Szerintetek a közbiztonság növelése érdekében nem kéne farkasokat és medvéket telepíteni Magyarországra?

de a "motorosok" párban járnának akkor is ugye?

[link]

Aranyos.:)

Egyébként teljesen más okból, ez már régebben is felmerült, és ugyanaz a véleményem.

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__torvenyek-jog__39226..

A farkasok visszatelepítése szerintem indokolt lenne. Túl azon, hogy ennyivel is többet jelentene az, amit mi országnak nevezünk, az elmondott gyakorlat szerepük miatt is. És most sem értek egyet a vadászattal. Kicsit túlmutatva azon az érven, hogy "a természet beáll magától egy egészséges egyensúlyba": Képmutatásnak tartom, mert hiába nemes külsőségekkel működik, kürttel, zöld posztó vadászruhával, akkor sem lesz több. Ha ez valóban azt mutatná, amit szándékként megjelölnek neki, hogy a vadállomány egészségét megőrizzék, követhető is lenne, de akkor nem a legnagyobb, legegészségesebb példányokat keresnék. Egy erdőcsőszt teljesen megfelelőnek tartanék erre a szerepre. Az valóban úgy járja az erdőt, hogy talán egy fél évig le sem emeli a puskát a válláról, csak figyeli, hogyan alakulnak a dolgok.

Nem láttam még nagyon, hogy három lábbal bóklászó szarvast lőttek volna ki a tévében vadászok, és ha ilyet nem találnak, hát hazamennek. Inkább az "odass, mekkora agancsa van" mondat a kezdőlökés ilyenkor.

Állítom, hogy azok, akik ma vadásznak, kilencven százalékban azért indulnak, indultak el a legelső napon, hogy leterítsenek egy állatot, és többnek érezzék magukat abban, hogy önáluk kilóban is, izomban is nagyobb élőlényt leterítenek. A sikerélményt keresik abban a napi rutinban, hogy lőnek, és találnak. Majd, ha ottragadnak a közegbn, melléfűznek valamilyen erkölcsi tartalmat, hogy miért is fontos a feladat, amire hivatottak. De ez később alakul ki. Egészen biztos, hogy senki nem úgy kezd bele: "meg akarom védeni a természetet, menjünk ki az erdőbe, lőjünk ki valamit". Ilyen nincs, ez nem motivációs erő ilyesmire.

A nemes gondolatok később társulnak hozzá, saját maga felé való - és kifelé mutatott - visszaigazolásként.

A fenti kérdésben valaki, aki magára vette a megfogalmazást, csak sztereotípiákkal tudott érvelni, miszerint bizonyára én olyasféle vagyok, aki az őzgidát is beviszi az állatorvoshoz, a suta pedig hiába keresi, mikor visszaérkezik.

Dehogy. Egyfelől kár azt, amit mondtam, valami petás elborultsággal azonosítani. Másfelől - legalábbis hinni szeretném - aki már az általánost kijárta, az is tisztában van ilyen közhelyekkel.

Amikor pedig azzal érvelt, hogy a sportvadászat külön erre tenyésztett példányokat érint, így nem veszélyezteti a vadállományt, teljesen más kategória - igen, tisztában vagyok a két fogalom elkülönülésével. De a hangsúly nem is azon van, hogy veszélybe kerül-e a hazai vadállomány, és felborul-e a természeti egyensúly azzal, ha vadásznak, vagy túlvadásznak. Én nem eszerint állítok fel szempontot.

Maga a mentalitás: egy állatra lövök, kikapcsolódásként. A sportvadászat tehát éppen ezt képviseli - és ebben a szellemben tartják fenn.

Nem tartom elmebeteg, élvezetből lövöldöző valakiknek a vadászokat. Ez a videó például vicces, de erősen sarkít. (Bár, amerikai viszonyok között akár ez is jelen van.)

https://www.youtube.com/watch?v=goARbRuLAVo

Én maga a gondolatmenet ellen vagyok.