Magyarország megérdemli azt a tényt, hogy fogyjon a népessége hónapról hónapra?

#14-gyel értek egyet.

Először is van olyan, hogy egy ország megérdemel valamit: a rossz döntéseink, a hibáink, önmagunkkal való viaskodás, a széthúzás, sokszor a rossz politikai pártok hatalomra jutása, stb. gyakran olyan dolgok, amikben mint közösség, mindannyian részt vállalunk valamelyest, s így azok következményeit is mint közösség, együtt kell viselnünk. És ezt sokszor meg is érdemeljük.

Sok jó tulajdonságunk van magyaroknak, de sok hibánk is. Nem vagyunk összetartóak, egymás ellen áskálódunk, mindig panaszkodunk, kesergünk, szitkozódunk, káromkodunk, mástól várjuk a boldogulást ahelyett, hogy sokszor nekiállnánk magunk tenni érte, segítenénk a másikat, vagy örülnénk a másik sikerének, stb. Az ilyen viselkedés magában hordozza a bajokat, s így úgymond a "büntetését" is.

Mindazonáltal azt hiszem, a mai kor magyar népességfogyása inkább az elmúlt évszázad "gyümölcse", mintsem a mostani hibáinké. Bár még sokat kell dolgoznunk rajta, szerintem most jó úton járunk, és ha mindenki tesz legalább egy kicsit érte, akkor van rá esélyünk, hogy ez a folyamat megálljon. Sajnos még mindig elég gyakori a hedonista, karrierista életszemlélet, de vannak biztató jelek: egyre többen akarnak házasodni, családot alapítani, gyereket vállalni.

Jóval nagyobb a baj a nyugat-európai országokban, ahol a fiatalok nagy része (ha nem többsége - már nem emlékszem pontosan a statisztikára, hogy Németországban 1/3 vagy 2/3 volt) egyszerűen nem is akar gyereket. Tehát nem azért, mert nincs pénzük eltartani, hanem mert egyszerűen nincs kedvük vele "bajlódni"! Azt sem tudják, hány autóval parkoljanak a 2-3 családi házuk udvarán, hogy hova menjenek nyaralgatni, de gyereket azt nem akarnak. Azt hiszem, ezek a társadalmak saját sírjukat ássák, és meg is érdemlik sorsukat. Lehet azt mondani, hogy nézzem meg, hogy ott bezzeg milyen jól élnek az emberek, itthon meg milyen keveset keresünk, de az a fajta gondolkodás, ami ott megy - más téren is - keservesen meg fogja bosszulni magát, és néhány évtizeden belül. A bomlás jelei már egyértelműen látszanak, és nekik már nincs visszaút.

Nekünk szerintem még van.

Valóban nem néztem KSH adatokat (de nem is az m1 alapján mondtam), a munkatársaim és ismerőseim példájára hagyatkoztam, akik közül csomóan házasodnak, ill. mostanság született/születik gyerekük.

Ilyen módon ez a megjegyzésem valóban erősen szubjektív volt, és jogosan kéred számon a tényekkel való alátámasztást.

Mindazonáltal a természetes fogyás kilencvenes évek vége felé negatív rekordokat döntögető trendje a statisztikai adatok szerint is megtorpanni látszik:

[link]

Az egyes adatok még mindig nagyon rosszak, de nem biztos, hogy érdemes éveket párban összehasonlítani, megbízhatóbbak az évtizedes trendek.

Nagyon fel kell kötnünk a gatyánkat, ha nem akarunk eltűnni, az biztos - azért én remélem, hogy menni fog.