebben az országban (különben tudom, hogy nem vagyok kivétel, több hasonló ismerősöm van, csk ők ide nem írogatnak. Úgy látszik vannak olyan csoportok, melyek ebbe az ittenibe semmiképpen nem tartoznak. Ez jó).