Sokan miért csodálkoznak, hogy a fiatalok kivándorolnak?

Szerintem sem csodálkoznak. Azzal is egyetértek, hogy megértik a távozást. De te félreérteted. Nem csodálkoznak, hanem szomorúak. Itt van egy jó kis ország, és a tetterős fiatalok ahelyett, hogy rendet tartanának benne, itt hagyják. A szomorúság oka, hogy vajon miféle ember az, aki ha problémát lát, nem megoldja, hanem megfutamodik előle.

De elmondom, miféle ember. Sok vonatkozásban tudatlan. Például abban, miképpen kell egyes dolgokat jól kezelni. Sok vonatkozásban gyenge. Például nem jön rá, hogy egyedül mindig nehezebb, néha lehetetlen is. Mindig, nemcsak ami miatt megy. Összegezve egy szegény egoista ember, akiben a bölcsesség akkor érik be, amikor már nem tud mit kezdeni vele. Ettől szegény.

"A szomorúság oka, hogy vajon miféle ember az, aki ha problémát lát, nem megoldja, hanem megfutamodik elől"

Az Y generáció közepe és a Z generáció. Mostani egyetemisták, akárki, sorolhatnám. Változik minden, ahogy ez is. Legalábbis Magyarországon.

Senki nem akar politikába beleavatkozni, senki se akar kevés pénzért dolgozni.

Míg a Kádár-korban az emberek többsége 18 évesen már dolgozott, 5-6 év alatt összespóroltak egy telekre, kis házra valót. Ha jól ment nekik talán még egy balatoni nyaralójuk is volt. De ennyi. Akkor sokkal kevesebb embernek fordult meg a fejében a multikultúra.

Most már ilyen nincs. A fiataloknak ha valami nem tetszik, akkor nem csinálják, ilyen egyszerű. Nem egy olyan egyetemista társam van akivel szívóztak a munkahelyén és másnap már be se ment, kereste a következőt. És őszintén? Ki akar bérminimumért dolgozni? Vagy 250-300 nettóért jobb esetben Magyarországon diplomával? Megsúgom nem sokan, ahogy én sem. Ezért választjuk külföldet, mert relatívan jól szeretnénk élni, olyan munkát végezni amit szeretünk. Rövid az élet és nincs idő arra, hogy az életemet feláldozzam az országért, cserébe havonta azon izguljak majd, hogy megtudok-e élni. Lehet nagyok az igények, de ez van. Ez a mai világ.