A liberalizmus nem annyit jelent, hogy következmények nélkül szidhajuk a migránsokat, gyurcsányt a komcsikat, a melegeket? És nem kell félnünk attól hogy elvisz az inkvizítor vagy a rendőrség?

Most is máglyán végzed, csak nem az égető fajtán: kirúgnak, lekezelnek, betámadnak ha eltér egy kicsit is a véleményed a preferálttól. És ez minden oldalra igaz.

Ha belenézek pl. 444 kommentjeibe, ugyanolyan undorító beszólásokat látok a "liberálisok" részéről, mintha a kurucon a nácikat olvasnám.

Az embernek mindkét oldaltól hányni támad kedve.

A liberális politikai korrektség olyan, mint a középkori inkvizíció, csak ellentétes ideológiával.

A liberális politikai korrektség és az inkvizíció annyiban különbözik egymástól, mint az Északi- és a Déli-sark: bár messze vannak egymástól, de klíma ugyanaz.

11.58

A liberalizmus arról szól hogy te senkit sem foszthatsz meg a jogaitól, ahogy téged sem fosztanak meg. Szabadon kritizálhatsz bármilyen eszmét senki sem bánt érte. Viszont valakit azért elnyomni mertbármilyen más általad nem kedvelt csoporthoz tartozik az ellentétes ezzel. Te kiforgatod ezt. Neked az a bajod a liberalizmussal, hogy nem tehetsz mondhatsz bármit bárki kárára, pedig a liberális eszme ezt soha nem is állitotta...

"Ha belenézek pl. 444 kommentjeibe, ugyanolyan undorító beszólásokat látok a "liberálisok" részéről, mintha a kurucon a nácikat olvasnám. "

Az intelligencia szint és kulturáltság független attól, hogy miben hiszel. Minden oldalon megvannak az egyszerű emberek akik csak mocskolódni tudnak és vannak olyanok is akik képesek normális vitára, elmondják érveiket, meghallgatják a másikat, majd arra, ha tudnak akkor ellenérveket hoznak. A legfontosabb, hogy kulturáltság és változatos szókincs nem minden embernél található.

Nem.

A liberalizmus azt jelenti, hogy szidhatsz bárkit.

Az általad felsoroltakat egy szélsőjobbos Magyarországon is szidhatod. Sőt, jobban teszed, ha szidod őket, különben számonkérik rajtad, hogy te miért nem gyűlölöd ezeket a csoportokat.

Elvileg. Csak a gyakorlat nem ezt mutatja.

A szólásszabadság a liberális eszmének egy fontos értéke (talán az egyik legfontosabb). Ez ugye azt feltételezi, ha valaki liberális az kiáll azért, hogy bárki szabadon elmondhassa a véleményét, még akkor is, ha az nem egyezik saját világnézetével, elveivel. Itt válik el a szahara a májtól, mert ez ma nem valósul meg vagy csak nagyon ritkán.

Nem tudom emlékszünk-e Demcsák Zsuzsának a TASZ-os kollégával való beszélgetésére?( https://www.youtube.com/watch?v=SS-HTjcgP-c)

Itt pontosan látni milyennek kéne lenni egy valóban liberálisnak (TASZ-os csávó) és milyenek ma (Demcsák Zsuzsa).

Egyébként még az sem igaz, hogy következmények nélkül. Lehet, hogy ma nem kínoznak meg vagy égetnek el máglyán (ezt egyébként a konzervatívok vagy más nézetek vallói sem tehetnék már ma meg) helyette inkább megbélyegeznek és különféle jelzőket aggatnak rá.

# 9

Igen, igazi liberálisok, akik nem kerülnek folyton önellentmondásba sajnos nemigen vannak ma már.

//////////////////////////

A liberálisok egyik kedvenc módszere a szómágia. Ennek jellemző példája az az álláspont, hogy csak 2 lehetőség van a világban: diktatúra és liberális demokrácia. Azaz ami nem diktatúra, az csakis liberális demokrácia lehet, tehát fordítva: ami nem liberális demokrácia, az mindenképpen diktatúra. A liberálisok a nem liberális demokráciákat egyformán diktatúrának nevezik, az egyetlen különbség, amit megengednek ebben az, hogy esetleg beszélnek a diktatúra erősebb és gyengébb fokáról.

Valójában mindez abszurd álláspont, a saját vágyálmak kivetítése és azoknak valamiféle független máz adása, miközben valójában egy erősen részrehajló állásponttal szembesülünk.

A valóságban ami nem diktatúra, az demokrácia.

Most kizárva a hagyományos monarchiákat és a marxista rendszereket a kategorizálásból, melyek beletehetők a kettő bármelyikébe, attól függően, mit értelmezünk demokrácián és diktatúrán. Ezek speciális esetek.

Mi a diktatúra?

A diktatúra jellemzői:

- a hatalom nem váltható le,

- a hatalom nem a népszuverenitásból eredeztetik,

- nincs jogállamiság,

- nem biztosítottak az emberi és polgári jogok.

Ezen belül lehet enyhébb (autoritárius) és keményebb (totalitárius) egy diktatúra. A különbségek a 2 között:

- pluralizmus: lehet korlátozott vagy teljesen hiányzó,

- civil szféra: lehet korlátozott vagy teljesen hiányzó,

- hivatalos ideológia: lehet, hogy ilyen nincs is, s lehet az is, hogy van,

- médiák: korlátozott vagy minden a hatalom kezében.

Ahol a diktatúra egyik jellemzője sem teljesül, az demokrácia. Ha valamelyik teljesül, akkor az diktatúra vagy valamely speciális eset (monarchia, marxista állam).

A liberális demokrácia két axiómára épít:

- a társadalom minden tagja nagyjából azonos anyagi helyzetben van, nincs senkinek se behozhatatlan erőfölénye,

- a társadalom minden tagja képes független, értelmes döntést hozni.

Az előbbi elv a klasszikus liberalizmus alapja: a társadalom magántulajdonosok közössége. Ez azonban utópia, sőt éppen a liberalizmus az, mely az ellenkező irányba hatott: meggyorsította az egyes egyének közti különbségek növekedését. Ez máig így van: a különbségek egyre növekednek. Ezt a problémát a XIX. századi liberalizmus is látta, s úgy igyekezett kivédeni, hogy a szavazati jogot vagyoni cenzushoz kötötte: azaz meghatározott egy minimális jövedelmet vagy vagyont, mely alatt az egyén nem bírt szavazati joggal.

Ami pedig az utóbbit illeti, a tömegdemokrácia léte bizonyította képtelenségét: az átlagember nem hoz sem független, sem értelmes döntést, manapság a választások eredménye a kampánytól függ, s a kampányt pedig az nyeri meg, akit jobban kedvelnek a médiák.

Azaz a modern liberális demokrácia nem más, mint egy féldiktatúra, ahol a háttérhatalom – a hatalmasok, a gazdagok – megválasztatják a nekik tetsző kormányzatot. Ha pedig a nép másképp dönt, ott van a háttérhatalom két fegyvere:

- a külső nyomás, azaz hiába választ egy ország népe bármilyen kormányt, ha az nem teljesíti a háttérhatalom igényeit, külföldről ez a kormány el lesz lehetetlenítve, lásd a mai Görögország esetét,

- a tabuk rendszere, azaz a liberalizmus lefektet egyes, senki által meg nem szavazott “alapelveket”, melyekről aztán nem szabad vitázni, demokratikusan szavazni, lásd pl. az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondja, hogy az egyneműek házassága alapjog, ezzel kivonva a kérdést a demokratikus akarat köréből.

A liberális demokrácia tehát nem képes a továbbiakban teljesíteni szerepét, elért lehetőségei határára, így az egyetlen megoldás leváltása. Ez zajlik napjainkban az egész világon.