A régi rendszerben a jugoszláv határ melletti települések meglátogatására is olyan szigorú korlátozások voltak érvényben, mint az osztrák határnál?

Tegyük fel, hogy 1982-őt írunk.

Budapesten felszállok a kanizsai gyorsra és lemegyek Nagykanizsára kirándulni.

Megérkezek a kanizsai állomásra, észreveszem, hogy hamarosan indul egy személyvonat Murakeresztúrba.

Odamegyek a jegypénztárhoz, kérek egy jegyet Murakeresztúrba.

Kiadták-e a jegyet, vagy kikérdezték-e, hogy miért megyek oda, oda van-e bejelentett lakcímem/munkahelyem vagy rokonhoz megyek-e látogatóba, és tudom-e ezt igazolni?

A vonatra feltudtam-e volna szállni, anélkül, hogy határőrökbe futnék, útközben lett-e volna valami ellenőrzés, és Murakeresztúrban csak úgy kisétálhattam volna az állomásról az utcára, mintha mi sem történt volna?

Másik hasonló kérdés, a Nagykanizsáról Pécsre tartó vonat Murakeresztúron és Gyékényesen keresztül megy. Ez a két állomás önmagában határállomás is, de a köztük futó vasúti pálya közvetlenül a határ mellett fut. Amíg a vonat ezen szakaszon haladt, kalasnyikovos katonák álltak a peronon? És mi történt volna, ha útközben fogom magam és leszállok Gyékényesen a vonatról?