Igaz az elmélet hogy a románok az ókori rómaiak leszármazottai?

Tudom hogy nem leszek nepszeru a valaszommal, de valoszinuleg tenyleg az okori romaiak leszarmazottai a romanok. A roman nyelv alapszerkezete a latin, leginkabb a del olasz nyelvjarasra hasonlit, amire jottek meg macedon es alban szavak es hatasok. A 19. szazadi roman nyelvujitas elott egyertelmuek ilyen alban/latin/szlav kevereknyelvnek szamitott, a nyelvujitas utan kerult bele rengeteg latin szo, leporolt regi roman szavak.

Erediteleg a roman valoszinuleg egy Del Italiabol szarmazo nep lehetett, ami a romai kolonizacio utan kerulhetett at a Balkanra. Kesobb magaba olvaszthatott illir, trak, alban es egyeb elemeket, aztan a Kozepkor elejen szlavokat is, ez a keverek nep (vlach vagy olah) volt amelyik a 13. szazadban letelepedett Havasalfoldon es Moldovaban, ahol az itt elo nagy szamu kunokkal szinten elkeveredtek, igy alakulva ki a mai roman nep (sok romannak vannak azsiai vonasai). Tehat az eredeti romanok igen a romaiak leszarmazottai, de viszont a dakokhoz semmi kozuk: 1. a dak nem latin nep, nem is latinul beszeltek 2. a romai legiok a dakokat az utolso szalig kiirtottak, a helyukre romaiakat koltoztetve 3. a dakok es romanok kozott olyan nagy az idobeli es terbeli tavolsag hogy semmi bizonyitek nincs erre a kapcsolatra.

Kedves előző. A világpolitikában nem erkölcsök szerint történnek az események, hanem érdekek szerint. Felesleges sírós kisgyerekként mutogatnunk mindig valakire, hogy ő is elárult, ő is aljas volt stb.

Igen, a románok elárulták a szövetségeseiket. Arra mozdultak mindig, amerre saját érdekeik megkívánták. És megvannak mai napig, ráadásul hatalmasabbak, mint valaha - ez alatt azt értem, hogy jelenleg, ha Ukrajnát nem tekintjük, a régió legnagyobb működő állama.

Mi magyarok hajlamosak vagyunk lenézni őket azért, mert sikeresen érvényesítették a politikában saját érdekeiket - míg mi ezt legritkább esetben csináltuk sikeresen (mai napig kísérti ez nemzetünket). Én inkább elismerem, hogy amit tettek, az azon a porondon igen is megállta a helyét. Mert míg mi tetszelegtünk az Európa, kereszténység, szabadság, és hasonló fogalmak védelmezőinek szerepében, s csatatérről-csatatérre véreztünk s fogytunk el, ők békeköveteket küldtek az ellenségnek, és az erdőségekben megbújva várták a vész elmúlását. És az utókor őket igazolta.

Kedves 14-es.

13-as voltam.

Elolvastam, amit írtál. Egész jó. Emberszeretet van benne. Jó dolog az.

Nem irigylem őket, amit tettek az nagyon embertelen, mocskos dolog volt. Nem őket minősítem, a tettüket.

Beszélek olaszul és románul egyaránt.

Nyelvészetileg a román legközelebbi rokonai egyrészt a Balkán-szerte (Horvátországtól Görögországig minden országban) jelen lévő latin mikronépek, melyek többféle néven futnak (arománok, meglenorománok, isztrorománok, vlahok stb.);

másrészt pedig, egy lépéssel távolabb, a dél-olaszországi nyelvjárások, leginkább a szicíliai (sicilianu), pugliai (pugliese) és nápolyi (napuletanu).

Ha térképre vetjük a fentebb említett balkáni latin nyelveket (pusztán az egyszerűség kedvéért, a szakmaiságot részben mellőzve nevezzük most őket balkáni vlahoknak) és a három délolasz regionális nyelvet, azt látjuk, hogy a balkáni vlah nyelvek elterjedése egy egyenes csatornát jelöl ki a mai Románia területétől Dél-Albánia és Északnyugat-Görögország területéig.

(Extra megjegyzés: cirka száz évvel ezelőtt, a szélsőséges görög nacionalizmus előtt még ezen a területen egy fél megyényi terület volt olyan arányban aromán beszélő, mint ma amennyire magyar nyelvű a Székeylföld Románián belül.)

A fentebb említett dél-albániai és északnyugat-görögországi terület pedig kevesebb mint 100 km-re található Olaszország délkeleti csücskétől (Puglia megye, Lecce város környéke).

Római történelemből tudjuk, hogy amikor a Római Köztársaság időszámításunk előtt (kb.) 220 és 160 között több háborút vezetett a Balkán meghódítására, és fokozatosan területeinek feladására kényszerítette a korábban a területen élő illíreket, a hatalmas kiürült területekre (a rómaiak komoly népirtást vittek végbe, mely elől aki tehette, elmenekült, és soha nem tért vissza) a Római Köztársaság Itália túlnépesedett mezőgazdasági területeiről kolonizált népességet. Mivel a legtúlnépsedetebb terület az akkori Itáliában éppen a dél, tehát a mai Nápolytól délre fekvő terület volt, ezért a mai Albánia és környékének területére épp a mai dél-olaszországi megyékből vittek tízezreket át hajón. Ők lettek az új balkáni provinciák első helyőrségi katonái, államigazgatási felügyelői, iparosai és földművelői.

Az, hogy a mai román nyelv és legközelebbi rokonai, a balkáni vlah nyelvek sokkoló hasonlóságot mutatnak a szicíliai, nápolyi és pugliai nyelvekkel, megerősíti azt a feltételezést, hogy a mai románok ősei a Római Köztársaság idején Illíriába kolonizált dél-itáliai latinok voltak.

(Megjegyzés: Valaki mondhatja most, hogy az egész olasz nyelv is nagyon közel van a románhoz, ami igaz is, ám mind nyelvtanilag, mind szókincsileg az említett délolasz regionális nyelvek nyelvészetileg sokkal közelebbi kapcsolatot ápolnak a mai sztenderd románnal, mint a mai sztenderd olasz a sztenderd románnal.)

Számos kulturális hasonlóságot is találtak tudomásom szerint a délolaszok és románok között, de ez nem szakterületem, úgyhogy ezt nem merem annyira biztosra mondani.

Remélem, sikerült pár új infóval szolgálnom. Csodálatos történelmük van nekik is, akárcsak nekünk, magyaroknak. Óriási nagy kár, hogy a román történetírást mai napig a Ceauşescu-féle nemzeti kommunizmus idejének történetírási szemléletmódja határozza meg, melynek középpontjában a dákoromán kontinuitási elmélet áll. A románok a rómaiak leszármazottai, efelől nem is lehet kétség, de nem a dákokon, hanem az itáliai latin népességen keresztül. Nagyon bízom benne, hogy megérjük, hogy ezt a román történetírás is felkarolja.