Miért büszke valaki arra, ha egy magyar sportoló jól szerepel?

Már megint a végletekben gondolkodás...

Miért kötelező csak olyannak örülni amitől nekem jobb lesz?

# 16/17     ma 05:45

Ez meg fogalomzavar. Attól, hogy büszke valakinek a sikereire, még nem az ő tollaival ékeskedik.

„Miért büszke valaki arra, ha egy magyar sportoló jól szerepel?”

Mivel egy nemzetbe tartozunk, ez valamilyen szinten összetartozást jelent. Ugyanazon (bár tág) közösség részei vagyunk. Meg az sem egyértelmű, hogy az ember ilkyenkor tényleg büszkeséget érez-e, vagy egyszerűen csak örül?

Miért örül valaki, ha lát egy szép virágot az erdőben? Nem az ő érdeme, hogy ott van a virág...

Egyébként miért zavar ez téged?

De tegyük fel, hogy a kérdés valóban a büszkeségről és nem az örömről szól. Ekkor ugyanígy meg lehetne kérdezni:

Miért büszke valaki arra, amit családtagja, barátja, ismerőse, stb. ért el? Az sem az ő érdeme...

Sőt, a „saját” érdemeid sem csak a te érdemeid, mert mindenhez kellenek a körülmények, volt lakás, ahol lakhattál, volt iskola, ahol tanulhattál, volt étel, amit ehettél, volt bolt, ahol megvehetted a kaját, volt orvos, aki meggyógyított, ha beteg voltál. Egymagadban egy évig sem húznád ki élve... Vagy megnéznélek egyedül egy lakatlan szigeten, ahol mindent magadnak kell megteremteni a semmiből (bár az igazi úgy lenne, ha még csecsemőként kerültél volna oda). Ha azt túléled, az valóban a te érdemed. Minden máshoz kellett a közösség. Innentől miért vagy büszke a saját eredményeidre, amikor egyik sem a te érdemed? Persze minimálisan te is kellettél hozzá, de a közösség és a család támogatása nélkül meghaltál volna nem sokkal születésed után. Illetve ha a szüleid nem töltenek együtt egy romantikus estét, akkor meg sem születtél volna. Mindenbe bele lehet magyarázni, hogy nem a te érdemed. Akkor mi értelme?

„Az kizárólag Hosszú Katintka érdeme.”

Főleg a sportoló érdeme, aki mögött mindig ott áll számtalan támogató. Tehát az ő érdeme, meg az edzőé, meg a családé, akik lehetőséget biztosítottak, hogy sportoljon (pl. a nagyapja nélkül talán meg sem tanult volna úszni, de legalábbis nem versenyszerűen), azoké, akik felépítették az uszodát, ahol megtanult úszni, azoké, akik megszerettették verle a sportot, meg minden sportegyesületé, ahol valaha is edzett, az ott dolgozóké, mindenkié aki valaha is támogatta (bárhogyan). Az orvosé, aki beadta neki a védőoltásokat gyerekkorában, a kamionsofőré, aki az alapanyagokat meg az oltóanyagokat szállította, stb.... A SZURKOLÓKÉ, AKIK BIZTATTÁK. Innentől a szurkoló kicsit magáénak is érzi az eredményt. És ezt a sportolók is általában ki szokták emelni, hogy a szurkolás nélkül nem sikerült volna.

Meg persze minden adófizetőé, akinek a pénzéből épült pl. a kompolexum, ahol az egész eseményt rendezik, vagy akiknek a pénzéből fizetik az olimpikonok életjáradékát, stb... Tehát valamilyen szinten mindenki közreműködött ebben.

„Szerintem a turistákat nem a magyar sportolók vonzzák ide,ha a saját országaik sportolóit jönnek megnézni.”

Igen, de ha kevésbé lennénk sikeresek, és kevés úszó lenne, kevesebb esély lenne arra, hogy nálunk rendezzék a versenyt, tehát más országba menne mindenki megnézni a saját sportolóit.

„agymosásnak nevezték ezt a dokumentum filmben.”

A leírtak alapján inkább az adott dokumentumfilm volt agymosás...

„Mégis az én életem mitől lesz jobb attól,hogy XY sportoló elért egy sikert?”

Ez egy önző hozzáállás.

De egyébként ha XY sportoló sikere boldogabbá teszi a környezetedet (függetlenül attól, hogy szerinted ennek van-e értelme) az rád is pozitívan fog visszahatni. Kedvesebb lesz veled az eladó, buszvezető, főnök, stb. Lesz még egy közös téma, amiről beszélgethetsz emberekkel, ha már meguntátok az agymosásos témát, stb.

Vagy mi az, amitől szerinted jobb lesz az életed?

#15-16-19:

Miután még az előtted szóló mondatait sem tudod helyesen értelmezni, kötve hiszem, hogy a pszichológiában profi lennél (az alapján meg pláne nem, amiket te magad írtál), de mindegy is...

Nagyon sok olyan dolognak lehet örülni, amitől a te életed nem lesz jobb.

Nem örülsz amikor egy ismerősöd elmondja, hogy gyermeke lesz?

Nem örülsz, amikor vmelyik ismerősöd idősebb rokonának jól sikerül egy műtétje?

Lehet soha nem láttad, lehet nem is fogod.

"A büszkeség pejoratív is lehet.

A szerénység hiánya,nagyképűség."

Semmi köze a büszkeségnek a nagyképűséghez. Valós teljesítmény miatt nem kel fejünket lehajtva, "szerényen" majdhogynem elnézést kérnünk. Egy amerikai olimpiai vagy világbajnok teljes nyugalommal ki meri jelenteni, hogy ő a világ legjobbja az adott sportágban, a róla beszélők is, és ezen náluk senki nem botránkozik meg, ugyanis tényleg így van. Miért kéne ezt elhallgatni, vagy szemlesütve, pironkodva, halkan beszélni róla??

#18:

Belemagyarázod. Abban igazad lehetne, hogy a büszkeségnek valóban többféle értelmezése is van, mindazonáltal a "büszke Magyarország" egyértelműen nem nagyképűség, hanem a teljes közösség büszkesége valamire, amit egy tagja elért.

Egyébként a büszkeség egyike a legkomplexebb érzelmeknek, de egyes pszichológusok azon magyarázata, hogy az öröm + méreg kombinációja lenne, semmiképpen sem helyes. Mint ahogy egyes vallásos értelmezése sem, amik összemossák a kevélységgel, önteltséggel, nagyképűséggel.

Ha már kötekedni akarunk, az öröm is (bár szintén pozitív érzelem) ugyanúgy lehetne negatív/pejoratív jelentésű, pl. káröröm esetén (amelyet pl. a büszkeséggel ellentétben pl. a Wikipedia sem mos össze az örömmel, hanem (helyesen) külön érzelemként tárgyalja.

De egyébként nem válaszoltál, hogy miért is zavar ez téged?