Mi lett volna, ha 56-ban Nagy Imre mellé áll a komplett lakosság a függetlenségért?

Néha nagyon nem értek egyet HakapesziM-vel, de most igen. Szinte minden egyes szavával.

Még egy kis adalék:

Kádár azzal mentegette magát, hogy ő a legoptimálisabb megoldást választotta '56-ban. Tekintve az erőviszonyokat, ez még abszolút értelemben akár igaz is lehet, de egy cseppet sem változtat azon, hogy ő fegyveres puccsot hajtott végre a törvényes kormány ellen, ráadásul idegen segítséggel. Ez bizony jócskán kimeríti a hazaárulás fogalmát. Hogy a "legjobbat hozta ki" a körülményekből? Hát, ha az elvtelenséget, az árulást, a hatalom megszerzését külső segítséggel így hívják, akkor biztosan a "legjobbat hozta ki". Én abban a rendszerben voltam fiatal, akkor végeztem el a katonatiszti főiskolát, akkor tettem esküt a hazám védelmére, és már akkor is úgy éreztem, hogy a becstelenség nem összeegyeztethető egy vezetővel, sem katonai vezetővel, sem politikai vezetővel. (Mostmár jóval öregebben belátom, hogy naiv voltam, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy sokan nagyon jól együtt tudnak élni ezzel.)

Nem tudjuk, mi lett volna, ha valami másként történik.

Csak tippelek: a szovjetek semmiképpen sem engedték volna, hogy az egyik csatlós államuk függetlenné váljon, tehát mindenképpen lerohanták volna Magyarországot - természetesen "legalizálták" volna azzal, hogy a Varsói Szerződés értelmében nekik joguk van ehhez.

Vagyis ugyanaz történt volna, mint '68-ban Csehszlovákiában, vagy ami Lengyelországra várt volna a '80-'81-es években, csak addigra már kezdett ingadozni a Nagy Testvér...

Nincsenek illúzióim, az '56-os forradalmat a Szovjetunió mindenképpen vérbe fojtotta volna.

Csak a saját nemzeti önbecsülésünk lenne más, ha egy elbukott forradalom után nem egy puccsista irányította volna az országot 30 éven keresztül...

Pedro

Mi lett volna?

A szovjetek megtorlásként még nagyobb sereggel jönnek, a szomszédainknak pedig szólnak, hogy támadjanak ők is és szétosztják köztük Magyarországot. Az engedetlen magyarságot így beolvasztják a szláv tengerbe.

Tudod kihez hasonlit egyebkent Kadar ebben? Kapaszkodj meg de Ferenc Jozsefhez es Horthyhoz.

Egy forradalom verbefojtasaval kerult hatalomra mindharom (1848, 1918-19, 1956), de kesobb az eltelt evek alatt a gyeplo lazitasaval es konszolidacioval elfogadtattak magukat a neppel.

Persze ezt a harom embert senki se szokta egymas melle allitani, mivel ki-ki egyik-masik oldalrol nezi a dolgokat, de a tortenelmi parhuzam megvan.

Azt ne felejtsd el, hogy Kádár már korábban, a Rákosi rendszer alatt is - belügyminiszterként - kőkeményen a bolsevista elnyomók közé tartozott. Erről ritkán esik szó: Kádár már Rákosi alatt is vezető kommunista volt.

A kérdés nem úgy merül fel, hogy Nagy Imre vagy Kádár és ki akart jobbat. Kádár egy tanulatlan ember volt, még oroszul sem tudott, a gazdái nyelvén, semmihez nem értett, semmihez nem kötődött, aki emlékszik rá: magyarul is hibásan beszélt: "a szocializmus út - ján, nem úttyán, ahogy ejtjük, hanem út - ján". Egy normális országban, normális rendszerben nem lehetett volna vezető.

'56 megmutatta, hogy nem mehet úgy tovább mint addig, jó karrierista módjára a győztes mellé állt és megalkuvó módon megtartotta a hatalmát a végsőkig, szenilis vénember koráig, tett engedményeket ezekben az évtizedekben, ez nem vitás. De csak azért, hogy hatalmon maradhasson.

Nagy pedig - aki jóval műveltebb ember volt, magyar ember, a nép fia, szemben a zabigyerek, munkakerülő Csermanekkel szemben - felismerte a történelmi idők jelentőségét és a hazája, népe mellé állt. Kommunista volt, ismerte a rendszert pincétől a padlásig, nem lehetett kétsége mi lesz a büntetése.

Nem kért kegyelmet.

Magyarsága, embersége sarkallta erre, arra, amire Kádár emberileg nem volt képes. Az utókor pedig majd eldönti (eldöntötte) kinek a neve cseng majd jobban a magyar történelemkönyvek lapjain.