Igaz, hogy Magyarországon ma annyi pénz van, hogy mindannyian kényelmesen meg tudjunk belőle élni?

#10

Ha a sormunkás így ki tudta csinálni azokat a cégeket, hidd el, ott sokkal feljebb voltak gondok. Megkockáztatom, simán a legfelső szinten elvállalták a gyártást, amire nem volt kapacitás (nem csak ember, eszköz és anyag sem), aztán ráterhelték az alsóbb szintekre, hogy mindegy hogy, de legyen kész.

Szép mese ez is, de nagyon látszik, hogy csak a szalag mellől látod egy cég működését.

Csak egy kis kiegészítés:

Van egy vállalkozó. A cége 1200 millió forintot ér. Az összvagyona 1400 millió forint. Ebben a vagyonban benne van a cége is. Ha te neki ezt az 1400 millióját akarod igazságosan szétosztani, akkor már NEM A PÉNZEKHEZ fogsz nyúlni.

Nem vagyok ebben "szaki", de azért azt elmondhatjuk hogy nem olyan egyszerűek a dolgok hogy kettőt csettintünk és akkor mindenki jól él. Ezt nem lehet kivitelezni. A kommunizmus a privatizációval ezt célozta meg. Házakat, magántulajdont sajátítottak ki. Hiába hogy te csak a számbeli hatalmas összegeket látod hogy Csányinak hány száz millája van, ez nem biztos hogy mind megfogható pénz. Szóval már ott tartunk a kommunizmus eszméinél. Ez a rendszer meg nem volt fent tartható. Mindenütt megbukott. Az MSZMP-nek bőven 1%-alatt van a támogatottsága. A Robin hoootkodást nem lehet kivitelezni, csak diktatúrával. Mert az emberek magánjogát el kell venni, mert erőszakkal kell "egyenlőséget" csinálni. Ez természet ellenes. Dühöt vált ki az emberekből, és végső soron senkinek nem lesz jó. Nyugodt, kiszámítható, stabil világ, mégis olyan szar benne élni, hogy akinek volt része benne, nem kíván repetálni belőle.

Szerintem nem ilyen irányzatba kell gondolkozni. Egy ember nem akkor lesz boldog ha ugyanannyi pénze van mint a többi embernek. Ha Magyarországon meg tudna élni tisztességesen a takarítónő is, nem lenne szükség az egyenlőségtételre. Ő elégedett lenne a kis házával/lakásával, lenne pénze hobbira, nyaralásra, ételre, italra.

11! A mesékben te hiszel nem én! De azért örülök, hogy elismered, hogy én legalább megpróbálom megérteni a vállalatok működését míg te meg sem próbálkozol vele, csak fölteszel Rémusz bácsi meséit a versenyszféráról és idézel belőle. Ez kettőnk közt a különbség.

Talán egyszer ha kihúzod a fejedet a homokból és elkezdesz holisztikusan szemlélődni -mondom egyszerűbben: az egész több mint csupán a részek összessége, tehát a világ nem egy bazi nagy lego, akkor majd elkezded átlátni a dolgokat. Mondjuk nincs sok illúzióm, aki egyszer ráállt az ilyen önigazoló drogra az nehezen jön le róla.

Meg ne haragudj, de szerintem többet tudok én vállaltirányításról könyvelésről vagy épp kutatás-fejlesztésről mint te, már az, amilyen naivsággal írsz ezekről a területekről nagyon árulkodó...

Dehogy tudok én mindent! Viszont nálad biztos többet, minden viszonyítás kérése, ha nem egy ötéves csillogó szemével néznéd a világot, ahol minden fekete-fehér, és csúnya gonosz mindig bűnhődik a jó meg elnyeri méltó jutalmát, már az is nagy eredmény lenne, de nincsenek illúzióim.

Mentségedre legyen mondva, én is túl voltam a huszonötön, meg az első két munkahelyen, mikor úgy elkezdtem rájönni, hogy mekkora átverés ez az egész a tanulásról meg arról, hogy nagyobb felelősséget vállal valaki, és ezért jár a több pénz.