Mi lett volna, ha 56-ban Nagy Imre mellé áll a komplett lakosság a függetlenségért?

"Kádár meg egy ejnyebejnyét csinált az egész forradalomból és a magyarság meg sikeresen túlélt."

Kádár tagja volt a Nagy Imre kormánynak, amit elárult a hazájával egyetemben. A megtorlások során több száz, többségében munkásfiatalt akasztottak fel. Ez nem volt ejnye - bejnye, a korai Kádár korszak igen erőszakos volt.

Amúgy meg ilyen alapon amit vázolsz, ne lázadjon soha senki, semmi ellen, mert mi van ha még rosszabb lesz? Ezen a gondolatmeneten maradva minden forradalom felesleges lenne.

Forradalmak akkor törnek ki, mikor a nép elégedetlensége elér egy kritikus határt, már úgy érzi, nincs veszteni valója. Így volt '56 - ban is. Negyed millióan a lábukkal szavaztak.

Olyan soha nincs hogy valaki mellett ott van a "komplett lakossag".

Az, hogy az oroszok beavatkoznak Hruscsov dontesen mult es az utolso pillanatig nem lehetett tudni hogy mi lesz. Kadar probalta menteni a menthetot, ha nem o lett volna hanem pl Biszku, vagy mondjuk Gero, sokkal durvabb megtorlas lett volna.

"Tehát Nagy Imre eleve rengeteg embert küldött volna a halálba egy álom miatt."

Gondok vannak itt.

Nagy Imre nem küldött senkit, sehova. Ő kommunista volt, sodródott az eseményekkel egy darabig, de volt egy pont, amikor a népe mellé állt.

Gondold el mit élt át ez az ember, mikor a sokszor lejátszott november 4. - i beszédét mondta: "csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van, a szovjet csapatok, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt".

Nagy Imre igazi kommunista volt, mindent annak a rendszernek köszönhetett, kint élt sokáig, hitt az eszmében.

Csak mikor látta, hogy a szovjet elvtársai a népére rontanak, a népe mellé állt, egy percig sem lehetett illúziója, mit fog kapni ezért.

Igen, álom volt, független Magyarországot akartak, ugye, mekkora dolog? Ne essünk abba a hibába, hogy a mai ismereteink alapján ítélkezünk. A forradalom GYŐZÖTT. De november 4. - én visszajöttek az oroszok még nagyobb erőkkel és leverték. Elmozdították a törvénye magyar kormányt (aminek Kádár is tagja volt). Ez voltaképpen egy puccs volt, idegen fegyveres erők segítségével - hazaárulás.

És Kádár ehhez a nevét adta, élére állt, kiszolgálta a szovjeteket és kiszolgáltatta hazáját. Nagy Imre meg belehalt, koros, megtört emberként végezte akasztófán a törvényes magyar miniszterelnök.

Igen, lett volna esély, akkor hittek benne, hogy lehet. Ha nem hinnék az emberek, akkor sosem lenne forradalom, nem lett volna '48 sem.

Egyébként volt eredménye: pár hétig az egész világ Magyarországra figyelt, nagyon sok nyugati kommunista akkor ábrándult ki az elveiből, komoly csapás volt ez a kommunista eszmének. Ugyanis a kommunista történetírással ellentétben a harcolók, kivégzettek túlnyomó többsége munkásfiatal és egyetemista volt, nem pedig az egykori "elnyomók".

'56 - ban jött rá a világ, hogy a legnagyobb elnyomót úgy hívják: szovjet rendszer.

"Veszteni való mindig van és ezek szerint több millió úgyis értékelte hogy van veszteni való."

Teljesen természetes, és máshol a világban is így szokott lenni, hogy a nagy többség kivár, elbújik, amikor hasonló krízis van. Ma is, Szíriából kb. 2 - 3 millió ember elmenekült - a többség mégis otthon maradt, akármilyen válságos a helyzet.

Azok mozdulnak meg a forradalmak során, akiknek kevesebb a vesztenivalója, nem tehetős, nem túlságosan képzett, egyedülálló, vagy olyan fiatal, aki nem érzékeli, nem mérlegeli a következményeket.

Egy 40 éves, családos ember - én az vagyok - hatszor meggondolná, hogy molotov koktélt dobjon egy felé robogó tankra, míg egy bohó 16 éves megtette - és sok meg is halt.

De ez mindig így volt a történelemben, mindig a fiatalok álltak a barikádokon, Petőfiék idejében is.