A rasszizmus miért akkora nagy baj?

Nem tudom, milyen általánosításról meg rasszizmusról írsz és írnak itt sokan. Az értelmes emberek tudják, hogy pl. a cigányok nem mind ugyanolyanok, egy részük ilyen, egy részük olyan, egyes népek esetében ugyanakkor, így ebben az esetben is bizonyos tulajdonságok gyakorlatilag a teljes populációra jellemzőek. Pl. nem véletlen, hogy olyan kevés cigánynak van diplomája, vagy hogy kutatások szerint a feketék IQ-ja sokkal alacsonyabb, de a bűnözés is sokkal nagyobb egyes etnikumok között. A muszlimok meg pl. képesek lepedőkben járni egész életükben. Mindennek tudomásuk vétele nem rasszizmus, csak tapasztalat.

Az igazi rasszizmus igazságtalan, és az általában a fehér embereket sújtja. A feketék elleni rasszizmusért küzdő Black lives matters vezetője pl. alsóbbrendűnek tartja a fehéreket, és ez teljesen normális sok etnikumnál. Azonban ez a liberálisokat, demokratákat egyáltalán nem zavarja, csak a nemlétező fehér rasszizmus.

#11 na a "ha fehéret diszkriminálsz nem vagy rasszista" a kedvencem meg a kedves BLM, volt egy sztori nemrég hogy pár fekete (bocsi, n-gger, mert aki ezen a szinten áll az nem érdemli meg a "fekete személy" kifejezést) tinédzser élőben közvetítette ahogy egy fogyatékos fehér srácot vernek, kínoznak miközben azt üvöltik hogy dögöljön meg az összes fehér meg olyanokat mondattak vele hogy "utálom a fehéreket" meg "dögöljön meg Trump" majd a médiában olyanokat kaptunk vissza hogy "ezek csak gyerekek elvetették a súlykot" "kids will be kids" "ez nem volt se faji se politikai indíttatású".....

Képzeld el mi lett volna ha 4 fehér teszi ezt egy feketével.

A rasszizmus azért baj, mert ezzel olyan embereket is elítélsz, akik egész életükben becsületes, törvénytisztelő életet élnek és lelkiismeretesen dolgoznak.

Másrészről azonban, ahogy a környezetemben észreveszem a rasszizmusa az embereknek a rossz tapasztalatból fakad és valahogy nem tudom elítélni őket. Lehet itt habzószájjal ordítani, hogy minden rasszistát dobjunk a kútba, de néha nem ártana ha kicsit utána járnának az emberek, hogy az ilyen emberek miért ilyenek. Mint ahogy a kisebbségben élők helyzetét elfogadjuk és megértjük úgy nem árthat kideríteni, hogy egy rasszista miért az ami. Az én környezetemben a rasszizmus mindennapos. Szomorú, de ez van. Olyan helyen nőttem fel, ahol jelentősen elszaporodtak a nem-a-napon-barnult-kisebbségiek és a két kultúra rendszeresen szemben áll egymással. Folyamatosak a verekedések, lopások, betörések, az iskolában egyre több gyereket bántalmaznak a barna bőrű osztálytársaik, akár lelkileg akár fizikailag, a tanárok pedig tehetetlenek, mert ha felemelik a hangjukat, már rúgják is kifelé, rosszabb esetben pedig a nagycsalád még fel is keresi a lakásán és elverik...ez itt nálunk nem egyszer történt meg.

Nyilván az olyan emberek, akik egy gazdagabb villa negyedben jólétben dúskáló környezetben nőttek fel sosem fogják tudni felfogni, hogy a rasszizmus azt nem az ördög küldi fel a pokolból és ülteti az ember fejébe. Az én környezetemben a rasszizmus az elkeseredettségből fakad. Én például egyáltalán nem tudom utálni azt az öreg nyugdíjas bácsit, aki végigdolgozta az életét és a boltból hazajövet arra eszmél, hogy pár barna bőrű egyén kipakolta a lakását, minden pénzét elvitték és a bácsi erre ország világ előtt elhordja őket és a fajtáját minden félének.

Elítélem a radikális rasszizmust, de ebben a mai világban, ahol nincsenek megfelelő szankciók a bűnöző társadalommá avanzsálódott kisebbségiek ellen addig én nem tudom elítélni, akik rasszistának mondják magukat. És az aki nem közöttük nőtt fel és legfeljebb a tévéből vagy a vonathoz sietve lát csak ilyen kisebbségieket azoknak nyilván nem alakul ki negatív kép róluk, de pl, mint én úgy sokan mások közöttük nőttünk fel és egyszerűen elborzasztó, hogy milyen állapotok uralkodnak egy-egy településen.

Előző: Pontosan erről van szó. Az az ember, aki köztük él az úgy ismeri a kisebbségieket mint a saját tenyerét.

Hiába is várnánk el a gazdag német vagy francia politikusoktól (de akár a magyartól is) hogy értsék már meg, hogy az elfogadással csak magunk alatt vágjuk a fát, mert nem lehet nekik megmagyarázni, hogy nem ma született bárányok, nagyon sokan visszaélnek a törvény adta lehetőségekkel és rasszistát kiáltanak, ha valaki esetleg szóvá teszi, hogy azt a kiló kenyeret talán ki kéne fizetni és nem a retikülbe gyömöszölni azonnal, meg nem kéne a saját osztálytársadtól ellopni az uzsonnáját.

Sajnos ilyen az élet, a gazdagok, akik eleve gazdagnak születnek és csilli villi palotákban nőnek fel sosem fogják tudni megérteni, hogy miért káros, ha elszántan védenek egy olyan réteget, amely a médiában ártatlan bárányként jelenik meg, de a valóságban egyszerűen lehetetlen mellettük az élet.

Kivételek természetesen mindig akadnak, ezért is ítélem el a radikális rasszizmust, de azért lássuk be...nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.

Nekem van egy gazdag barátnőm, aki a város elit negyedében nőtt fel, életébe nem volt dolga, de közelről még nem is látott egyetlen kisebbségit, ám ettől függetlenül elszántan védte őket is és a bevándorlókat is. Aztán felköltözött a barátjával a nyolcadik kerületbe. Sosem felejtem el, ahogy mesélte, hogy konkrétan kiábrándult az emberségből amiatt amit ott látott. Azóta nem nem védi őket.

Ennyi emberek. Az életet tapasztalni kell és nem a médiából megismerni, mert az ferdít, de úgy, ahogy nem szégyenli!