Ha Petőfi Sándor ma élne, akkor Jobbikos lenne?

Hagyjuk az elfogult hazudozást a Jobbikról (náci, burzsoá, stb.). Én is nemzeti radikálisnak gondoltam volna Petőfit, csodálatos, hazafias verseket írt, megírta Az apostolt, harcolt és meghalt a szabadságharcban. De sajnos nem így volt. Nem ismerem pontosan a nézeteit. Széles körökben ismert ugyan egy-két antiszemitának nevezhető idézet tőle, de a zsidókérdésben is roppant liberális álláspontot képviselt, ezért nem olyan biztos, hogy egyáltalán jobboldali lenne, nemhogy radikális, mint pl. akkori eszméi alapján Széchenyi.

"Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd.

Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok fel! E kettő ítéljen fölöttetek.

Ök nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így ők dobtak először sarat március 15-ikének szűz zászlajára!

(...)Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt?

S miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek őket üldözni itt minálunk? Hullott egy csepp véretek e földre, midőn a hazát szerezték, vagy midőn oltalmazták? nem; ti jött-ment emberek vagytok...

(...)De legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett nehány zugprókátor, kik most széltire prédikálnak a zsidók ellen, s a ki az igazság mellett szót emel, arra a megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegetve."

Egy kortársa ezt írja:

"...a pesti polgárok nem akartak a maguk soraiba zsidókat venni fel. Az ellenszenv, a fájdalom, az ifjúság körében is nyilvánulván, (...) az uri-utcai Pilvax- (...) kávéházban heves vitákra adott alkalmat."

"A nagyszámmal együtt lévő ifjak éljenzéssel üdvözöltek körükben. De alig lépett az egyik tekeasztalra a népszerű költő, s kezdte fejtegetni a szabadság és egyenlőség nagy elveit, (...) száz meg száz torokból felhangzott a jelszó: nem kell zsidó! Hiába igyekezett a szónok, akit egyébiránt bálványozott az ifjúság, ezen elfogultságot eloszlatni, minden mondatra csak az lett a felelet, hogy: »nem kell zsidó!«

Petőfi bosszankodva leszállott a szószékül használt tekeasztalról.

Utána én próbáltam szerencsét, de az én szavaimra is ugyanazon kiáltás hangzott vissza.

Kedvetlenül hagytuk ott a kávéházat, Petőfi meglehetős kemény kifejezésekkel élvén azok ellen, akik még a haza védelmére sem akartak egyesülni a másvallású honfitársakkal."

"Egy kortársa ezt írja:

"...a pesti polgárok nem akartak a maguk soraiba zsidókat venni fel. Az ellenszenv, a fájdalom, az ifjúság körében is nyilvánulván, (...) az uri-utcai Pilvax- (...) kávéházban heves vitákra adott alkalmat." "

Jajj.. Az elmaradhatatlan zsidózás! Már vártam mikor tör elő belőletek.. Nektek jobbosoknak ez az állandó vesszőparipátok. Vicc az, hogy a nemlétező magyar tőkéből, nem sok nagy gonosz zsidó multit lehetne felváltani, mert hőn szeretett jobboldali vezéreitek azt már idő előtt magukévá tették. De hát csak így tovább..

"Ja persze, a liberálisok azt hiszik, hogy ő csak is libsi lenne.

Hát nem. Petőfi egy hazaszerető ember volt, aki a hazája szabadságáért küzdött. "

Nem azért hiszem, hogy Petőfi liberális lenne, mert én is az vagyok, hanem mert magyar mesterszakos vagyok, és többet tudok Petőfiről, mint amit irodalomból tanultál. Petőfi volt az első magyar celeb, imidzsét Vachot Imre szó szerint kitalálta. Pl. Petőfi egy pohár alkoholt nem tudott meginni, az összes piálós borverse hazugság, az imidzs az, hogy forradalmi lelkű, iszogatós, nőkért rajongó, de tisztességes fiatalember.

Petőfi természetesen szerette Magyarországot, de A francia forradalom története volt a kedvenc könyve (verset is írt róla), a felesége nő létére könyveket fordított, hozzáment egy férfihoz, akit a szülei nem engedtek neki (és ebben Petőfi szabad döntést hagyott neki), saját korában a felesége tulajdonképpen feminista volt, és Petőfinek nem volt ez ellen ellenvetése. Nem akart elnyomást Mo.-nak, de ettől még érdekelte a népek összefogása stb. Csakhogy nem elnyomva. Az anyja nem beszélt magyarul, Petőfi maga pedig tolmács volt a szabadságharc kezdeti éveiben (ő tudott beszélni a lengyelekkel és Bem apóval). Megpróbált indulni a választásokon, de elkergették. Szerintem ha ma élne, sehova se tagozódna be, hanem megpróbálna egy önálló pártot létrehozni. Én szeretem Petőfit, de azt is gondolom, hogy egy álmodozó volt, némileg felelőtlen is, nem tudjuk, hogy pl. 30 évesen mit gondolt volna, vagy 50 évesen.

Petőfi a magyar, népi művészetet nagyon pártolta, ez tény, de a művészet és a politika nem függ össze.