A zsidók tényleg gyakrabban férnek vezető pozíciókhoz egy egy bankon belül?

Az interneten ezt írják róluk, hogy gyakran töltenek be pénzügyi területen vezetői pozíciót. De a tévében elhangzott az is, hogy a múltban történt hányatott sorsuk miatt sikeresebbek. Meg hogy általában azok az emberek sikeresebbek akik sok megpróbáltatáson estek át. Ebben lehet valami, van is egy mondás miszerint ami nem öl meg az erősít.

Amúgy az én rokonságomban van egy olyan nem zsidó, aki sok megpróbáltatáson esett át az életben és pénzügyi területen nagyon sikeres. Vagyis nem biztos hogy a zsidó vallással van összefüggésben a pénzügyi vezetői pozíció vagy a siker.

Én úgy látom,hogy igen valahogy van érzékük hozzá, a kereskedelemhez a pénzügyekhez az irányításhoz valahogy ilyen nép. A hadseregük gyenge volt, a mezőgazdaságukról sem híres annyira.

Szerintem igaz,hogy gyakrabban kerülnek iylen poziciókba, mert értenek hozzá illetve összetartó nép.

Kivülről nézve ez látszik, de valójában inkább arról van szó, hogy pár zsidó család megszerezte magának a bankszektort és azóta rokoni meg haveri alapon helyezgetik el benne egymást.

A zsidók többsége nem születik ilyen bankárközeli családba, így ők nem is férnek hozzá a húsosfazékhoz.

Másik dolog persze, hogy az átlagos zsidó is gazdagabb, mivel náluk az a szokás, hogy a gyereket 19 évesen az egyetemre küldik, nem dolgozni az építkezésre. Még akkor is, ha amúgy a családnak kevés pénze van.

Ettől függetlenül a pénzrendszert irányító világmaffia felszámolásával én is egyetértek, de azzal nem, hogy tevékenységüket az átlagzsidókra vetítsék.

Én csak egy bankigazgatót ismerek, de az székely (tényleg). :-)))

A bankárok bankára, Magyarország leggazdagabb és legbefolyásosabb embere, Csányi Sándor OTP-vezér se zsidó tudtommal, rendes magyar fideszes oligarcha.

Ma már ez a "zsidó bankár" sztereotipia nem igazán állja meg a helyét, a zsidók aránya történetileg nagyon lecsökkent a pénzügyben, ahogy más szakmák is elérhetővé váltak a számukra, és fordítva: megszűnt Európában a bankszakma történelmi megbélyegzettsége.

A zsidók egykori vezető szerepének hármas történelmi oka volt:

1. A zsidó vallás tiltja a kamatszedést zsidó és zsidó között, de nem tiltja más vallásúakkal szemben. Az ókori Izraelben ezért a zsidók a legritkább esetben foglalkoztak kamatszedéssel, de ha véletlenül mégis pogánynak adtak kölcsönt, arra szabad volt kamatot számolniuk (míg a zsidó társadalmon belül ez vallási tilalom alá esett). Amúgy elég lenézett "mesterség" volt ez az ókori Izraelben.

2. A kereszténység a kamatszedés zsidó tilalmát továbbgondolta és teljesen megtiltotta, már az ókorban megbélyegezte az uzsorát. Ez a felfogás hosszú századok alatt a kamatszedés, a bankárkodás és a bankok teljes megbélyegzéséhez vezetett a keresztény Európában, kb. olyan presztízse volt, mint ma az utcaseprésnek, szégyen volt ezzel foglalkozni.

Ugyanakkor a keresztény uralkodóknak időről időre szükségük volt nagyobb kölcsönökre, egy katedrális, egy palota felépítéséhez, esetleg egy háború vagy hadjárat hirtelen költségeinek fedezésére. Ennek fedezetét a feudális rendszerben csak lassan és utólag tudták előteremteni (a mezőgazdaságra, jobbágyságra épülő társadalom nem tudott hirtelen pénzt elővarázsolni, csak ahogy a búza nőtt, az állatok híztak, szóval a természet ritmusában lehetett az adót, a tizedet is behajtani). Ha az ellenség a várfalak alatt volt, nem mindig volt idő beszedni egy nagyobb összegű adót, vagy aratni, és így pénzre szert tenni - a háborúhoz viszont pénz kell.

Az Európai uralkodóknak az efféle hirtelen kölcsönök céljából jól jöttek a zsidók, mert kereszténytől nem lehetett kamatos kölcsönt kérni (kamat nélkülit meg a hülye se ad, hiszen nincs érdekében). Itt jött kapóra, hogy az Ószövetség és a Talmud csak zsidótól tiltja kategorikusan a kamatszedést, arról nem rendelkezik, hogy más vallásúnak se szabadna kölcsön adni.

A középkori zsidóság egy része ezért elkezdett ezzel a keresztények által megvetett üzletággal foglalkozni: kölcsönöket adtak gazdag keresztény uralkodóházaknak, nemesi családoknak hirtelen költségeik fedezésére, úgy, hogy csak utólag kapták vissza a pénzüket, de kamattal. A tulajdonképpeni jövedelmük tehát ez a kamat volt.

Nemcsak lenézett, de nagyon veszélyes vállalkozás is volt ezt űzni (ha például kölcsönt adtak egy vesztes háborúra, az egész pénz elúszhatott), sőt, néha életveszélyes is (nem egy életbiztosítás, ha pl. egy herceg van eladósodva neked, mert hatalmában áll lefejeztetni, ha nincs módja vagy kedve visszafizetni a kölcsönt). Nagyon sok zsidóüldözést és antiszemita pogromot indokolt a valóságban az, hogy az eladósodott keresztény nemes vagy uralkodó nem kívánta visszafizetni a kölcsönt vagy a kamatot. Ilyenkor nyilván utólag kitalálták, hogy túl magas az a kamat, amit a gonosz zsidó megszabott (s amit nehéz helyzetben még örömmel fogadtak el), meg különben is ők ölték meg Jézust, hát mészároljuk le őket, és akkor nem kell visszafizetnünk az adósságunkat!

3.) A harmadik körülmény, hogy a középkorban, sőt, nagyon sok helyen a XIX. század végéig is a zsidóknak teljesen megtiltották, hogy földjük lehessen Európában. A föld a feudalizmus legfontosabb alapértéke volt, a gazdaság tulajdonképpeni alapja és fedezete. A zsidókat törvényileg tiltották el attól, hogy földet birtokolhassanak, és mivel jobbágyok sem lehettek zsidóként (a jobbágy mindig a nemes vallására tért át) ezért értelemszerűen nagyon beszűkült a vallásos zsidóság mozgástere. Csak nagyon kevés dologgal volt szabad foglalkozniuk, többnyire lenézett mesterségekkel, mint az uzsora, kamatszedés, kereskedés, házalás, esetleg vendéglátóipar. Ezek a korszakban kb. olyan mesterségnek számítottak, mintha ma azt mondanád, hogy utcaseprő, vécépucoló vagy közmunkás vagy.

A nagy fordulat a reformkorral és a polgárosodással következett be, amikor a bankszakma presztízse megnőtt, a zsidók azon része pedig, aki addig kényszerűségből már századok óta ezzel foglalkozott, hirtelen meggazdagodott és módos, megbecsült (ugyanakkor irigyelt és ezért meg is bélyegzett) polgárrá vált.

Hirtelen a társadalomsokkal szélesebb rétegeinek lett szüksége kölcsönökre, ahogy a polgárság megizmosodott: már nemcsak egy-egy uralkodó vagy püspök kért néha kamatos kölcsönt, de egy vállalkozás beindítója is, azok, akik hirtelen házat vagy később autót akartak venni, sőt, egész céhek, majd később gyárak, üzemek is.

A bankár szakma presztízse emiatt megnőtt, és ezzel párhuzamosan csábítóvá vált a keresztények számára is e korábban lenézett, megbélyegzett, nagyon kockázatos és keveset jövedelmező mesterség. Ezzel párhuzamosan azonnal megindult a zsidók arányának csökkenése is, természetesen a bankárvilágban.

Míg a középkorban bankárkodással, kamatszedéssel csak és kizárólag zsidók foglalkozhattak (egy kereszténynek nemcsak nem illett, de sokszor büntetendő is volt), addig a polgárosodás korától kezdődően egyre több keresztény is erre adta a fejét.

Ma már a zsidók aránya elenyésző a bankszakmában is, de az tény, hogy sokszor még mindig ők a legjobbak. Nem véletlenül: már a szépapjuk ükapja is ezzel foglalkozott, akkor is, amikor nem volt épp divatos szakma. A tudás, a tapasztalat pedig nyilván apáról fiúra száll.

De a mai Magyarországon összességében már alig nagyobb a zsidók aránya a bankszektorban mint bármilyen más polgári szakmában (az ügyvédkedéstől az orvosin át a művészetig vagy tudományos területekig). Az egyetlen terület, amit még ma sem jellemző, hogy zsidók műveljenek, az a mezőgazdaság. Részint azért, mert régen nem lehettek földjeik, városokba, elővárosokba, gettókba, később zsidó negyedekbe költöztek, aminek következtében a földosztások sem érintették őket (zömmel városi lakosság lévén), részben meg nyilván azért, mert az őstermelői mezőgazdálkodás is olyan tudást és praktikákat igényel, ami apáról fiúra száll. A zsidóknál ez a tudás eleve nincs és nem is lehet meg, hiszen az őseiknek tilos volt földet birtokolni, így nagyapó nehezen mesélhette el a kisunokának, mikor kell aratni, szántani, vetni, forgatni, szüretelni, mit kell a kártevők ellen tenni, hova mit érdemes ültetni, mit csinálj, ha aszály van, mit ha folyton lóg az eső lába, stb.

A pénzügyi praktikákat, manővereket, taktikákat viszont meg a zsidó nagyapók ismerték, és tudták elmesélni fiaiknak, unokáiknak, így máig elég jó bankárok szoktak lenni.

Ebből aztán kétféle tévhit is szokott keletkezni: az antiszemita sztereotipiák és túlzások, miszerint a zsidók egyfajta pióca nép, amely nagyon ügyesen kizsákmányol, csak mert rosszak. A másik véglet a zsidóimádat, romantikus filoszemitizmus, miszerint a zsidók valójában mind eleve hihetetlenül tehetségesek és sokkal okosabbak a nemzsidóknál, ezért is van ennyi pénzük.

A valóságban se ez, se az nem igaz. Egyszerűen csak századok óta űznek egy mesterséget (eleinte kényszerből, mert nem is nagyon űzhettek mást), aminek úgy ismerik minden fortélyát, mint mondjuk a szőlővidékek borászdinasztiái a szőlőtermesztését. Az már a zsidók szerencséje, hogy sok évszázadnyi szívás és szégyenkezés után, a polgárosodás következtében hirtelen megnőtt a hagyományos mesterségük presztízse, és ma már nem szégyen, hanem dicsőség vele foglalkozni...