Ki volt szerinted a XX. Század "legnagyobb magyarja"?

A válasz osztályfüggő:

- a jó diplomával rendelkező, megfizethetetlen géniuszoknak, azok vállalkozó, kulák komáiknak és strómanjaiknak nincs jobb vezető, mint Horthymiki, gr. Tisza István, vagy Orbán Viktor. Paradox, de ezeknél is többet tett ezekért Tamás Gáspár Miklós, Dr. Németh Miklós, vagy Szálasi Ferenc is (így együtt), csak ezt már nehezebb megérteni. Sajnos. Pedig az agyafúrt TGM ugyanazon az oldalon áll, mint a megveszekedett, de őszinte, tragikus sorsú Szálasi Ferkó: az antibolsevista oldalon. Csak ezek éppenhogy nem reprezentáltak.

- még a kétkezi munkásokért és dolgozni vágyó emberekért igazából Kun Béla és Rákosi Mátyás tett a legtöbbet. (Az igazi bolsevikok.)

Kádár (bár nem ez volt a szándéka) csak eljátszotta a szocializmust a többi revízionista politikussal (Hruscsov, Honecker) egyetemben. A proletárdiktatúra feladása már a Sztálin halálával elkezdődött, ennek a következménye volt Nagy Imre kormányzása és az OSE is. De ami 1956-ban nem jött össze, 1988 november 24-én már igen. A Kádár-kor első felében még a szocialista politizálás dominált, de 1980-ban már a népesség fogyása is elkezdődött. 1974-ből való Konrád Gy és Szelényi Iván irománya: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Ettől kezdve nyíltan zajlik a teherviselő rétegek visszaidomítása a megaláztatásba és a nyomorba, a kommunisták kigúnyolása. Az olajválság begyűrűzéses dumával kezdték. Innéttől való a nagyszerű eszme: prolinak válság, entellektüelnek hívság. Hofi az kötelező volt, 1977-től pedig Bacsó tanúját is vetíteni kezdték.

Rákosi és Kun Béla nagyobb áldozatot hozott és sokkal többet tett a népért, mint szegény Kádár, de hát belőlük az oktatás és a propaganda azóta már patás ördögöt csinált. Rákosit már Kádár előtt lejáratták. Pedig 1949-re itt teljes foglalalkoztatás volt. De már az 1946-os társadalmasítások után is nagyobb méltóságban élhettek a dolgozni vágyó embernek, a fizikai munkások, mint 1974 óta bármikor.

5%-ot kap Göncz Árpád, ugyanakkor 80% felett Horthy, vagy a Geszti Bolond, meg a többi veszett despota. Pedig Göncz ugyanazt az értékrendet képviselte, mint a Lovas Tengerész, vagy az a másik őrült, akit a háború poklából hazatért katonák végeztek ki.

Így aztán, ha csupa manager, kulák, megfizethetetlen géniusz, tehetséges üzletember, TV-ben nyerítő diplomás írta volna a fenti kommenteket, azt meg tudnám érteni. De attól tartok, hogy sokkal tragikusabb a helyzet: jól tükrözik a hozzászólások azt a pusztítást, amit az elmúlt 40 év oktatáspolitikája és agymosása a fejekben végigvitt.

Kétségtelen, hogy lennie kellett egy legnagyobbnak is, hiszen véges számú emberről van szó. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy e "legnagyobb" egyben nagy, jó, bölcs, következetes, vagy éppen a hazáért dolgozó ember is volt. Egyébként pedig minden sorrendbe állítási igény előtt tesség megmondani a mércét, a hasonlítási módot. Mert ha nem, mindenki a saját mércéje szerint állít sorba, és annak minden kétségbevonása ostobaság, hiszen aki kétségbe von, nem tudja mit von kétségbe.

Én azt mondanám, a leghatásosabb, azaz a magyar fejlődésre legnagyobb hatás gyakorló emberek 1988-89 körül voltak néhányan, akik egyfelől jobbítani akartak, másfelől ezt az akarást felismerték majd elismerték, ezáltal lehetővé tették. Közülük értelmetlen lenne bárkit nevesíteni.

Az viszont más kérdés, hogy az így megteremtett lehetőségekkel az a társadalom nem kívánt élni (bár ennek is megvan az oka).

"jól tükrözik a hozzászólások azt a pusztítást, amit az elmúlt 40 év oktatáspolitikája és agymosása a fejekben végigvitt."

Igaz is. A te magad példája rá a bizonyság.