Akik büszkék erre az országra és nemzetre, azok tulajdonképpen mire büszkék?

"Sok a negatív gondolat, a panaszkodás..."

De ez nem az ország hibája, hanem a tiéd, meg a hozzád hasonlóké. Egy normális embernek eszébe nem jutna, hogy szombat délután ilyen kérdéseken agyaljon, és azt mások képébe nyomja az interneten.

Szóval igen, büszke vagyok az országra, de nyugodj meg, nem miattad. ;)

A nyelvünkre, kultúránkra, történelmünkre vagyok büszke. Arra, hogy fennmaradt ez a nép és nyelv ennyi nehézség után is.

Nekem nincsenek negatív gondolataim, mondjuk nem szeretem a kommunistákat, a liberálisokat, meg a kicsinyes, irigy embereket.

Tenni kell az országért, dolgozni rajta, mindenkinek a maga adottságai szerint. Én sem rajongok mindenért amit a kormány tesz, még soha nem szavaztam a Fideszre, de nálam a hazaszeretetnek semmi köze a napi politikához, akkor sem szerettem kevésbé mikor Gyurcsány regnált.

Mindig az a gond, hogy a te féle emberek ekézik a magyarokat, holott maguk is azok. Te magad vagy a probléma, neked kéne változni.

Ha nem tetszik a hazád, ma már mehetsz, nem gond, mi tart vissza?

"Love it or leave it!" Nem így mondja az amerikai?

Hát arra, hogy minden milyen jó!

Meg van lángos meg pulikutya!

Nahát! Ugye, hogy már mennyire jó?

"A magam részéről, én mindig is a sajátomat részesítettem előnyben."

Ha apám egy alkoholista, kötekedő gyökér, akkor nem fogom őt isteníteni csak azért, mert ő az én apám és nem másé.

Széchenyi büszke volt arra, hogy magyar, és tett is érte. Akkor is az volt, mikor az őrültek házába csukták. A haláos ágyán is az volt. Gondolod, hogy ezt neked el lehetne magyarázni?

Akiket említesz, azokkal kapcsolatban szégyellem, hogy egy nyelvet beszélünk. Az nem a haza, az a hazát megcsúfoló, kirabló csürhe. Az utolsó mondatod is torz gondolkodást mutat. Csak ez tud eszedbe jutni. Neked nyilván a szülőföld sem mond semmit. Sőt, a szülő sem. Nem én fogom elmagyarázni.

#6

"Naggyon" jó példa!!!

Mert, akármennyire is utálod, attól még az apád. És ha megtagadod, akkor is az marad. Ha pedig kikerül az életedből, az pedig különböző pszichés vagy mentális elváltozásokat okoz (neurózis, komplexusok, személyiség zavarok stb.). Na pont ilyennek látok nagyon sok embert.

A nemzethez tartozni olyan, mint az apád fia/lánya lenni, bármilyen is legyen az apád.

Egyébként pedig, csend, lámpafény, Radnóti kötet. Felütöd a Nem tudhatom című versnél és elolvasod. És ha nem érted, akkor elolvasod újra, és ha még mindig nem, akkor újra, meg újra, meg újra. Közben pedig gondolj arra, hogy ha valakinek volt oka nem szeretni ezt a hazát, az pont ő. Mégis ilyen verset írt róla.

Nem szoktam ilyet javasolni, mert olyan intellektuális kioktatás szagú, de most azt mondom, hogy olvass néhány Ady verset a magyarságról, és akkor megérted, hogy a hazaszeretet nem ugyanaz, mint büszkének lenni a hazádra. Nem csak azt lehet szeretni, ami szép és jó.

Mellesleg, tényleg jó példa ez az alkoholista apa dolog. Meg lehet tagadni az ilyen szülőt, és teljesen jogos, de az ember szívében egy hatalmas űr keletkezik utána...

Rád biztos nem büszkék! :P

Miért is kellene? Nincs rá ok. :)