Azok a magyarok akik a hidegháború idején távoztak nyugati országokba azok vissza jöhettek biztonságban 1989-ig?

Nem jöhettek vissza.

A Kádár-rendszer nem szerette a disszidenseket.

De amúgy sem értem, hogy minek akartak volna idejönni.

A Kádár-rendszerben is jöttek nyugati látogatók/túristák Magyarországra és semmi különbség sem volt aközött, hogy "igazai" külföldi volt, vagy "külföldre szakadt hazánkfia", ahogy akkoriban nevezték öket.

Még véletlen sem tartóztatták le öket, mert egyrészt pénzt hoztak, másrészt mivel külföldi állampolgárok voltak, igen komoly bonyodalmak lettek volna belöle.

Akkor tudtak visszajönni, amikor már állampolgárságot szereztek ott ahová kiköltöztek. Akkor is csak turistavízummal, és a legtöbbjüknek jelentkezni kellett a rendőrségen az itt tartózkodásuk alatt időnként.

Sokukat figyelték közben hogy kivel találkozik, mit csinál, merre jár.

"Szóval akkor semmi bajuk nem esett? Rendben. De szerintem ha kivégeztek volna egy külföldit akkor semmi se lett volna, Észak-Koreában is a közelmúltban több nyugati embert vittek kényszermunkatáborba."

Mivel 60 éves vagyok, ezért tapasztaltam, hogy semmi bajuk sem esett, söt nagy örömmel fogadták öket, mert "valutát" hoztak az országnak. Annak idején rengeteg humorista viccelt arról, hogy a visszalátogató egykori disszidensek milyen nagy becsben vannak, csak azért, mert nyugati állampolgárok, és így hasznot hoznak az országnak.

Ha meg akkoriban kivégeztek volna egy külföldit, aki egy nyugati állam polgára, abból igencsak nagy diplomácia bonyodalom lett volna, már az is okot adott ilyesmire, ha netán valamiért (jogosan) letartóztattak egy nyugati állampolgárt. Hosszabb ideig tartó tárgyalások kellettek ahhoz, hogy ezt egymás közt a két állam le tudja rendezni.

Észak- Koreában meg egész másmilyen rendszer van, mint akkoriban Magyarországon volt.

A rokonaim egy része az 1956-os események utáni fejetlenséget használta ki; átszöktek Ausztriába, majd továbbálltak Svájcba. A rokonok egy része ott maradt (Lausanne-ban élnek mind a mai napig), a másik része pedig Kanadában talált új otthonra.

A Kádár-rendszerben viszont bátran haza tudtak jönni látogatóba (a svájciak sűrűbben, a közelség miatt). Egyikük pl. rendszeresen Magyarországra járt fogászati kezelésre, mert jóval kifizetődőbb volt, mint Svájcban.

'85.-től rendszeresen, néha évente kétszer is hazalátogattam, részint üzleti ügyekben, részint család- és barátlátogatásra, máskor nyaralni.

Soha semmi bajom nem volt, a kutya se törődött sem velem, sem azzal, hogy hol-merre jártam.

Amikor külföldi csoportokat vezettem országlátogatásra, még ajánlatokat is kaptam a következő turistaútra.