Szerintetek érdemes e manapság gyereket vállalni Magyarországon?

Ha arra vársz hogy legyen pénzed , sok év le fog perelni előtted, az életed elillan egy pillanat alatt. :(

Szerintem Magarorszagot aki teheti el kell hagyni, én is ezt tettem.

Nekem van ketto, és boldogok vagyunk, meg szingli kent is. :::)))

Miquel,ez a te életfelfogásod.

Mi az,hogy "megszülik és megadják neki az esélyt az életre"?

Ezt nem gondolod komolyan,ugye?

Ha nekem lenne gyerekem,én igen is mindent szeretnék neki megadni.

"Mindent"-A halálom után nyilván nem tudnám támogatni.

De az alap,hogy legyen egy szép gyerekkora,tehát ne ő legyen a 30 fős osztályból az,aki folyton ugyanabba a ruhába jár,akit kiközösít a többi.

Legyen pénzem magántanárra,ha valamiben gyengélkedik,legyen pénzem továbbtanulni küldeni.

Aztán valamennyi induló tőkét adjak neki.

Az én gyerekem nem lenne rabszolga,aki azt sem tudja minek született meg,csak szenvedni erre a Földre..

16.14

Szóval attól nem lesz "rabszolga" a gyereked, ha mindent -anyagit- megkap, boldog gyerekkora attól lesz, ha nem mindig ugyanabban a ruhában jár iskolába, ha pénzzel fizeted ki a különóráját, amikor "gyengélkedik" valamiben, és ha pénzzel indítod el az "életben".

Nem szeretnék olyan szülőt, mint amilyen leszel.

Hát,az én gyerekem nem fog gyárban dolgozni 3 műszakban, 100 ezerért.

Ha te ilyen sorsot szánsz a gyerekednek,az a te dolgod.

Sajnálom az ilyen embereket.

Az életnek akkor van értelme,ha az ember nem szenved hiányt semmiben,a szép gyerekkor a kiegyensúlyozott felnőtté válás alapja.

Én sosem értettem,hogy minek vállal olyan ember gyereket,aki csak a létminimumot akarja megadni a gyerekének.

Ez egyfajta sanyargatás.

Az ilyen embereknek inkább ne is legyen gyereke,mert az ilyen gyerekekből nem lesz egészséges felnőtt.

2 dolog kerüli el a figyelmedet, kedves 61%-os barátnőm!

Az egyik az, amit #13-as hozzászólásomban írtam, a másik pedig az, hogy neked nincs gyereked. Amíg nincs gyereke, mindenkinek megvannak a maga ideái, hogy mit hogyan csinál-NA, ha lenne. Aztán amikor megvan(-nak), kiderül, hogy biz' az nem működik! Senki sem születik szülői tudással. Azt a tudást saját gyerekeink által szerezzük meg, mint ahogy a mi szüleink is általunk, rajtunk tanulták a szülőség mibenlétét.

Én sem az ujjamból szopom az itt írtakat, hanem saját hibáimon keresztül tanultam meg.

16.35.

Hogy mi milyen sorsot szánunk a gyerekeinknek az egy dolog. Aztán megint más dolog, hogy ők milyen életet csinálnak abból, amit mi tálcán nyújtottunk nekik.

A sajnálatos tény, hogy a kettő szinte semmi összefüggésben nincs egymással. Sőt, még az is elképzelhető, hogy minél több anyagit alájuk teszünk, annál kevésbé lesznek boldog felnőttek.

A legegészségesebb gyerekkor az, amikor a gyerek együtt ÉL a családjával, részt vesz a család életében, hozzájárul a családhoz, és nem csupán használója, haszonélvezője a szülők jólétének. A gyerek nem tárgy, nem bútor, nem dekoráció a szülők életében, hanem alapvető forrása a szülei boldogságának.

Aki ezt máshogy látja, nem szabad, hogy reprodukálódjon. Csak gondja lesz és csalódása, amíg csak él.

És ennek semmi köze Mo-hoz, "manapsághoz", ez csak pszichológiai érettség kérdése. Nem közgazdasági-politikai probléma.

"1., a kislányom mindig 11kor fekszik le aludni,mert meg kell csinálnia a háziját meg meg kell tanulni is. És minden nap új anyagot vesznem,nagyon nehéz! Minden nap elfárad és alig várja,hogy aludhasson. "

nem tudom miért kell össze vissza hazudozni

a valóság miért nem elég érv nektek hazugbolsik?

Ismerek olyan felnőtt 40 éves férfit,akinek gyerekkorában a szülei megadhattak volna mindent.

A szülei külföldön dolgoztak.

Ennek ellenére turkálóból ölztöztették,az osztálytársai leték,kiközösítették.

Ma egy romkupac szerencsétlen,nincsenek emberi kapcsolatai,nincs önbizalma.

A "mindent" meg kell adni alatt nem arra gondolok,hogy több száz ezer Ft-os elektronikai berendezéseket vegyen neki a szülő.

De legyenek normális ruhái,néha legyen pénze a szülőnek,hogy a gyereke társadalmi életet élhessen,tehát elmehessen moziba a barátaival,vagy beülhessenek megenni valamit valahová.

Ne azt érezze a gyerek,hogy ő csak egy nyűg a szüleinek,mert akkor értéktelennek fogja magát érezni egész életében.

A gyereknek meg kell tanulnia félelem nélkül élni,és ehhez kiegyensúlyozott szülők kellenek,akik nem az anyagiakon veszekednek folyton.

Amúgy Magyarországon ma ez a kérdés nem is reális,ugyanis a fiatal felnőttek még maguknak sem tudják megadni azt,amire vágynak.

Albérletbe költözni is lassan luxus lett.

Az meg,hogy a szüleink nyakába vállaljunk gyereket,szerintem nem normális.

Ez lehet nagy igény,de én úgy gondolom,hogy ha családot vállal az ember,akkor azt külön otthonban tegye.

Nem egészséges,ha több generáció él egy háztartásban.

Na meg nagyon elterjedt az a fajta gondolkodás,hogy "nem lakj lakásban,menj albérletről albérletbe a munka után".

Na ehhez a felfogáshoz nem passzol a gyerek.

A gyereknek állandóságra van szüksége,tehát arra,hogy ne 4 különböző iskolában járja ki az általános iskolát.

Van ilyen is a rokonságomban,ahol az egyik kislány még csak 6-os,de 3 iskolába járt már eddig.Szegény gyerek azt sem tudja mi az állandóság,folyton be kell illeszkednie új közösségbe.

Azt sem tartom jónak,ha a szülők külön élnek évekig,évtizedekig,akkor minek él az ember családban,ha sosem látják egymást.

Egyik rokonomnak erre ment rá a házassága,hogy a férj folyton külföldön dolgozott,elhidegültek egymástól.

10-15 évig ment ez.