Régen a magyarok által megvetett, lenézett Indiához képest már sehol sem vagyunk. Mit szóltok?

Alig szoktam írni :(

Úgy látszik le lettél alázva az india istenítős dumáddal! :D ikszdédé

Ameddig egy Indiai nem tudja miaz a WC vagy a fürdőkád,addig ne mond nekem,hogy sokkal fejletteb az ország.

Lehet, érdemes lenne együtt dolgoznod indiai munkaerővel, s azután dicsőíteni az oktatási rendszerüket és szárnyalásukat. :D Én eddig csak panaszkodni hallottam az európaiakat, akik együtt dolgoznak indiai (vagy kínai) beosztottakkal. Egyrészt a kultúra: "jesszőr jesszőr", mindent megígérnek, mindenre bólogatnak, de csak azért, mert Indiában nem mondanak nemet. Bizony. Ismeretlen a kultúrában, hogy lehet dönteni, nemet mondani, igent mondani. Bemész egy büfébe, kérsz ásványvizet, yes sir, vársz egy hetet és nem kapsz. Mert nincs. De nem fogja megmondani neked és nem tehet róla, náluk ez így oké. Most képzeld el ezt úgy, hogy együtt dolgozol vele... Ehhez jön az, hogy kiadják nekik úgy a diplomát, hogy semmit, de komolyan semmit nem tudnak. Egy dolgot tudnak, de azt is kulturális okokból csupán: angolul beszélni. És ezzel kifújt. Informatikusok, akik nem tudják, mi a programozás. De "yes Sir" és bólogatnak jobbra-balra. Még az igent is úgy jelzik a fejükkel, hogy a saját kultúrád olvasata szerint nem tudsz dönteni hogy most ez igen vagy nem. De nem lehet számon kérni, nem tudsz az általad tanult módon kommunikálni, nem érti mit akarsz. Önálló gondolat nem lesz, mert az felelősséggel jár és esetleg konfliktussal is, amit épp ezzel a jesz szőrözéssel próbál folyamatosan elkerülni. Az utasításokat pedig vagy végrehajtja, vagy nem. Utóbbi esetben meg el se tudod dönteni, hogy azért mert lusta vagy mert konfliktuskerülő. De hát megígérted - mondhatod, de érezni fogod, hogy nem érti. Nincs ígéret, nincs adott szó a fogalomtárban. Nincs egy hajóban evezés, nincs közérdek, kooperáció. Valahogy ússzam meg ezt a napot kényelmesen - ez van. Yes sir.