Mi lenne a reakciótok, ha?

Először is veszettül meglepődnék, és keresném a kandikamerát. Miután megtaláltam pedig, jót röhögnék az egészen a stábbal együtt. :-)

Viccet félretéve:

Semmi. Kérdésekre üres lózungok, félrebeszélés meg magyarázkodás menne. Ahhoz meg elég bekapcsolni a propagandadót, ha arra lennék kíváncsi.

Ez ugye azt jelentené, hogy a tüntetés "nyerő" helyzetben van, mert muszáj szóba állnia velünk.

Ez esetben, ha én lennék a tüntetés szervezője (vezetője, vezető csoport tagja vagy nem tudom mi szokott lenni) meghallgatnám amit mond vagy ajánl, de kőkemény tárgyalópartner lennék nagyon minimális egyezményekkel és én diktálnám a feltételeket. Mindeközben árgus szemekkel figyelném, hogy valóban változtatni akar és nem csak a hatalmon maradás a cél, illetve, hogy mi a garancia hogy a kívánt "reform" (nevezzük így) megvalósul. Ha csak a lehetősége felmerül, hogy nem kínál érdemi változást folytatnám a tüntetést míg el nem éri a célját.

Ha csak egy ember lennék a tömegben ugyan ezt várnám el a követektől.

Ha pedig az érzelmi reakcióra vagy kíváncsi,egy pillanatra biztos megcsillanna a tekintetemben az "Ez az! Most megvagy!" érzés, de egyébként utána semleges kő arc, mert az nem tényleges eredmény lenne, csak részleges.

Egy delegációt felhatalmaznék a tüntetők közül, akik később, egy megbeszélt időpontban tárgyalnának vele médianyilvánosság előtt.

Egy tüntetés nem alkalmas arra, hogy komoly megbeszélés színhelye legyen.