Azok akiket nem vesznek egy munkahelyre se, nem lehet hogy magukban kellene keresniük a problémát, mintsem kifogásokat gyártani?

Előfordul mindkettő.

Mert van, hogy az ember túlértékeli magát, ekkor kiderül, hogy mégsem olyan jó; van, hogy alulértékeli, és nem jelentkezik, vagy túl bizonytalan; és bizony van, hogy már megvan a hely a családtagnak, de meg kell hirdetni az állást.

Van benne valami.

Attól függ, hogy kinek mennyire reálisak az elvárásai. Szerintem olyan munkát, amihez nem kell különösebb vagy semmi képzettség, szinte mindig lehet találni. Csak hát sokan a képességeiknél jobb pozícióra és magasabb fizetésre vágynak.

Persze vannak olyan települések, kis falvak főként, ahol tényleg nincs lehetőség, de akkor nyilván nem ott kell próbálkozni, hanem a környező városokban.

Az embernek sokszor a saját egóját kell legyőzni.

A 3-al egy kicsit vitatkoznék. Amelyik munkához nem kell semmi végzettség, az kapósabb, nagyon sok olyan ember van, aki nem ért semmihez. Pl. az olyan álláskereső, aki érettségivel valamilyen adminisztratív munkát nem talál vidéken, szerintem tipikus és nem is igen fog ma már ismerettség, vagy nagyon jó, fiatalos külső nélkül.

Ellenben aki konkrét szakmával, diplomával rendelkezik, az célirányosabban kereshet, és talán őt is keresik már valahol. Az mégiscsak ért valamihez, meg tud oldani egy feladatot, problémát, és önállóan, nem pedig csak utasításra és folyamatos irányításra vár.

Nézd, sokan valóban tehetnek arról ahol tartanak, de nincs minden esetben igazad.

Én most váltok szakmát épp programozásra és meg tudnék ütni minden infóst, aki így gondolkozik. Mérnöki diplomám van, de az építőipar nem igazán fut jelenleg. Állást kaptam, igaz nem ilyen gyorsan, de a kérdés inkább, hogy milyet és milyen feltételekkel. Ti programozók el sem tudjátok képzelni, hogy mi minden szarság történik a munkaerőpiacon.... Szóval mielőtt azt hiszed, hogy a te érdemed és fantasztikus tehetséged eredménye ahol tartasz és ahogy bánnak veled a munkahelyeden, akkor részben igazad van, mert valóban tanultál érte, részben ki kell, hogy ábrándítsalak, mert egy másik szakot végezve lehet, hogy te sem tartanál sehol. A protekcióról is tudnék mesélni, mert beszélgettem évfolyamtársakkal, akiknek jó munkájuk van, mert igyekeztem megfejteni, hogy én mit csinálok rosszul és mit ad Isten, 90% beismerte, hogy egy ismerős nyomta be oda.

Ezzel szemben év esti infó után már jönnek linkedinen levelek interjú ajánlatokkal + az egyetemi levlistán és hirdetőtáblákon is konkrétan dől az álláslehetőség. Jóformán szoftverfejlesztésben csak egy idióta nem talál megélhetést biztosító munkát, de nem lehet mindenki szoftverfejlesztő és őszinte leszek veled, baromi nehéz. Na nem a programozás, fele annyi energia sem kell hozzá, mint egy mérnökkarhoz, de munka mellett bejárni, tanulni, este 9kor matekra figyelni elég kemény műfaj. Ennek ugye tandíja is van, szerintem azt sem bírja mindenki megfizetni és sokkal nehezebb fordítani az életeden, mint azt te hiszed. Én csak 25 vagyok, de 35 évesen még nehezebb lenne valószínűleg, de iszonyat teher lelkileg, hogy 5 évig éjszakáztam, tanultam, gürcöltem a semmiért itt meg szart sem csinálok a jó jegyekért (elte) és dől a lehetőség.

Valaki dícsérje már meg, hogy mekkora sztár a kérdező, mert ez a kérdés semmi másról nem szól :D

És mielőtt elkezdődne a műsor, van munkahelyemen, nem nagyon vitatkozok a kérdésben leírtakkal.

Egyszerűen nem gondolkozok ilyeneken :D

Ja,megint jön a szöveg,hogy mindenki legyen programozó,mérnök.

Ha tetszik,ha nem az emberek jelentős része tényleg "nem ért semmihez".

A baj azzal van,hogy ezért a"semmiért" sem kapnak annyi fizetést,amiből megtudna élni.

A sikerhez pedig nem elég okosnak,tanultnak lenni,sokkal többről szól a siker.

Hiába vagy okos,ha nem bírod a stressz,nyomást és nem tudsz megfelelni.

Én szorongásosmzavarokkal küzdök,hiába voltam osztályelső,fele annyira nem fogom vinni,mint egy átlagos képességű ember,aki nem stresszel mindenen..