Nagyon nem kedvelem a magyarokat, de imádom Magyarországot. Van valaki még így?

#11

Én egyik sem vagyok, de mégis gyűlölnek.

Mivel rendes ember vagyok és megpróbálok rendes lenni mindenkivel, olyanokat aggatnak rám, hogy "nem erre a világra való" meg "semmi az a gyerek!"

Ez a magyar kultúra. Aki nem keménykedik, nem játssza az agyát, nem teszi magát, hogy ő mekkora tökéletesség, az egy nagy senkinek számít.

Ez kell ide? Igen. Sajnos ebbe az országba ez kell.

#13

Magyarok ezek...

14...és kérdező.. Ember nélkül nincs ország, város,falu, közösség, társaság, igazi emberi élet sem. Egy ember? lakatlen szigeten? Figyeld meg az egyik legszebb hazaszeretetről szóló versben mennyi személyesség emberhez kötődés van a tájleírásba szőve. Együtt van az:

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;"

-gépen száll fölötte, vagy gépen virtuálisan játszik hiányzik a bensőséges emberi élmény

"az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,"

- az embert, a dolgozó, szenvedő, terheit cipelő embert látja

"s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,"

[link]

Csodálatos költőink vannak, összeköt minket a gyönyörű költészetre különösen alkalmas titkos nyelvünk. Weöres Sándor verseit csak mi értjük, ritmusait, játékát a nyelvvel- ez is összeköt minket.

Azután József Attila. Milyen mély és igaz, örök igazság van verseiben. Hazám

[link]

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve

láncon - nekem ezt nem szabad!

Költő vagyok - szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjak szépet, jót - nekem

add meg boldogabb énekem!