Mikor lesz elegük a rendszert működtető hivatalnokoknak és állnak ki a nyilvánosság elé a sok eltitkolt mocskos dologgal?

Ez nem elvhűség, hanem opportunizmus. Van állásuk, fixen kapják a fizut, ha felfelé nyalintanak kicsit, még akár följebb is araszolhatnak. Nem akarok senkit megbántani, nyilván nem lehet általánosítani, de sok állami hivatalban a munkatempó meg sem közelíti a versenyszférában elvártat, nyugisan elüldögélnek naphosszat a „nyugdíjas” állásukban nulla felelősséggel (dönteni nem lehet semmiben, csak teljesíteni kell a fentről kapott utasításokat – ezeken néha hőzöngenek, ha szakemberek, akkor tudják, hogy marhaság, de megcsinálják, oszt' jó napot).

Másrészt ott van a félelem, hogy ellehetetlenítik őket, elvesztik az állásukat, és nem találnak mást (a vállalkozói lét nem mindenkinek opció, s ha az is lenne, ma kis hazánkban az állam inkább bünteti – kivéve persze a nagyvállalkozókat).

Mondok egy „példamesét”: készülnek már pár éve az új „kísérleti” tankönyvek, amelyeket a kormány EU-pénzből csináltat, mert valaki úgy gondolta reggel a vécén, hogy a kiadók által bezsebelt sok pénzt miért nem lehetne inkább állami és kormányközeli cégekbe terelni (no meg az EU miatt ingyen kreált könyveket olcsón, sőt ingyen is lehet adni, amit szeret a nép). Mikor ezt elkezdték, kerestek hozzá szakembereket, mert hát mégis kell valaki, aki ért ehhez valamennyire. Mivel a tankönyvkiadókat kinyírták, egy csomó szakember „felszabadult”, lehetett közülük válogatni. Voltak, akik mikor megtudták, milyen feltételekkel kellene dolgozniuk (a szokásos séma: a hozzáértők véleményének figyelmen kívül hagyásával politikusok döntenek mindenről), felröhögtek, és nem vállalták, de maradtak még elegen, akik – elvhűségből vagy egzisztenciális okból – elvállalták.

Sokat cikkeztek arról az elmúlt pár évben, hogy a felkért szakértők közül többen, mikor látták, mennyire kókler módon zajlik minden, nem vállalták a munkát, nem tudták összeegyeztetni a lelkiismeretükkel. Volt ennek bármi hatása azon kívül, hogy pár hétig beszéltek róluk a szakmabeliek? Nem. A felmondott emberek helyére találtak opportunistábbat, akit nem zavar, hogy azért kap pénzt, hogy a nevét adja valamihez, ami minősíthetetlen…

A #3 válaszhoz. Igen, ez a felszín. A kiváltó ok nem mindig ez. A motivációk sokfélék és fontossági sorrendjük van. Aki elég erős alkat, mert így nevelték, akinek van elég önbizalma és tudása, bízik abban, hogy meg fog élni. Nem alaptalanul. Lehet, hogy nem annyira jól, de megengedheti magának a luxust, hogy gerincet tartson. Ő az, aki röhög és odébbáll.

Akit viszont nem neveltek annyira magabiztosnak, aki mindig azt hallotta, hogy a hatalomtól félni kell, mert különben elpusztul (lényegtelen, hogy ez igaz-e, ha egyszer neki ez a meggyőződése), nos ő félni is fog. Egyáltalán nem biztos abban, hogy talál munkát. Viszont van felelősségérzete, összeszorítja a fogát, igyekszik jó képet vágni és teszi a dolgát. Elképesztően rosszul, mert ezt várják el tőle. Mindenki tudja, mi az ábra, de mindenki mást mond. Olyant, amiről úgy véli, nem lesz tőle baja. Néha téved, néha kiborul, de az alapviselkedése ettől nem változik.

És egy fontos dolog. Egy darabig mondhatjuk, hogy a hivatalnok szemét, ha azt tapasztaljuk, kiszúrtak velünk. Egyszer csak bekövetkezik az az állapot, amikor ez nem a hivatalnokon múlik. Amikor neki a választása annyi: vagy kiszúr veled (és mindenkivel), vagy röpül. Az előbbit választja, pedig tudja, a szomszéd hivatalnok vele szúr ki, mikor oda megy ügyet intézni. Ezt nevezik rendszerszintű problémának, ahol az egyes ember már nem tehet ellene semmit. Csak akkor, ha összefog. A kiszúró és kiszúrt. Mert észreveszik, hogy mindannyian bábok, és mindegyiküket ugyanonnan mozgatják.

Nos kérdező, kérdésedre tehát a válasz az: akkor lesz elegük és állnak ki, ha támogatást kapnak tőled és mindenki mástól. Ahogy a tanárok is azért álltak ki, mert a szülők rádöbbentek, a tanárok nem ellenségeik, hanem eszközök, akik szívesen tennének mást, ha lehetne. És íme, lehet. Nem magától ment ám ez. Sok munka van mögötte, míg meggyőzik (erős ellenszélben) egymást, hogy valójában mindketten ugyanazon az oldalon állnak, csak arra próbálják őket rábeszélni, hogy egymást nyírják ki. És ha az egyik oldal ezt teszi, a másik is ezt fogja, mert élni akar. Egyszerre kell a harcot abbahagyni. Egyszerre kell az igazi ellenség felé fordulni. Változás ez, de semmi más nem hoz.

"Vagy ők annyira elvhűek, hogy inkább a halál?"

Van az a pénz, így jobban érted, ez azt jelenti ,hogy ha az erkölcs nem bírja akkor a vezéreket megfizeti mondjuk havi 5 millió, az alatta levőket meg kirúgással megfélemlítik ha szükséges.

Elég az igazgatókat és egyéb vezetőket jól megfizetni ahhoz, hogy működjön a rendszer.

A közerkölcs ferdítéséhez meg mondjuk megfizetnek papokat, írókat akik az erkölcstelent és az embertelent felvázolják helyes és követendő példának.

"elegük a rendszert működtető hivatalnokoknak"????????????

Hát ők csinálják ezt a "rendzsert" nem?

Egyébként az a nyavalyás pénz már megint...

(elhű?) jót röhögtem