Voltak Magyarországon nem örökletes nemesi címek?

Címek bőven voltak, mert a cím nem rang, hanem rangjelző megnevezés.

Pl. az excellenciás, főméltóságú, nagyméltóságú stb. címeket nemcsak a legmagasabb rangú főurak, hanem püspökök is viselték, akik cölibátusban éltek, tehát semmit sem örökítettek tovább.

A KEGYELMES cím szintén a főnemesi ranggal járt együtt (gróf, báró), de később már viselték az országgyűlési képviselők is a Horthy-korszakban pl., és ők nem örökítették tovább.

A Tekintetes cím szintén független volt a rangtól, a diplomásoknak járt (értelmiség), és nem öröklődött.

A Nemzetes címet automatikusan viselték ugyan azok, akik nemesi rangjuk folytán a Vitéz címet is viselhették (és örökíthették), de azokra a katonatisztekre is kiterjesztették utóbb, akik nem örökíthették tovább nem katona gyermekeikre.

A Nagyságos cím a polgári középosztály tekintélyeinek járt, és elvileg nem örökíthető (nem automatikus az öröklődése), de gyakorlatilag öröklődött, hacsak el nem szegényedett az illető család. A gazdag polgároknak a gyermekeit is nagyságos kisasszonynak, nagyságos úrfinak szólították.

A papsággal járó nemesség sem minden korban öröklődött (az Edélyi fejedelemségben pl. a protestáns papság kapott automatikus nemességet), a papi címek még kevésbé (főtisztelető, nagytiszteletű, főtisztelendő, excellenciás, tisztelendő, tiszteletes, stb.), ahogy a rangok sem (esperes, püspök, kanonok, zsinati atya, stb.)

Voltak viszont ranggal nem társuló címek, amik öröklődtek, így például a székely nemesség címei: a primor és a lófő. A protokollban előbbit a grófi ranggal egyenértékű címnek, utóbbit a bárói ranggal egyenértékű címnek tekintették egy időben. De nem rangok voltak, hanem címek, melyeket örökítettek a tulajdonosaik.