Miért széthúzók a magyarok, miért önzők, miért nem összetartók, hazaszeretők, gyűlölik a vezetőiket, miért nincs semmi ami egyesíti Őket?

Ez így picit tág. Gondolom politikailag érted, ha máritt tetted fel a kérdést. A válasz pedig egyszerű:

2002 óta a megosztásra játszanak a pártok negatív kampánnyal, múltbéli sérelmek felemlegetésével.

2002 óta a megosztásra játszanak a pártok negatív kampánnyal, múltbéli sérelmek felemlegetésével."

2002 óta?:-) Egy kis göngyszem 1990-ből:

[link]

Gyurcsány megteremtette a régen várt magyar összefogást.

És ha Orbánék nem élnének vissza Gyurcsány ajándékával, akkor sokkal erősebb is lehetne az összetartás! :))))

Egy soknemzetiségű közegben mindig összetartóbbak a közösségek, mint egy homogén közegben.

A magyarországiaknak, vagy a Kárpátokon túli, Óromániában élő románoknak nincsenek olyan, velük együtt élő, más nemzetiségű, anyanyelvű polgártársaik, mint a magyaroknak a románok (és fordítva) Erdélyben, ahol még a vallás is erős vízválasztó, a nyugati és keleti kereszténység között.

Szoktam is mondani viccesen, hogy a magyarországi magyarok kénytelenek egymást utálni, mert nem nagyon van kit. :-))))

Ezért aztán kitalálják egymásról, hogy miért is utálhatják egymást: az egyik balos, a másik jobbos, az egyik liberális, a másik konzervatív, stb.

Az, hogy még más nemzetekhez, népcsoportokhoz képest is kevésbé összetartóak, azért van, mert a politika ráült ezekre az ellentétekre, kihasználja és élezi őket.

Egyes pártok, politikusok kisajátították a magyarságot, azt a képzetet ültetik el, hogy csak az ő két-három millió követőjük igazi magyar, a maradék hét-nyolc millió kevésbé magyar, mert nem rájuk szavaz. Ebből aztán elindul a gyűlölködés, idegenszívű, hazaáruló, ilyen-olyan bérenc mindenki, aki nem velük van.

Sajnos válaszul a másik oldal is belement korábban a gyűlölködésbe, és ők meg kapásból visszanácizták még az egészséges nemzeti érzelmű embereket is.

Pont a vezetők azok, akik így megosztották őket. Még a nemzeti ünnepeken sem hajlandóak együtt ünnepelni, amit pl. a románok, de az erdélyi magyarok is képesek megtenni, úgy, hogy a pártok felfüggesztik addig a harcot és pl. egy ünnepségen, egymás után koszorúznak.

Nincs nemzeti minimumuk, hála a vezetőiknek, akiket nemhogy nem tisztelnek, hanem ellenkezőleg: fanatikusan tisztelnek, már-már imádnak, mert elhitették velük, hogy a politika nem érdekek ütköztetése, hanem a jó és gonosz erőinek apokaliptikus harca, amiben az ő vezetőik a kicsi angyalkák, az ellenség (nem ellenfél!) vezetői pedig a Sátán démonai, akik a nemzet vesztére törnek.

Én erdélyi vagyok, és elmondhatom, hogy nálunk a "vezetőket" egyáltalán nem tisztelik annyira, mint te képzeled. Az egyházi vezetőket igen, a választott tisztségviselők egy részét igen, főleg kistelepüléseken, de a pártpolitikusokat nem, sőt, az az általános vélemény, hogy mindenik lop, csal, hazudik, nem érdemes miattuk összeveszni. Egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz.

Erdélyben még lehet beszélgetni, vitatkozni a politikáról, egymás torkának átharapása nélkül. Elmondom, hogy én az RMDSZ-re szavaztam, te elmondod, hogy az MPP-re szavaztál, a harmadik elmondja, hogy az EMNP-re szavazott, a negyedik meg valamelyik román pártra nyomta az ikszet (na ezt egy kicsit lehurrogjuk), vitatkozunk egy kicsit, aztán iszunk még egy pálinkát, sört, bort, s beszélgetünk másról. Mondjuk a csajokról! :-D

Nincs ez a fanatikus hit a politikusokban, mint Magyarországon. Egy tanárt, egy papot, egy orvost sokkal többre tartanak!

85% szavaz az RMDSZ-re az erdélyi magyarok közül, de nem istenítik úgy Kelemen Hunort (vagy korábban Markó Bélát) mint Orbánt vagy Gyurcsányt a fanatikus híveik.

Még életembe nem hallottam senkit, aki úgy el lenne folyva a politikusoktól, mint a magyarországiak az övéiktől.

Hogy nálunk családok szakadjanak szét, barátok vesszenek össze egy életre a politikán?! Na ne viccelj! Egyék meg ők egymást a parlamentben, ha akarják!

Szerintem pont a vezetők mérgezték meg a magyarországiak belső viszonyait a leginkább, felfokozták, kiélezték az ellentéteket, magyart a magyar ellen uszítottak, és mindezt mesterfokon csinálták!

Ha egy kicsikét kevésbé tisztelnék a vezetőiket és jobban egymást, ha többet adnának az orvos, a tanár, a pap szavára, mint egy piócáéra, aki a pénzüket szívja, ha náluk is erősebb lenne mondjuk egy érsek, egy püspök, egy egyetemi tanár, vagy egy író, költő szava, mint egy miniszterelnöké, akárki is legyen az, összetartóbb közösség volnának, hidd el!

Erdélyben próbálna meg belekötni bármelyik itteni politikus a gyulafehérvári érsekbe, vagy mondjuk Kányádi Sándorba, nagyon hamar megbánná!

Itt sokkal jobban tisztelik a vallási-spirituális vezetőket és a kultúra őrzőit a politikusoknál.

Ott lehet hülyézni, marházni a római pápát, meg szidni a püspököket, ha nem a kormánypropagandának, hanem az Evangéliumnak megfelelően prédikálnak.

Ha egy vadkatolikus székely faluban ezt megpróbálod, lehetsz te a miniszterelnök is, megkérdezik tőled, hogy "Tekenyőt a beleidnek hoztál-e?"